Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Dr. Kellogg neve a legismertebb amerikai kukoricapehely dobozáról lehet ismerős, de nevéhez nem csak ez a termék kapcsolódik. Az egészséges életmód megszállottja volt, de szanatóriumában erre furcsa, ma már igencsak megkérdőjelezhető módszerekkel próbálta rávenni a pácienseit.
Dr. Kellogg, a reformétkezés élharcosa, akit egész életében az egészséges életvitel foglalkoztatott, a 20. század elején írta be nevét az egészséges életmód történetébe. Jómódú amerikai hölgyek tülekedtek, hogy bejussanak olcsónak egyáltalán nem számító szanatóriumába, ahol valóban egyedi módszerekkel ápolta a páciensek testét és lelkét.
Módszerének lényege: teljes szexmegvonás, állandó béltisztítás és hideg zuhany naponta. És persze az általa megalkotott, ma is népszerű kukoricapehely, amit Kellogg’s Corn Flakes néven ma is sokan vásárolnak és fogyasztanak reggelire. Történetéről 1994-ben Alan Parker rendezésében nagy sikerű film készült Promenád a gyönyörbe címmel, amelyben a szanatórium híres orvosát Sir Anthony Hopkins játszotta.
Szerzőnkről
Czingel Szilvia szabadúszó író, kultúrantropológus, évekig volt a Centropa Alapítvány munkatársa. Két könyve, a vallásnéprajzi témájú Ünnepek és hétköznapok és az oral history módszerével készült Szakácskönyv a túlélésért, után nemrégiben jelent meg új könyve, A női test alakváltozatai 1880–1945. Tudását és tapasztalatát a hétköznapokra adaptálta, így jelenleg storytelling kurzusokat, városi sétákat és walking coachingot tart.
A csodadoktor szanatóriuma
A fitnesz, a wellness, az egészséges életmód megszállott hajszolása, a sportos és tiszta, illatos test kultusza már a 19. század elején is létezett. Ez azonban nem hasonlítható a mai értelemben vett szépség-, egészségeséletmód- és tisztaságmániához, sőt mai szemmel nézve sokszor megmosolyogtatók azok a praktikák, amelyeket egy évszázaddal előttünk modern testkultúrának neveztek.
Dr. John Harvey Kellogg amerikai sebész az egészséges élet keresztes lovagja volt. Az ő nevéhez fűződik a Kellogg’s Corn Flakes néven ma is kapható kukoricapehelynek a feltalálása. A doktor egy szanatóriumot vezetett Battle Creekben, Michigan államban, ahol „holisztikus módszerekkel” kezelte betegeit, főként a helyes táplálkozásra, a fürdőkúrákra, a beöntésekre és a testmozgásra helyezve a hangsúlyt.
Híres-hírhedt szanatóriumában olyan hírességek is megfordultak, mint George Bernard Shaw Nobel-díjas drámaíró, Johnny Weissmuller olimpiai bajnok úszó és filmszínész, Henry Ford, a Ford-gyár megalapítója, Thomas Alva Edison feltaláló vagy Sarah Bernhardt színésznő.
Növényi étrend és mozgás
Kellogg a vegetarianizmus megszállottja volt, és számos drasztikus gyógymódot alkalmazott az egészséges és szép test érdekében. A szanatórium a Hetednapi Adventista Egyház tulajdonában volt, és a gyülekezetnek határozott egészségügyi alapelvei voltak. Ezeket dr. Kellogg is alkalmazta, a vegetáriánus étrend mellett az alkoholtilalom és a cigaretta teljes megvonása is kötelező eleme volt a kúrának. A rendszeres testmozgás, a csoportos torna az egyik legfontosabb része volt a kezeléseknek.
A szanatóriumot jómódú amerikaiak, főként a diétára, tornára és a különböző szépségpraktikákra sokkal fogékonyabb nők látogatták kúraszerűen, de persze férfiak is akadtak a vendégek között, bár legtöbbször a hölgyek kísérőiként és feleségük unszolására vettek részt az igencsak meghökkentő testreformokat kínáló szanatórium életében.
Kezdetben sokkal inkább szabadidős programnak tekintették a szanatóriumi létet, de a nőknek nagyon hamar rá kellett jönniük, hogy ez valami egészen más, a korábban megszokottaktól eltérő tevékenység. A délben kelés, a kalóriában gazdag étkezés, a lassú sétálások kora lejárt, és a szanatóriumi élet arra ébresztette rá őket, hogy van testük, amellyel folyamatosan törődni kell.
Napfürdő, béltisztítás, szexmegvonás
A szanatóriumi élet mindennapos része volt a közös légzőgyakorlatok végzése és az ebédidőben tartott menetelés, amit a rendes emésztés érdekében tettek. A fényterápia sem maradhatott el a kezelésekből, a vendégek a szanatóriumban gyakran használták a mesterséges napfürdőt. Kellogg egyik alapelve, az egészség megvédésének egyik fontos eleme volt a béltisztítás, ezért rendszeresen alkalmazott beöntéseket, továbbá a szexuális élet teljes megvonását hirdette, mint egészséget megőrző terápiát.
Minden egyes joghurtkúra kezdeteként fél liter joghurtot juttatott a szervezetbe beöntéssel. A másik fél litert pedig el kellett fogyasztani. Kellogg meggyőződése volt, hogy a patyolattiszta bélrendszer az egészséges test fő kulcsa. A doktor, aki nagy híve volt a különböző diófélék fogyasztásának is, főzőtanfolyamokat tartott a háziasszonyoknak, természetesen a reformételek elkészítésének módjairól.
A doktor a szexet bűnnek tartotta, és azt hirdette, hogy a napi két étkezésre redukált táplálékbevitel csökkenti a nemi vágyat. A nemiség kérdésében igen drasztikus nézeteket vallott. Harcos ellenzője volt a maszturbálásnak, támogatta a kamasz fiúk körülmetélését, és fenolt tett fiatal lányok csiklójára, hogy ezzel gátolja a nemi aktivitást.
A gabonapehely útja a világhírnév felé
1897 körül John Harvey Kellogg és testvére, William Keith Kellogg elkezdte gyártani egészséges reggeli tápláléknak szánt, teljes kiőrlésű gabonapelyhét. Emellett egyébként ők szabadalmaztatták a mogyoróvaj előállításának ötletét is, bár a tömeggyártásba végül nem ők fogtak bele.
A gabonapehely nem a Kellogg testvérek ötlete volt: dr. James Caleb Jackson alkotta meg 1863-ban az első szárított gabonapelyhet, amelyet granulának nevezett. A tömeggyártásban sem voltak egyedül, mivel a szanatórium egyik volt páciense, Charles William Post később saját gyárat alapított, és különböző pelyheket kezdett gyártani. Így ő lett dr. Kellogg pehelygyárának egyik nagy riválisa, akit egyébként William azzal vádolt, hogy ellopta az eredeti receptet a szanatóriumban található irodája fiókjából.
Eközben a két Kellogg testvér összeveszett a gabonapehely gyártásának elvein: a fiatalabb, William, aki a marketingben is ügyesebbnek bizonyult, cukrozott változatban is szerette volna piacra dobni a kukoricapelyhet, John viszont ragaszkodott az egészségesebb változathoz. A két testvér sokáig pereskedett a szabadalomért, amelyet végül William nyert el, és új vállalkozásával elindította a (cukrozott) kukoricapelyhet a népszerűség és a világhír felé.
