Ezek lesznek 2021 legfontosabb irányai a pszichológiában

GettyImages-1207054632

Hogyan fogadtassuk el az emberekkel a Covid-19 elleni védőoltást? Mit kezdjük munkavállalók millióinak kiégésével? Hogyan tudjuk a távoktatás segítségével hatékonyan felkészíteni a gyerekeket a 21. századi élet kihívásaira? Széles körű az egyetértés azzal kapcsolatban, hogy a világ legégetőbb kérdései közül sokra a pszichológia fogja megadni a választ. A szakma előtt álló feladatokat nemrég kiadott trendjelentésében összegezte az Amerikai Pszichológiai Társaság.

Több mint 130.000 tagjával az Amerikai Pszichológiai Társaság (röviden APA) a világ legnagyobb és legbefolyásosabb pszichológiai szakmai szervezete. A társadalmi ügyek iránti elkötelezettségéről, lobbitevékenységéről is ismert társaság minden év elején kiad egy ún. trendjelentést, amelynek elkészítéséhez több tucat, a lélektan legkülönbözőbb területein működő szakemberrel vesznek fel interjúkat. Az ő beszámolóik alapján gyűjtik össze a következő év várható legfontosabb irányait, amelyek többsége jó eséllyel a magyarországi kutatók, pszichológusok munkájára is közvetlen hatással lesz – rajtuk keresztül pedig valamennyiünk életére. Ha bármelyik témában elmélyednél, a bekezdések végére beillesztettünk egy-egy olyan cikket, amelyben további információkat találsz. 

Teljesen kettészakadnak a társadalmak

Az amerikai elnökválasztás szoros eredményt hozott, így szakértők szerint a megosztottság továbbra is a jelenkori USA egyik központi tulajdonsága marad. Milyen folyamatok vezettek oda, hogy ennyire kettészakadt a társadalom? Mit tehetnek a pszichológusok azért, hogy segítsenek betemetni az emberek között lévő árkokat? Akár magunknak is feltehetnénk ezeket a kérdéseket, hiszen a polarizáció Magyarországon is minden eddiginél jelentősebb méreteket ölt. Az APA szerint először meg kellene értenünk azt a számos tényezőt, ami elválaszt minket: a vezetőink döntéseit, a propaganda, a közösségi média sajátosságait. És mindenekelőtt a polarizáció alján lappangó egzisztenciális félelmeket. Azt, hogy rengetegen érzik úgy: egyáltalán nem számítanak az országukban. Ha egy pszichológiai narratívába tudjuk helyezni az önmagunk és a többiek viselkedését, az fontos lépés lehet abban, hogy elkezdjük megérteni egymást és közelíteni a valóságainkat. 

A közösségi média hatása a tudományban is növekszik

A koronavírus-járvány okozta krízis sürgetően hatott a pszichológusokra: igyekeztek minél előbb megosztani a nagyközönséggel a kutatásaik eredményeit. Sokszor nem volt idő arra, hogy megvárják a tanulmányok lektorált szakfolyóiratokban való megjelenését. Ez egyrészt veszélyes, hiszen nem tudott befejeződni az a minőségi ellenőrzés, amelyet független szakértők szoktak elvégezni a munkákon a publikáció előtt. Ugyanakkor a jelenlegi helyzetben érthető volt a sietség, és a maszkviseléstől kezdve az álhírek elleni védekezésen át az izoláció kezeléséig számos példát tudunk hozni arra, amikor ezek az információk sokat segítettek a lakosságnak.

A szakemberek azt is felismerték, hogy ahhoz, hogy minél több emberhez tudják eljuttatni az üzeneteiket, olyan platformokon is meg kell jelenniük, amelyeket eddig nem igazán kötöttek a tudós szakmához. Sokan felmerészkedtek nemcsak a Facebookra, de az Instagramra, sőt a TikTokra is, a YouTube-videókról és a podcastokról nem is beszélve. Nincs mese, ez lesz az út: emészthető és szórakoztató módon beszélni a lélektanról, hogy a tömegek számára is hozzáférhető legyen. Ez persze a pszichológusokról alkotott képet is meg fogja változtatni: emberibbek, közelibbek, sebezhetőbbek lesznek. Ki tudja? Talán pont ez fog segíteni abban, hogy még természetesebb dolog legyen terápiába járni. 

A rasszizmus elleni küzdelem önreflexiót is igényel

George Floyd rendőri brutalitás folytán bekövetkezett halála nemcsak az Egyesült Államokat, de a nemzetközi közvéleményt is megrázta. A következő napokban hatalmas tüntetési hullám kezdődött számos amerikai városban és a világ minden táján. A helyenként zavargásokba is átcsapó megmozdulások a rendőri túlkapások mellett a mindent átható rasszizmusra igyekeztek felhívni a figyelmet. Egy olyan problémára, amellyel nekünk is bőven van dolgunk. Szimpatikus módon az APA a téma kapcsán nemcsak az előítéletek kutatásában és a politikai döntéshozatalban nyújtott szakmai támogatásában látja a szerepét, hanem abban is, hogy a saját házuk táján rendet tegyenek. Hogyan jelennek meg az afroamerikai és más kisebbségekhez tartozó emberek a kutatások kivitelezői és résztvevői között, a felsőoktatásban, a hallgatók vagy a gyakorlati szakemberek soraiban? Fontos feladat, hogy maga a szakma is inkluzív legyen. 

Előtérbe kerül a pszichológiai kutatás

A koronavírus-járvány csakúgy, mint az élet más területein, a tudományos világban is megakasztotta a folyamatban lévő dolgokat. Rengeteg olyan kutatást fel kellett függeszteni, amelyben az adatok felvétele személyes interakciókon alapult. A kutatóknak kreatívnak és rugalmasnak kellett lenni ahhoz, hogy folytatni tudják a munkájukat, és olyan módszereket is át tudjanak vinni az online térbe, amelyeknél ez nem annyira magától értetődő. Közben a pandémia arra is rámutatott, mennyire fontos az emberi gondolkodás és viselkedés tanulmányozása. Már csak azért is, mert a sikeres védekezéshez tömegek viselkedésének megváltoztatására van szükség, miközben figyelembe kell venni azt a társadalmi, gazdasági, politikai, technológiai, kommunikációs környezetet is, amelyben élünk, és amelyben a helyes döntésekre buzdító üzenetek érnek minket.    

A pszichológiai applikációk egyre népszerűbbek

Becslések szerint valahol 10.000 és 20.000 között van a mentális egészséggel foglalkozó telefonos alkalmazások száma. Nem könnyű követni a piac alakulását, ugyanis rapid módon kerülnek fel és le a különböző appok. Bár egyes mérések azt mutatják, hogy az aktív felhasználók 90 százaléka a Calm és a Headspace nevű szolgáltatásokat használja, azért sok más program is elérhető. Éppen ezzel függ össze a terület egyik nagy problémája: nincs minőségi ellenőrzés, így simán lehet az applikációk között olyan, amely nemcsak nem hatékony, de egyenesen veszélyes is. Az appok térnyerése amúgy várható folyamat a következő években, ezért jobb, ha a pszichológusok inkább részt vesznek benne. Ráadásul az újabb kutatások azt találták, hogy az alkalmazásoktól nem kell tartani: nem helyettesítik az emberek szemében a terápiát, inkább kedvet csinálnak hozzá, kiegészítik azt. 

A pszichológusi készségekre nagy szükség van

Nem könnyű egy mai fiatalnak döntést hozni, hogy hol és mit tanuljon tovább. Előrejelzések szerint pár évtizeden belül számos szakma el fog tűnni, míg ezzel szemben sok olyan foglalkozás lesz, amelyet ma még el sem tudunk képzelni. A bizonytalanság idején lényeges, hogy egy képzés rugalmas tudjon maradni. A pszichológiai oktatás által nyújtott sokoldalúság és azok az interperszonális készségek, amelyeket a hallgatók elsajátítanak, máshol is jól jöhetnek. Az APA adatai szerint a pszichológiából doktorált személyek nem kevesebb mint 61 foglalkoztatási kategóriában helyezkedtek el. Ez azt jelzi, hogy pszichológusként tényleg sok mindent lehet csinálni (például újságot írni, ahogy ennek a cikknek a szerzője is teszi). Gyakorlatilag nincs olyan hivatás, amelyben ne venné hasznát az ember mindannak, amit a társadalomról, a személyközi kapcsolatokról, a csoportdinamikáról, a hatékony kommunikációról, a meggyőzésről, a vezetésről vagy a kiégésmegelőzésről megtanult.   

Évekig tartó krízis a népesség mentális egészségében

A koronavírus-járvánnyal kapcsolatos szorongások, a gyász, a magány, a gazdasági válság, a létbizonytalanság vagy a politikai konfliktusok komoly megterhelést rónak a pszichés rendszerünkre. Olyannyira, hogy az amerikai pszichológusok megkondították a vészharangot: ha most nem történnek beavatkozások, évekig tartó krízis következhet be a lakosság mentális egészségében. A 2020-ban készült Stress in America című tanulmány is azt mutatta ki, hogy a pandémia a felnőtt válaszadók 78 százalékának életében számottevő stresszt okoz, 63 százalékuk pedig az anyagi helyzete miatt él át stresszt. Ez utóbbi adat idén volt a legmagasabb a 2008-as gazdasági világválság óta. A megkérdezettek 33 százaléka a diszkriminációt is megjelölte stresszforrásként, a Z generáció 18–23 év közötti tagjai pedig 75 százalékban számoltak be arról, hogy a kérdőív kitöltését megelőző 2 hétben volt olyan, hogy annyira fáradtnak érezték magukat, hogy csak ültek és nem csináltak semmit. 

A nagy távoktatási kísérlet folytatódik

A vírus rákényszerítette az oktatás résztvevőit, hogy fizikai érintkezések nélkül oldják meg a tanítási-tanulási feladatokat. Számos innováció született, főleg a két hullám közti, kicsit nyugalmasabb nyári időszakban. Fejlődtek a különböző felületek, a tanárok tetemes idő- és energiabefektetések árán új készségeket sajátítottak el. A változások egyik előnye lehet, hogy a távoktatás óhatatlanul nagyobb fokú tanulói önállósággal jár, azaz a diákok egyre jobban hozzászoknak ahhoz, hogy kezelni tudják a folyamataikat és felelősséget vállaljanak értük. Az ismeret átadása helyett – ami a 21. században amúgy is erősen kérdéses célkitűzés, hiszen minden információ pár kattintással elérhető – előtérbe kerülhet az érzelmekről, társas készségekről, önszabályozásról szóló tanulás. Ám ezek az előnyök könnyen hátrányokká válhatnak: az internethez, a technikai eszközökhöz való hozzáférés rengeteg helyen nem megoldott, a tanulói önállóság a gyakorlatban sokszor a szülő nagyobb fokú bevonódását jelenti. Kérdéses továbbá, hogy a gyerekek hogyan tudják online megélni a közösséghez tartozás érzését, hogyan tudnak motiváltak maradni. 

Ne csak a középosztálybeliek tudjanak pszichológushoz járni

A koronavírus felerősíti a társadalomban amúgy is létező egyenlőtlenségeket. Jobban sújtja azokat, akik fizikai munkát végeznek, így nem tudnak home office-ba menni. Akik szegénységgel küzdenek, és nincs félretett pénzük. Akiknek nincsenek meg az eszközeik ahhoz, hogy online újraszervezhessék az életüket. Ezek az emberek átlagban nemcsak jobban megsínylik a pandémia okozta krízist, de segítséget is sokkal nehezebben kapnak. Terápiába járni a világ számos helyén, köztük Magyarországon is, egyfajta úri huncutság. Nagyon fontos lenne tenni azért, hogy ez ne maradjon így, és azok is hozzáférhessenek ezekhez a szolgáltatásokhoz, akiknek a legnagyobb szüksége van rá. 

A pszichológia támogatást nyújt a politikai döntéshozatalban

Minden intézményrendszerben, így az igazságszolgáltatásban, a bűnmegelőzésben és a rendfenntartásban is elengedhetetlen, hogy a vezetők ne intuíción, hiedelmeken, hanem tudományos ismereteken alapuló döntéseket hozzanak. A rendőri túlkapások az amerikai pszichológus szakmára is hatással voltak. Egyrészt a figyelmük ismét az előítéletek kutatása felé fordult, másrészt megerősítették a rendőrségekkel való különféle együttműködéseket. Támogatják őket az újoncok kiválasztásában, a járőrök mentális egészségének megőrzésében, illetve különböző képzéseket tartanak, amelyek során a résztvevők felismerhetik, hogy a sztereotípiáik milyen nyilvánvaló és burkolt módokon hatnak a viselkedésükre. 

Egyre több a pszichológus a tudományos élet vezetői között

Az APA felmérése szerint 2003 és 2015 között 61 százalékkal nőtt a pszichológusok száma a tudományos világ vezetői között. Úgy tűnik, a pszichológusok, pláne a bizonytalanság közepette, olyan képességek birtokában vannak, amelyek alkalmas vezetőkké teszik őket: jók az aktív hallgatásban, a problémamegoldásban, a konfliktusok kezelésében. Nagyobb eséllyel veszik észre a gondolkodásbeli torzításokat, látják át a csoportdinamikai folyamatokat. Ráadásul általában értenek a kutatásokhoz: tudják, hogyan kell adatokat felvenni, feldolgozni, elemezni és belőlük következtetéseket levonni. Ez segíti őket abban, hogy egzakt módon feltárjanak különböző, a szervezetet érintő problémákat, és ez alapján hatékony intervenciókat dolgozzanak ki. Míg például az orvosok esetében óriási tévút azt feltételezni, hogy a rangidős kollégából lesz a legjobb kórházigazgató, addig a pszichológusok esetében (bár ők is sokfélék!) a munkájuk során használt készségek gyakran egész nagy átfedésben vannak a vezetői készségekkel.  

A koronavírus új érdekérvényesítési célokat hozott

Ahogy fentebb írtuk, a járvány aránytalanul nagyobb nehézségeket okoz a sérülékeny csoportok, például a szociális otthonok lakói, a faji/etnikai kisebbségekhez tartozó, a szegénységben élő emberek számára. Emellett az APA több fórumon külön felhívta a figyelmet a pandémia idős emberekre gyakorolt lélektani hatására. 2020 júniusában például a szenátus előtt volt meghallgatásuk, ahol összegezték azokat a kutatásokat, amelyek a társas izoláció és a magány hosszú távú negatív következményeiről szóltak, és elmondták, hogy a pszichológia eszközeivel mit lehet tenni azért, hogy növelni lehessen a lakosság megküzdési kapacitását

Az online terápia a pandémia után is velünk fog maradni

Mivel a technikai feltételek pár évtizede már alapvetően adottak voltak, így jó ideje benne volt a levegőben az online terápiák térhódítása. Ám úgy tűnik, egy járvány és az életünk fenekestül való felfordulása kellett a nagy ugráshoz. Sokakban komoly aggodalmak voltak azzal kapcsolatban, hogy a technológia közbeékelődése hogyan fogja befolyásolni a terápiás kapcsolatot, mi lesz azzal az erős érzelmi dimenzióval, amely az offline ülések sajátja. Szerencsére ezeknek a félelmeknek a nagy része nem látszik beigazolódni: számos tanulmány kimutatta az online terápiák hatékonyságát. Sőt, úgy tűnik, hogy a nőknek valamiért még jobban is fekszik, mint a fizikai találkozásokból álló tanácsadás, de a jelenség okai még további kutatásokat igényelnek. Egy biztos: az online terápia a jövőbeli segítségnyújtás népszerű formája lesz, ezért nem ellenállni kéne neki, hanem a legtöbbet kihozni belőle. Ehhez az is kell, hogy ne rugaszkodjunk el a realitások talajától: sokaknak nincs internete, vagy nem áll a rendelkezésükre olyan helyiség, ahol egy órán keresztül maguk lehetnek. A titoktartás, az adatbiztonság is olyan kérdések, amelyek megoldásra várnak. 

Az egészségügyi biztosítás terjedjen ki a telemedicinára

Ebben a témában a célkitűzés kettős. Arról van szó egyrészt, hogy az állami szervek, helyi hatóságok, intézmények térítsék meg a távszolgáltatásokat nyújtó szakemberek kiadásait. Másrészt arról, hogy a konzultációk igénybevételének költségeit a pandémia után is fedezzék az egészségügyi biztosítások. Az online terápiák egyébként sokak számára jelentősen megkönnyítik a pszichológussal való kapcsolat fenntartását. Azok is tudnak élni a lehetőséggel, akik akár mozgásszervi vagy más nehézségek miatt nehezen utaznak, vagy a közelükben nem található megfelelő szakember. Az APA külön lobbicsoportot hozott létre annak érdekében, hogy a telemedicina finanszírozása a jövőben is megoldott legyen. Nálunk is hatalmas előrelépés lenne az emberek mentális egészségének növelésében, ha a társadalombiztosítás részét képezné a kliens által választott szakemberrel folytatott munka. 

A munkáltatók jobban odafigyelnek a dolgozók pszichés jóllétére

Egy amerikai kutatásban a megkérdezettek kétharmada számolt be arról, hogy a mentális egészségük járvány következtében történő csökkenése visszavágta a munkahelyi teljesítményüket, 40 százalékuk pedig kiégéssel küzd. Az anyagi bizonytalanság, az el- és összezártság, a gyerekek felügyeletének vagy az idős/krónikus betegséggel küzdő hozzátartozó gondozásának megoldása, a munka és otthon terének egybemosódása mind-mind stresszel jár. Ráadásul a home office-ban végzett munka a kollégákat is elszeparálja egymástól, személyes kontaktus hiányában nehezebb detektálni, ha valaki nincs jól.

A pszichológusok 2020-ban a nagy cégek felének tartottak képzéseket arról, hogy hogyan lehet észrevenni, ha valaki depressziós vagy szorong. Ezek a kezdeményezések 2021-ben is folytatódni fognak, ahogy az a trend is, hogy egyre több munkáltató fizeti a dolgozók terápiáját. Sokan a teljesítményértékeléseket is késleltetik, illetve nem ezektől teszik függővé az alkalmazottak fizetését, hogy ne stresszeljék tovább őket. Egyre több helyen lehet kivenni ún. mentálisegészség-napokat is, amikor különösebb indoklás nélkül pihenőt lehet tartani, ha valaki lelkileg rosszul van, kimerültnek érzi magát.  

Oszd meg másokkal is!
Mustra