Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Horánszky Nándor országgyűlési képviselő nem félt párbajra hívni politikai ellenfeleit – a fegyveres összetűzés azonban végül minden alkalommal elmaradt. Ma a VIII. kerület egyik jól ismert utcaneve őrzi az éles nyelvű szónok emlékét.
A Horánszky utca a VIII. kerület, Józsefváros jól ismert és jellegzetes utcája, melynek nevezetessége többek között a 16. szám alatt álló, Novák Ferenc tervezte egykori bérház, az Emich-palota, de itt található a jezsuiták budapesti központja, a Párbeszéd Háza és az Állami Egészségügyi Ellátó Központ is. Nevét Horánszky Nándor ügyvéd és politikus után kapta, aki az országgyűlésben szócsatáiról volt ismert, és még attól sem riadt vissza, hogy párbajra hívja ki a miniszterelnököt.
Hórai Horánszky Nándor nemesi származású családban született Egerben, 1838. január 15-én, apja, Horánszky János állami és megyei tisztviselőként szolgált. A jogtudományi karon szerzett diplomát, 1861-től a királyi törvényszéken dolgozott fogalmazóként, majd Szolnokon lett bíró, a provizórium (a törvényhatóságok feloszlatása és a katonai bíráskodás bevezetése) időszakában azonban lemondott hivataláról és ügyvédi irodát nyitott. A kiegyezés után aktívan részt vett a megyei és városi közéletben, elnöke volt Szolnok első iskolaszékének és a helyi polgári kaszinónak, 1872-ben balközép programjával Szolnok képviselőjeként beválasztották az országgyűlésbe. Később kilépett a balközépből és visszaadta a mandátumát, de választókörzete ismét bizalmat szavazott számára, 1875-ben pedig a Szabadelvű Párt színeiben nyert képviselői tisztséget Mosonban.
A politikai csatározások ezután sem kerülték el, a közgazdasági kiegyezés megújításakor kilépett a pártból és csatlakozott az Egyesült Ellenzékhez, melyből Apponyi Alberttel megszervezte a Nemzeti Pártot, és hamarosan a párt elnöke, majd alelnöke lett. Főként gazdasági kérdésekkel foglalkozott, de ő szerkesztette a honalapítás ezeréves emlékére alkotott törvényt is, és a Nemzeti Párt nevében búcsúbeszédet mondott Kossuth Lajos temetésén, ahol Jókai Mór és Hermann Ottó mellett szólalt fel a koporsó felett. Bánffy Dezső miniszterelnök bukása után ismét csatlakozott a Szabadelvű Párthoz és Széll Kálmán programját támogatta, akinek kormányában rövid ideig, 1902. március 4-től április 19-ig, váratlan haláláig kereskedelmi miniszterként szolgált.
Ellenzéki képviselőként Horánszky éles nyelvéről és meg nem alkuvó, mindig vitára kész természetéről volt ismert, gyakori és állandó szócsatákat vívott politikai ellenfeleivel, melyek olykor az országgyűlés falain kívül folytatódtak. Kétszer is majdnem párbaj lett a vége egy ilyen kalandnak: első ízben egykori párttársa, a szerinte opportunista, elveit a saját érdekeinek megfelelően váltogató Szilágyi Dezső képviselő ellen intézett éles hangú és túlzásokkal élő támadást, Szilágyi válasza azonban őt sértette meg annyira, hogy párbajra hívta riválisát. Az ügyet végül a két fél párbajsegédei simították el.
Hasonló dolog történt néhány évvel később, amikor a kormány munkáját obstrukcióval akadályozó ellenzék prominens alakjaként Horánszky a regnáló miniszterelnököt, Bánffy Dezsőt bírálta személyeskedésig fajuló rágalmazó felszólalásában. Bánffy úgy érezte, ellenfele a becsületébe gázolt, amire nyílt levélben reagált. Horánszky erre válaszként fegyveres megtorlást követelt. A miniszterelnök segédei révén felajánlotta a „fegyveres elégtételt”, de a másik fél a „fegyveres megtorláshoz” ragaszkodott. A vita nyelvi síkra terelődött, Bánffy nem értette, mi lehet a két kifejezés közötti különbség, ezért a párbaj végül elmaradt.
Horánszky az úri származású Koczka Emíliát vette feleségül, házasságukból három fiú és két lánygyermek született, akik közül Horánszky Lajos szintén a politikai pályát választotta: országgyűlési képviselőként, mellette bankigazgatóként, publicistaként és műgyűjtőként lett ismert. A józsefvárosi Zerge utca már halálának évében, 1902-ben felvette Horánszky Nándor nevét, a szocialista időszakban, 1951-től azonban Makarenko utcává nevezték át a közterületet, végül 1991-ben kapta vissza korábbi elnevezését.
Térfigyelő rovatunk előző részében Bárczi Gusztávról írtunk, akinek nevét az ELTE Gyógypedagógiai Kara őrzi.
