Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A 94 éves természettudós legújabb dokumentumfilmjében nemcsak azt szemlélteti, hogy saját gyermekkora óta milyen mértékben változott meg a Föld biodiverzitása, hanem utat mutat ahhoz, hogy helyrehozzuk azt a hatalmas hibát, amit elkövettünk az élővilág és saját magunk ellen.
Őszinte, elhivatott, szenvedélyes felfedező, aki életét a vadvilág tanulmányozásának és a természeti kincsek megőrzésének szentelte. Ismeretterjesztő filmjeivel Sir David Attenborough angol természettudós nem elrettenteni vagy sokkolni, hanem lenyűgözni, inspirálni, valamint belátásra és cselekvésre ösztönözni igyekszik az emberiséget. Legújabb, A Life on Our Planet című dokumentumfilmjében – amellett, hogy bemutatja, mit, hol és mennyire rontottunk el – a lehetőségeinkre fókuszálva egy reménykeltő, optimista képet vázol fel az emberiség jövőjével kapcsolatban. Ahhoz azonban, hogy a víziója valóra váljon, ahhoz, hogy helyrehozzuk, amit elszúrtunk, cselekednünk kell, mégpedig azonnal.
Száz év múlva újra élhető lehet a bolygónk
A világ egyetlen nemzedéknyi idő alatt sodródott a klímakatasztrófa szélére, és az elkerüléséért is egyetlen nemzedékre nehezedik a felelősség – ez a nemzedék pedig a miénk. Az egyetlen kiút a válságból az, ha visszaállítjuk azt a természetes állapotot, azt a stabilitást és biológiai sokszínűséget, amit az elmúlt évtizedekben leromboltunk. Attenborough szerint ez a küldetés nem is olyan bonyolult, mint gondolnánk – elég körülnézni a világban és példát venni azoktól, akik már elkezdtek tenni az élhető jövő érdekében.
1937-ben, amikor Attenborough még kamaszként járta a természetet, 2,3 milliárd ember élt a Földön, az érintetlen élővilág aránya 66 százalék volt, és minden egymillió légköri részecskéből 280 részecske szén-dioxid volt. Jelenleg 7,8 milliárd ember lakja a bolygót, amelyen az érintetlen élővilág aránya 35 százalékra csökkent, miközben a széngázkibocsátásunk elérte a 415 ppm-et (részecske-per-millió). A fosszilis tüzelőanyagok égetésével a légkörbe került szén-dioxid több mint felét az elmúlt három évtizedben bocsátottuk ki, ami azt jelenti, hogy ez alatt az idő alatt nagyobb kárt tettünk a bolygóban és abban a képességében, hogy fenntartsa az emberi életet, mint az azt megelőző évszázadokban – sőt évezredekben – összesen.
A természettudós szerint az alábbi változtatásokra van szükség ahhoz, hogy visszaállítsuk a természet diverzitását – és ezáltal elkerüljük a hatodik tömeges kihalást:
#A népességnövekedés megállítása
A Homo sapienst leszámítva valamennyi faj populációja egy idő után elér egy maximális méretet, egy olyan számot, mely fenntartható az elérhető természeti erőforrásokkal. „Korlátait elveszítve az emberi populáció drámaian megnőtt az én életem alatt. A jelenlegi előrejelzések szerint 2100-ra 11 milliárd ember lesz a Földön, de lehetséges lelassítani, sőt megállítani a népességnövekedést jóval azelőtt, hogy elérne erre a pontra” – mondja a természettudós, aki Japán demográfiai trendjét hozza fel példaként.
Japán életszínvonala igen gyorsan emelkedett a 20. század második felében: ahogy javult az egészségügy és az oktatás, úgy növekedtek az emberek elvárásai és lehetőségei, a születésszám pedig csökkent. 1950-ben egy japán családnak valószínűleg három vagy több gyereke volt, 1975-re pedig az átlag már kettő lett. Ennek eredményeként a népességszám mára stabilizálódott, és az ezredforduló óta alig változott. A jelek szerint ugyanez történik a világ minden részén: ahogy a nemzetek fejlődnek, az emberek kevesebb gyereket vállalnak, így a megszületett gyerekek száma kezd beállni egy szintre világszerte.
„Egy fontos oka annak, hogy a népesség nő, az az, hogy sokan tovább élnek. Egy ponton a jövőben a népesség el fogja érni a csúcsát, először a történelemben. Minél előbb történik ez meg, annál könnyebb lesz a dolgunk a többi ránk váró feladat végrehajtásában” – magyarázza Attenborough, aki szerint úgy kell emelnünk az életszínvonalat világszerte, hogy a Földre gyakorolt hatásunkat nem növeljük: keményen dolgozva, a szegényeket támogatva, egészségügyi ellátást adva mindenkinek, és lehetővé téve – főleg a lányoknak –, hogy iskolába járhassanak addig, amíg lehet.
#Megújuló energia alkalmazása mindenhol
Az élővilág alapvetően napenergiával működik: a Föld növényei naponta hárombillió kWh napenergiát fognak be, ami közel hússzorosa a számunkra szükséges energiának, csak napfényből. Ha kiiktatnánk a fosszilis energiákat, és mi is a természet végtelen erőforrásaival, napfénnyel, széllel, vízzel és geotermikus energiával működtetnénk világunkat, azzal a bolygó minden egyes élőlénye, így mi is jól járnánk. Az energia mindenhol olcsóbb lenne, városaink csendesebbek és tisztábbak volnának, és nem kellene attól tartanunk, hogy egyszer kifogynak az energiakészleteink, ráadásul – tudjuk jól – milyen szörnyű áron...
Elképesztő, hogy a bankok és a nyugdíjalapok fosszilis energiahordozókba fektetnek be, hiszen pont ezek veszélyeztetik a jövőnket, amire megtakarítunk
– jegyzi meg a tudós, majd egy kis inspirációért Északnyugat-Afrikába kalauzolja a nézőt:
„A századfordulón Marokkó energiatermelése még az importált olajtól és földgáztól függött, ma már azonban szükségletei 40 százalékát otthon termeli meg, megújuló energiát használó erőművekben – beleértve a világ legnagyobb naperőművét is. A Szahara peremén fekvő és Dél-Európával közvetlen kapcsolatban lévő Marokkó 2050-re napenergia-exportőrré válhat.” Ha valamennyi ország követné ezt a példát, húsz éven belül a megújuló energiaforrások lehetnének az elsődlegesek a világon.
#A halászat szabályozása
Az élővilág nem működhet egészséges vizek nélkül, az óceánok pedig fontos szövetségeseink abban, hogy csökkentsük a légkör széntartalmát: minél változatosabb az élőviláguk, annál jobban látják el ezt a feladatukat. Természetesen az óceánok fontos táplálékforrást is jelentenek mindannyiunk számára. „A halászat a világ legnagyszerűbb vadhúsforrása, és ha jól csináljuk, megmaradhat annak. Minél egészségesebb a tengeri élőhely, annál több a hal, és annál többet tudunk mi is belőlük fogyasztani, így hát a saját érdekünk is, hogy jól csináljuk” – figyelmeztet Attenborough.
Palau egy csendes-óceáni ország, mely halászat és turizmus szempontjából a korallzátonyaitól függ. Amikor a halállomány csökkenni kezdett, az ország a halászati szokások korlátozásával és sok területen a halászat teljes betiltásával reagált. A védett halállományok hamarosan úgy helyreálltak, hogy átterjedtek a halászatot lehetővé tévő területekre is, ennek eredményeként pedig a halászattól elzárt övezetek miatt nőtt a helyiek fogása, és megindult a zátonyok regenerálódása is. Mi történne, ha ehhez hasonló módon járnánk el világszerte?
Becslések szerint a halászattól elzárt zónák létesítése part menti tengereink harmadán elegendő lenne a halászat mindenkori igényeinek biztosítására. „A nemzetközi vizeken az ENSZ a legnagyobb ilyen zóna létrehozásán fáradozik, melynek megvalósulása egyetlen lépésben alakítaná át a nyílt óceánt egy államilag támogatott halászflották miatt kiüresedett helyből vadonná, mely mindannyiunkat segít majd az éghajlatváltozás elleni küzdelemben” – magyarázza a szakember.
#A megművelt földterületek csökkentése
Ami a szárazföldet illeti, alaposan csökkentenünk kell a művelésbe vont területeket, hogy helyet adjunk a visszatérő vadvilágnak, és a leggyorsabb, leghatékonyabb módja ennek, ha megváltoztatjuk az étrendünket.
„A nagy húsevők ritkák a természetben, mert sok zsákmány kell ahhoz, hogy mindegyikük élni tudjon. A Serengeti minden egyes ragadozójára több mint száz zsákmányállat jut. Bármikor, amikor egy szelet húst választunk, mi is – akár a tudtunk nélkül – ilyen óriási területet veszünk igénybe. Márpedig a bolygó nem képes ellátni több milliárd húsevőt, egyszerűen nincs helykapacitása erre” – figyelmeztet Attenborough. Ha mindannyiunk étrendje főként növényi alapú lenne, a most megművelt területeknek pusztán a felére lenne szükségünk, és mivel a növénytermesztésre fordítanánk az energiáinkat, fenntartható módon növelhetnénk a termés mennyiségét.
Hollandia a világ egyik legsűrűbben lakott országa. Az ország tele van családi gazdaságokkal, amiknek nincs hova terjeszkedniük, így a holland farmerek szakértői annak, miként hozható ki a legtöbb egy kis földterületből. És ezt egyre inkább fenntartható módon teszik: két generáción belül tízszeresére növelték a terméshozamot, mindeközben kevesebb vizet, rovarirtót és műtrágyát használnak, és kevesebb szén-dioxidot bocsátanak ki. Mérete ellenére Hollandia ma a világ második legnagyobb élelmiszer-exportőre, és élő bizonyítéka annak, hogy lehetséges együtt alkalmazni az egyszerű és a legfejlettebb megoldásokat, hogy több ennivalót termeljünk kevesebb föld megművelésével.
Elkezdhetünk élelmiszert termelni új terekben, épületeken belül, a városokban, akár olyan helyeken is, ahol nincs is termőföld. És ahogy javítjuk földművelési szokásainkat, visszafordítjuk a földfoglalás folyamatát, melyet a földművelés kezdete óta gyakorolunk. Ez is létfontosságú feladat, hiszen sürgősen szükségünk van szabad földterületekre.
#Az erdőirtás megszüntetése és az őshonos fák újratelepítése
Az erdők bolygónk gyógyulásának alapvető elemei: ezek adják a természet legjobb technológiáját a szén-dioxid kivonására, és ezek a biológiai sokféleség központjai is – e két tulajdonság megint csak segíti egymást. Minél természetesebbek, változatosabbak az erdők, annál hatékonyabbak az atmoszférából származó szén-dioxid elnyelésében. Éppen azért azonnal le kell állítanunk mindenütt az erdőirtásokat, és az olajpálmához, szójához hasonló növényeket csak rég kivágott erdők helyén szabadna termeszteni – hangsúlyozza a természettudós. Elvégre rengeteg ilyen van.
De ennél többet is tehetünk.
Egy évszázaddal ezelőtt Costa Rica több mint háromnegyedét erdő borította, ám az 1980-as évekre az ellenőrizetlen fakitermelés egynegyedére csökkentette az erdős területeket. A kormány úgy döntött, cselekszik, és támogatást nyújt a földbirtokosoknak az őshonos fák újratelepítésére. Mindössze 25 év múltán ismét erdők borítják Costa Rica felét. Ha pedig mindezt sikerülne globális szinten is elérni, a Föld erdői elnyelnék a szén-dioxid kétharmadát, amelyet tevékenységünk során ez idáig a légkörbe juttattunk.
Egyetlen kiút van a válságból, és ehhez az intelligenciánál többre van szükség
„Tízezer évvel ezelőtt mint vadászó-gyűjtögetők, fenntartható életet éltünk, mert az volt az egyetlen lehetőség. Hosszú, fordulatokkal teli fejlődésünk során eljutottunk odáig, hogy ismét ez az egyetlen lehetőségünk: újra fel kell fedeznünk, hogyan éljünk fenntarthatóan, hogyan tudunk a természettel együttműködni, mintsem ellene dolgozni. Ahelyett, hogy még jobban eltávolodnánk tőle, arra kellene törekednünk, hogy újra a részei legyünk. Az élővilág egy életen át tartó kutatása után egy dologban biztos vagyok:
Ez a misszió nem a bolygó, hanem saját magunk megmentéséről szól. Az igazság ugyanis az, hogy velünk vagy nélkülünk, de a természet újjá fog épülni.
„A Csernobil evakuálása óta eltelt harminc év alatt a természet visszafoglalta a területet, mára erdő vette át a város helyét, és menedék lett olyan vadon élő állatok számára, amelyek máshol igen ritkák. Ez pedig ékes bizonyítéka annak, hogy bármilyen súlyosak is a hibáink, a természet végső soron úrrá lesz mindenen. Az élővilág fenn fog maradni – mi, emberek nem feltétlenül” – véli Attenborough.
Azért jutottunk idáig, mert mi vagyunk a legértelmesebb lények, melyek valaha éltek ezen a bolygón, ám a természettudós szerint a folytatáshoz az intelligenciánál többre lesz szükségünk – nem másra, mint bölcsességre. És persze akaratra. „Itt a nagy lehetőség, hogy újra egy természettel egyensúlyban lévő fajjá váljunk, hogy létrehozzuk a tökéletes otthont magunk számára, és helyreállítsuk azt a gazdag, egészséges és csodálatos világot, amit örököltünk.”
