Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A 25 éves Agócs Fruzsina elképesztő álmot váltott valóra: a hazai középiskola elvégzése után azonnal felvették a Cambridge-i Egyetemre. Azóta már a doktori végzettségét szerzi, miközben a korai univerzum fizikai és matematikai hátterét kutatja.
A számítógép képernyőjén is átsugárzik kedvessége, bája, lelkesedése. Ilyen tudományos eredményekkel akár a fellegekben is járhatna, ehelyett szerény, közvetlen, és a bonyolult csillagászati folyamatokat is érthetően magyarázza el – mintha csak egy barátnőnkkel beszélgetnénk egy kávé mellett, a távolság miatt Zoomon.
Mikor kezdtél érdeklődni a csillagászat iránt?
A hatodik osztályt angol nyelvű hazai iskolában végeztem el, mert a szüleim nagy hangsúlyt fektettek a nyelvtanulásra. Itt nagyon sok érdekes kísérletet végeztünk inspiráló tanárok útmutatásai alapján. Már ekkor egyértelművé vált, hogy bár szeretem a humán tárgyakat, a természettudományok érdekelnek igazán. Az Eötvös József Gimnáziumban, majd a Fazekasban tanultam tovább, ott végeztem matematika tagozaton. Szinte mindegyik szakkörre eljártam, amire csak lehetett, emellett aktívan versenyeztem. Nagyon érdekelt a kémia, a labormunka, aztán hetedik osztályban találkoztam a csillagászati földrajzzal. A szüleimtől kaptam egy távcsövet ajándékba, szereztem könyveket, hogy a használatáról tanulhassak, és elkezdtem amatőr csillagászattal foglalkozni. Szép lassan a fizika és az asztrofizika felé fordult az érdeklődésem, bár a részecskefizika is lenyűgözött, főleg amikor tizenkettedikben tanulmányi kirándulást tehettünk a CERN 2008-ban átadott LHC részecskegyorsítójába.
Meg sem merem kérdezni, milyen jelei voltak még ennek a kivételes intellektusnak...
Kis koromban ez cseppet sem volt nyilvánvaló, mert bizonyos dolgokban nagyon lassú voltam. Általános iskola első pár évében állandóan álmodoztam, rám kellett szólni, hogy egyek, és mindig vége lett a szünetnek, mire bekötöttem a cipőfűzőmet és felöltöztem, hogy én is kimenjek. Tanulni azonban a kezdetektől gyorsan tudtam. A középiskolában már semmilyen szinten nem lógtam ki az osztályból, rengeteg matematika- és fizikaolimpikon járt közénk, orvosira, külföldi egyetemre is többen jelentkeztek.
Hogy jött képbe pont Cambridge?
Tudtam, hogy kevés kutató él a világon, s ahhoz, hogy állást, ösztöndíjat kapjak és elérjem a céljaimat, nagyon jó egyetemen kell tanulni és nagyon kiemelkedőnek kell lenni. Szerettem volna világhírű egyetemen tanulni, nemcsak Cambridge-be jelentkeztem, de az MIT-re (Massachusetts Institute of Technology Amerikában) és más brit egyetemekre is. Végül Cambridge-re esett a választásom, a MIT nagyon messze volt az otthonomtól, Oxfordba pedig nem jelentkezhet az, aki Cambridge-be is beadta az igényét. Angolul akkor már felsőfokon beszéltem, így ez nem jelentett problémát, bár a szakszavakkal kapcsolatban így is megakadtam az interjún.
A felvételi részeként interjúztak veled?
A legnagyobb különbséget a hazai és a cambridge-i felvételi rendszer között nemcsak a jelentkezési időpontok jelentik (októberig le kellett adni a jelentkezést, decemberben jöttek az interjúk, és januárban az eredmény), de maga a folyamat is más. Három interjút készítettek velem egyetlen nap alatt Cambridge-ben, az elsőt kémia és fizika témakörben, a második a matematikai képességeket mérte fel, a harmadik pedig egy általános beszélgetés volt. A lényeg az volt, hogy olyan dologról kérdezzenek, amiről nem tanultam. Azt szerették volna felmérni, hogy reagálok, ha ismeretlen problémát kell megoldanom. Ez elég félelmetes ott helyben, de a tanárok segítenek, és aki szereti a kihívásokat, annak élvezetes is lehet. Ezek után küldtek egy levelet, egy offert, amelyben leírták, milyen érettségi eredményekre vagy más vizsgákra lesz szükség a bejutáshoz. Legalább két, de inkább három céltárgyból kellett emelt szintű érettségit tenni, ez nekem a matek-fizika-kémia voltak, de kémiából már előre hozott érettségit tettem tizenegyedikben. Az interjú után nem volt egyértelmű, hogy felvesznek, hiszen nem tudtam, a teljesítményem mennyire számított jónak a többiekéhez képest, de amikor megkaptam az offert, akkor már megnyugodtam.
Mi döntötte el, melyik kollégiumba jelentkezel?
Mivel korábban nem jártam az országban, nem vettem részt nyílt napon, ezért ezt nem volt könnyű eldönteni. Megnéztem, melyik van közel a városközponthoz, melyiknek milyen ösztöndíjai vannak, de a döntő érv az volt, hogy nagy példaképem, Stephen Hawking a Gonville & Caius College kutatója. Néha eljött vacsorázni, sőt amikor születésnapja volt, a kollégium kórusa adott neki elő egy darabot, amit neki írtak. Az első év végén a vizsgák megünneplésére rendezett bálon is részt vett, beszédet mondott, egy kicsit tudtunk vele kommunikálni is, ez meghatározó élmény volt.
Hogy bírtad a nagy távolságot az otthonodtól?
Természetesen nehéz volt a távollét, nagyjából egy év kellett hozzá, hogy megszokjam. Itt októberben kezdődik a tanév és három, egyenként nyolchetes trimeszterre oszlik, amiket öthetes szünetek szakítanak meg. A nyári szünet nagyon hosszú, június első harmadában befejeződnek a vizsgák, és aztán októberig nincs kötelezettség. Cserébe a tananyagot nagyon összezsúfolják a nyolchetes terminusokba. Az ötödik-hatodik hét körül már azt érzed, hogy nem fér bele több minden a fejedbe. Az első évem nagyon intenzív volt, a szakszavakat nagyon gyorsan meg kellett tanulnom, de a tanárok is tisztában vannak a trimeszterek intenzitásával, ezért külön odafigyelnek. Minden diák mellé kirendelnek két embert, az egyik a tutor, aki a testi-lelki épségedért, a másik pedig a director of studies, aki a tanulmányi eredményeidért felel. Trimeszterenként egyszer kötelező találkozni velük, de év közben is bármikor kérhetjük a segítségüket.
Az elsőévesekre külön odafigyelnek, az ő szálláshelyükön éjjel-nappali porta működik. Az előadásokon kívül ráadásul hetente egyszer kiscsoportos foglalkozásokat rendeznek, maximum 2-3 embernek, itt lehet tanulni a legtöbbet, a supervisor, azaz a tanár pedig azzal foglalkozik, hogy lépést tudjunk tartani a tananyaggal. Ők a trimeszterek végén szintén adnak értékelést a munkánkról. Úgy éreztem, Cambridge-ben minden lehetőséget megadnak a fejlődésre és fogják a kezünket. Nem volt gond, hogy más országból érkeztem, nagyon sok a külföldi, Ázsiából, Európából rengetegen érkeznek, a magyarok aránya is meglepően magas.
Honnan jött az asztrofizika iránti érdeklődés?
Az asztrofizika irány az egyik nagyon tehetséges, épp doktoráló matematikatanáromnak köszönhető. Az egyik óra végén megkérdeztem tőle, mivel foglalkozik, mire azt válaszolta, hogy az univerzum születésének az első tíz a mínusz harmincnegyediken másodpercével. Ahogy erről beszélgettünk, rájöttem, hogy én is ezzel szeretnék foglalkozni. A csillagászati intézetben töltöttem a nyári gyakorlatomat, és a mesterszakos kutatásom egy numerikus módszer kidolgozásáról szólt, ami olyan egyenletek kiszámolására létezik, amelyeket nem lehet papíron megoldani, és számítógéppel is csak nagyon lassan, de a korai univerzum fizikájának modellezésében nagyon fontosak. Ennek a módszernek a tökéletesítésével kezdődött a doktori kutatásom, majd felvetődött a kérdés, hogy milyen kezdeti feltételeket (és mikor) is kellene szabni a korai univerzumnak – most ezzel foglalkozom. Nagyon szeretnék hosszú távon választ kapni arra a kérdésre kutatóként, milyen interakció, kölcsönhatás vezérelte a korai univerzum fizikáját.
Mik a távlati céljaid?
Szeretnék kutató lenni, de hogy pontosan hol, az még kérdés: Cambridge-ben, Amerikában vagy Európában. Állandó kutatói állást hírhedten nehéz szerezni, addig pedig csak három- vagy ötéves kutatói helyekre jelentkezhetünk. Jövőre kezdem az elsőt, a legjobb ajánlatot igyekszem elfogadni. Az sem baj, ha itt maradok Cambridge-ben, örülnék neki, bár az önéletrajzom szempontjából észszerű lenne más intézeteknél is megfordulni. Jól keresni nem fogok, ahhoz az iparban kéne elhelyezkednem, de a kutatói pálya jutalma az, hogy azzal foglalkozhatsz, amit nagyon élvezel.
