Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Brit és amerikai kutatók egy csoportja lenyűgöző kutatási eredményt publikált a Nature Astronomy akadémiai folyóiratban. Rádióteleszkópos megfigyeléseik során a népiesen csak Esthajnalcsillagként emlegetett kőzetbolygó légkörében foszfingázra bukkantak. A kellemetlen szagú gáz keletkezésére a Vénusszal kapcsolatos eddigi ismereteink szerint a logikus válasz valamiféle mikroorganizmusok jelenléte lehet.
Az óriási felfedezésről az Independent is hírt adott.
Mi az a foszfin?
A foszfin egy gáz halmazállapotú szervetlen foszforvegyület: színtelen, ugyanakkor kifejezetten kellemetlen szagú, mérgező anyag. A rothadó hal szagú gáz földünkön többek közt mocsarak közelében, illetve a pingvinek ürülékében található meg, és kiválóan használható például kártevőirtásra. A szervezetbe kerülve a vér oxigénszállító képességét rontja, belélegzésének tünete többek között hidegrázás, izomfájdalom, légszomj, nagy dózis belélegzése esetén tüdőödéma lehet.
Izgalmas, de hogy utalhat életre egy ilyen halálos anyag jelenléte?
A foszfint, bár különböző kémiai folyamatok segítségével mesterségesen is előállítható, jellemzően anaerob élőlények és mikrobák termelik. A foszfingáznak ebből a sajátosságából a kutatók már korábban arra a következtetésre jutottak, hogy a jelenléte erőteljes indikátora lehet (akár az oxigén jelenléténél is erősebb) valamiféle élet jelenlétének akár a Földön, akár más bolygókon.
Hol találták pontosan a foszfint?
A Vénusz forró és elviselhetetlenül savas felszíne nem igazán kedvez a Földön ismert létformáknak, ugyanakkor a felszíntől eltávolodva, a bolygó légkörében mintegy 35 mérföldes magasságban már jóval kedvezőbbek ezek a feltételek. Pontosan itt bukkantak a foszfinra a bolygó felszínét óriásteleszkópokkal figyelő kutatók. A kutatócsoport tagjai gyakorlatilag véletlenül botlottak a gázba, amikor a kőzetbolygó időjárását vizsgálták, de az anyag jelenléte felvillanyozó hatással volt rájuk és a tudományos közéletre. Ugyanis eddigi ismereteik és a felfedezés kapcsán végzett vizsgálataik alapján nem találtak logikus, nem biológiai magyarázatot arra, hogyan lehet tartósan jelen a gáz a Vénusz légkörében.
Más tutira nem lehet a háttérben?
A csapatban dolgozó kutatók úgy fogalmaznak, hogy eddigi tudományos ismereteik szerint nincs kielégítő, nem biológiai alapú magyarázat arra, hogy a foszfingáz itt megfigyelt mennyiségben jelen lehet a Vénusz felszínén. Elméletük igazolására/megdöntésére többféleképpen is megpróbálták modellezni, hogyan keletkezhet foszforgáz a Vénusz légkörében, de sem vulkáni tevékenység, sem napfény, sem villámlás lehetséges hatásait vizsgálva nem tudtak megfelelő modellt alkotni, mint ahogy arra sincs magyarázat, hogy a Vénusz légkörének savas közegében hogy maradhat jelen hosszú távon is ez az anyag. Utóbbi probléma megoldása – jelen ismereteink szerint – szintén az lehet, hogy valamiféle élő organizmus folyamatosan termeli a gázt.
Ó, vagyis valamilyen földön kívüli lények?
A kutatók ennél jóval óvatosabban fogalmaznak. Mint mondják, a foszfingáz jelenléte nem közvetlen bizonyítéka az élet jelenlétének a Vénuszon, ugyanakkor mindenképpen óriási jelentőségű felfedezés, már csak azért is, mert korábban a Vénusz nem volt azok között a bolygók között, amelyeken elsődlegesen kutattunk az élet után. Az, hogy milyen életforma létezhet a Vénuszon, egyelőre csak spekuláció. Az egyik feltételezés szerint egysejtű-, baktériumszerű élőlények lehetnek a foszfingáz előállítói, amelyek a Vénusz felhőinek apró cseppjeiben élhetnek. Mivel ezek a cseppek sokkalta savasabbak, mint a Földön ismert legsavasabb közeg, könnyen lehet, hogy ezek az életformák – ha léteznek is – alapvetően különböznek minden, a Földön található létformától.
Hogyan tovább?
A kutatók elkötelezettek a Vénusz további vizsgálata iránt. Kutatásaik, melyekben legmerészebb álmaikban mintavevő-kutató expedíció is szerepel, alapvetően a gáz jelenlétét vizsgálják majd, például azt, hogy egy földi év során változik-e a mennyisége a légkörben.
Ezeknek a trendeknek a megfigyelése sokat segíthet majd annak megértésében, hogy mi termeli, vagy mi keletkezteti a foszforgázt. A kutatók különös figyelmet fordítanak majd annak megértésére is, hogy a feltételezett élőlények felépítése mennyiben hasonlítható bármilyen, a Földön ismert élő szervezet felépítéséhez. Annak vizsgálata, hogy ezeknek a – továbbra sem bizonyított, hogy létező –élőlényeknek a szervezete is fehérjékből épül-e fel, azért lehet fontos, mert ha alapvető különbségeket találunk, az arra utal, hogy a földi élet keletkezésétől teljesen függetlenül is létrejöhet élet a Naprendszerben vagy azon túl. Ez pedig végtelen perspektívát nyithat az idegenek után való kutatásban.
