A Harminckettesek tere a VIII. kerület ismert része, mely a Nagykörúton, a Corvin-negyed és a Csarnok negyed határán fekszik, ismert megállója többek között a 4-es, 6-os villamosnak. Nevét a Mária Terézia által alapított és az első világháború végéig létező 32. honvéd gyalogezredről kapta, mely Budapest háziezredeként szolgált.
A gyalogezred felállítására az 1740-es osztrák örökösödési háború idején került sor. A porosz és bajor seregek jelentős területeket szereztek meg Ausztriától, ezért a királynőnek szüksége volt a magyar rendek támogatására. Az 1741-es pozsonyi országgyűlésen a rendek képviselői kardjukat kivonva „életüket és vérüket” ajánlották fel Mária Teréziának. Az újonnan megalakult, eredetileg a Felvidéken működő gyalogosezred parancsnoka, gróf Ghymesi Forgách Ignác alezredes után kapta az első nevét, de ezt később a 32-es hadrendi számra változtattak. A Forgách-ezred már a következő évben, a felső-osztrák Obernbergben átesett a tűzkeresztségen, később több más csatában is hősiesen helytállt.
Mária Terézia halála után az ezredet Pestre és a környező vármegyékbe helyezték át, ahol a harminckettesek a város (később pedig az egyesült Budapest) házi ezredeként szolgáltak. Részt vettek az 1848–49-es szabadságharcban és az első világháborúban is. Az 1890-es évektől Ferenc József császár engedélyezte, hogy az ezred felvegye alapítója, Mária Terézia nevét. Az I. világháborúban többek között az olasz fronton, Montellónál bizonyították bátorságukat, de az ezred súlyos veszteségeket szenvedett a világégésben. A megmaradt katonák 1918 novemberében érkeztek haza. Az őszirózsás forradalom után a harminckettes ezred megszűnt császári és királyi ezredként működni, de továbbra is megmaradt, karhatalmi feladatokat kapott. A trianoni békeszerződés után feloszlatták az egységet, a Horthy-korszakban a megmaradt harminckettesekből és más ezredek katonáiból megalakították az 1. Magyar Királyi Gyalogezredet.
A ’20-as évektől kezdve aktívan szorgalmazták az egykori gyalogezred volt katonái a harminckettesek emlékének megőrzését. 1933. május 14-én Horthy Miklós kormányzó leplezte le a Józsefváros központjában álló, addig névtelen téren Szentgyörgyi István szobrászművésznek a harminckettes ezred és annak hősi halottjai előtt tisztelgő, világháborús honvédot ábrázoló alkotását. Ezzel együtt a közterületet átkeresztelték Harminckettesek terére, és azóta ezt a nevet viseli. Szentgyörgyi szobra
túlélte a második világháború pusztítását és máig látható a téren, rajta az ezred leghíresebb ütközeteinek helyszíne és dátuma, és a Vitam et sanguinem!, vagyis Életünket és vérünket! felkiáltás. A kompozíció a katonát éppen egy nyeles gránát eldobása közben ábrázolja. A talapzat oldalán domborművek láthatók, melyek szintén a magyar nemesek említett felajánlását, illetve a világháborúba induló katonákat ábrázolják.
A második világháború vége felé a Debrecenben megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány a frontról hazaérkező 6. Kerületi Parancsnokság állományából létrehozott egy négy századból álló, 250 fős zászlóaljat, mely később Budapestre került, parancsnokságát pedig Maléter Pál őrnagy látta el. 1946 októberében ebből az állományból létrejött a Budapesti Őrzászlóalj, melyre főként díszelgési feladatokat bíztak. A rendszerváltást követően az ezred visszakapta a harminckettes hadrendszámot, és hivatalosan Budapest Őr- és Díszezred néven működött tovább. A hadsereg 2007-es átszervezési reformját követően az ezred megszűnt, de két zászlóalja, a dísz- és a rendész-zászlóalj továbbra is változatlan szerepkörrel működik.
A múlt heti Térfigyelőt olvastad? Akkor a Vérmező elnevezésének nyomába eredtünk:
