Milliók ugrálnak a zenéjükre, egész életüket végigkoncertezik, velejéig kimerítik a „szex, drog és rock and roll” életérzést, nincs olyan ember, aki ne rajongana értük. Legújabb sorozatunkban ikonikus zenészeket mutatunk be, köztük a ma is vígan koncertező Iggy Popot.
Iggy Popot nem sorolhatjuk egyértelműen és kizárólag a rockzenészek közé, de ha az elpusztíthatatlan energiákat, a szenvedélyt, a mondanivalót, a magamutogatás bátorságát, az eladott albumokat, a vadságot tekintjük, neki is éppúgy helye van a sorozatban, mint bármelyik más nagy öregnek. Iggy Pop most 72 éves, és pont úgy is néz ki. Mintha a saját nagyapánkat látnánk félmeztelenül rohangálni a színpadon. Akkor mégis miért ilyen népszerű zenész most is? Mert ő a punk elpusztíthatatlan keresztapja. Valószínűleg semmi szüksége sincs arra, hogy turnézzon és fellépjen, ő azonban mamusz helyett mégis minden alkalommal a színpadi őrjöngést választja.
A The Stooges kezdete
1947-ben Magyarország aláírta a párizsi békeszerződést, amely visszaállította a trianoni határokat. Az angolok épp elhagyták Indiát, Jugoszlávia az első ötéves tervének állt neki, megjelent az Anne Frank naplója, megtalálták a Holt-tengeri tekercseket, megjelent Tennessee Williamstől A vágy villamosa. Meghalt Henry Ford és Al Capone, megszületett Stephen King, Arnold Schwarzenegger, Elton John, Fenyő Miklós, Horváth Charlie és Iggy Pop. Akkor még James Newell Osterberg Jr-nak hívták. A cseperedő ifjú középiskolás korában elkezdett dobolni, többek között a The Iguanas nevű blueszenekarban – ez ihlette az Iggy művésznevet. A Pop pedig onnan jött, hogy egy alkalommal leborotválta a szemöldökét egy koncert kedvéért, és így hasonlított az épp betegségtől szemöldökét vesztett Pop nevű haverjára. A koncert végére a friss előadónevű énekes rájött, mire is való az ember szemöldöke: nélküle az összes izzadság és festék a szemébe folyt.
Iggy később nemcsak a blues, de a The Doors hatalmas rajongójává vált, és megalapította saját zenekarát, a The Stoogest. Iggy Stooge néven lett az énekes, míg Ron Asheton gitározott, Dave Alexander basszusgitározott, Scotty Asheton pedig dobolt. 1968-ban tovább bővült a tagok köre, és elkészült az első két The Stooges-album is. A siker nem jött, a heroinfüggőség azonban igen. Még gyorsan említsük meg, hogy Iggy Popot nemcsak a Doors iránti rajongása köti össze Morrisonnal (és a közös eredeti keresztnevük), hanem az is, hogy miután Jim Morrison meghalt, a Doors Iggyt hívta, hogy álljon az énekes helyére, de ő visszautasította az ajánlatot.
Mindig is büszke volt a testére
A zenekarra ebben az időben a féktelen bulizás, csajozás és drogozás volt jellemző. Iggy nemcsak drogozott, de a testét is szívesen mutogatta, karcolgatta: jellemzően félmeztelenül lépett fel, és még ennél is kevesebb ruhában stúdiózott vagy lazult otthon. Egyszer egy koncerten késsel egy nagy X-et vésett a mellkasára. Egyedi táncmozdulatait is ekkor fejlesztette ki, amelyek senki máséhoz nem hasonlíthatók. Ebben talán része van annak is, hogy az énekes egyik lába rövidebb a másiknál. Még kamaszkorában szenvedett sportsérülést, amitől megrövidült az egyik lába, és ez hozta magával a furcsa, S lakú testtartást és a jellegzetes csípőmozgást is. Mindezek ellenére Iggy csodálatos izomzattal és állóképességgel büszkélkedhet, ami a heroin pusztítása ellenére is megmaradt.
David Bowie mentette meg
Az 1971-ben egy New York-i éjszakai klubban megismert David Bowie kellett ahhoz, hogy Iggy ne süllyedjen el végleg a sikertelenség és a függőség mocsarában. Bowie Berlinbe cipelte az énekest, ahol több részletben próbálták kijózanítani. Végül időleges sikerrel jártak, és olyan albumok születtek meg, mint a Lust for Life és a The Idiot.
Soha nem lett olyan sikeres sem szólóban, sem a zenekarral, mint mondjuk a Rolling Stones, már csak azért sem, mert kevésbé bírták az alkoholt és a drogokat, az együttes tagjai sorra dőltek ki. Ugyanakkor Iggy zenéje olyan együtteseket inspirált, mint a Sex Pistols, a Red Hot Chili Peppers vagy a Nirvana. A The Stooges hol újra összeállt, hol feloszlott, végül 2016-ban hagyták abba végleg a közös zenélést. Iggy szólóban és a zenekarban is vitte a prímet, közben mellesleg színésznek is állt, és 17 filmben szerepelt. A Trainspottingban éppen nem, de ahhoz meg kitűnő zenét írt. Dolgozott együtt a Guns N’ Rosesszal, a The B-52’s együttessel, a Sum 41-nal, Green Dayjel és még sorolhatnánk. Közben megszerette a művészeteket, és bútorokat, különösen székeket kezdett gyűjteni, ezzel is kompenzálva, hogy sokáig hajléktalanként élt. Emellett érdekelni kezdte a festészet, sőt, 2016-ban teljesen meztelenül maga is modellt állt egy képhez. Nem eshetett nehezére, mert korábban szinte minden koncertjén egy szál nadrágban vadult és vetette magát a közönség karjaiba (a stage diving ötletét szintén neki köszönhetjük).
Még mindig teljes gőzzel nyomja
Iggy Pop szép lassan megkerülhetetlen popikonná vált, a The Stoogest pedig a punk-rock egyik legfontosabb előfutárának tekintjük a mai napig. Sorra adja a telt házas koncerteket, mintha nem fogna rajta az idő. Képes bármikor végigénekelni egy másfél órás koncertet jellegzetes mozgásával és mikrofonállvány-rugdosással kísérve úgy, hogy nem fullad ki. Persze a pénz is motiválja: hiába mondták neki, hogy már nem kell félnie semmitől ez ügyben, ő azért csak tovább aggódik az anyagi helyzetén. A 2016-os évet is túlélte, amikor a Motörheades Lemmy után David Bowie-t is elvesztette. Nyíltan gyászolt, és a legmélyebb érzéseiből született a Post Pop Depression című albuma, amit az egyik legjobb művének tartanak. Iggy Pop volt, van és lesz, mert folyamatosan képes megújulni, és mert a Föld akkor is kerek, ha már 72 évesen áll rajta az ember.
