Csákányi László Jászai Mari-díjas magyar színművész, énekes, érdemes művész és kiváló művész 1921. január 13-án Zsigovits László néven nem kevesebbet tett, mint hogy megszületett, ezzel pedig egy egészen kivételes pályafutás vette kezdetét.
A horvát családból származó Csákányi – aki a ’30-as években magyarította a nevét – a szentgotthárdi gimnázium tanulója volt. Pénzügyőr apja misszionáriusnak szánta, egy színházlátogatást követően azonban a fiú úgy döntött, inkább Thália papja, azaz színész lesz, és ehhez sikerült a szülők beleegyezését is elnyernie. 1942-ben végezte el a budapesti színművészeti akadémiát. Habár már tanulóévei alatt a Nemzeti Színházban statisztált, diploma után azonnal behívták a frontra harcolni. 1945-ben szovjet hadifogságba esett, ahonnét csak három évvel később szabadult. Ezután indulhatott el színészi karrierje.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
1948-ban a Pesti Színháznál sikerül álláshoz jutnia, bár korábban a Nemzeti igazgatója megígérte neki, hogy szerződteti, hazatértét követően már nem tartottak igényt rá. A következő évtizedekben több színháznál is megfordult: az Úttörő és Ifjúsági Színház, a Fővárosi Operettszínház, a Petőfi Színház, a Vígszínház és a József Attila Színház társulatának is tagja volt, 1974-től haláláig pedig a Vidám Színpadon játszott. Sokoldalú, kiváló karakterszínész volt, aki ugyanolyan otthonosan mozgott drámában és vígjátékban, de sanzonénekesként, operettek szereplőjeként is elismerést aratott, holott saját bevallása szerint semmit sem konyított a zenéhez.
Televízióban és rádióban is gyakran láthatta, hallhatta őt a közönség. A tévében gyakori szereplője volt a vidám jeleneteknek, a rádiókabaréban Agárdy Gábor állandó társaként ő volt a két krahácsi atyafi egyike. Kiváló szinkronszínész volt, akinek hangját az egész ország ismerte – elég, ha a Frédi és Béni, a Foxi Maxi és a Csipet csapat magyar változatát, vagy a Vukot és a Lúdas Matyit említjük, de Charles Laughton, Peter Ustinov és Fernandel is az ő hangján szólalt meg itthon. Filmes szerepei ritkábbak, de szintén emlékezetesek – ezek közé tartozik például a kultfilmmé vált Indul a bakterház, a Hahó, Öcsi! és a Rab ember fiai.
Több mint négy évtizedes pályafutásának utolsó emlékezetes szerepe Koltai Róbert nagy sikerű, 1993-ban bemutatott vígjátéka, a Sose halunk meg Deutsch bácsija volt. A film premierjét viszont már nem érhette meg: Csákányi László 1992. november 3-án Budapesten elhunyt. Munkásságát 1959-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el, 1979-től érdemes művész, 1984-től kiváló művész volt. Lánya, Csákányi Eszter szintén a színészi pályát választotta.
Ha érdekelnek még kultbait cikkeink, olvasd el ezt is:
