Avagy mi a lényegi különbség tenyésztő és szaporító között? Elmondjuk!
Első hallásra elképesztő összegeket elkérnek a tenyésztők a törzskönyvezett kiskutyákért. Az induló ár gyakran 250-300 ezer forint körül van, de ha valami különlegesre vágyunk (fajtában vagy színben), akkor akár félmillió forintba is kerülhet egy kölyök. Eközben az apróhirdetéses oldalak tele vannak ennél lényegesen olcsóbb, fajtatisztának árult, ám törzskönyv nélküli kutyákkal, melyek zöme szaporítós kiskutya, ahol az eladó célja az anyagi haszonszerzés, és nem a fajta jobbá tétele.
Miért kerül olyan sokba a törzskönyv?
Nem is a törzskönyv a lényeg, hanem az, amit a törzskönyv megléte feltételez. Hogy a szülők valóban ahhoz a fajtához tartoznak, és ideális esetben nemcsak kívülről, hanem belülről is azt képviselik – vagyis például egy retriever barátságos, szeret apportírozni és szereti a vizet. A törzskönyv kiváltásának feltétele továbbá, hogy a szülők mentesek legyenek az adott fajtára jellemző, örökletes betegségektől. Ez az, amivel a szaporítók rendszerint nem foglalkoznak, ahogy azzal sem, hogy vajon a szülőpár milyen rokonságban áll egymással.
Önmagában a törzskönyv nem drága, mert a magyar ebtenyésztő szervezet tagjaként a kiváltása mindössze 6000 forintba kerül kutyánként. Ha tehát azzal próbálnak minket átverni, hogy a költségek miatt nem váltották ki, akkor azonnal hagyjuk ott az illetőt. Ami valóban nagyon megdobja az árat, azok a tenyésztéshez szükséges minősítések megszerzése, az ezekkel járó utazás, a fedeztetés költségei, az egészségügyi szűrések, az anya (és később a kölykök) megfelelő táplálása. Az anya oltása, hogy a kölykök az első hetekben megfelelő védelemmel rendelkezzenek az anyai ellenanyagoknak köszönhetően, majd a kölykök féreghajtása és oltása(i).
Persze garanciát a törzskönyv sem jelent, mert vannak olyan betegségek (például a csípőízületi diszplázia), amelyeknek a kialakulásáról még keveset tudunk. Előfordulhat, hogy a drágán megvett kutyáról később kiderül, hogy diszpláziás, míg a családban élő másik, szaporítós kutyának semmi baja nincs. Ez sajnos benne van a pakliban. Mégis, ha összességében nézzük, jobban járunk egy tenyésztővel. Mert ha jól választunk, akkor nemcsak egy kiskutyát kapunk tőle, de részletes tájékoztatást is a fajtáról, és bármikor fordulhatunk hozzá segítségért.
De ha nincs ennyi pénzem?
Kutyát tartani nem olcsó mulatság, és ennek csak töredéke a kiskutya ára. Az etetés, a felszerelés, az oltások, a bolhák, kullancsok, szúnyogok és egyéb élősködők elleni védelem önmagában sok tízezer forintot jelent évente, és akkor arról még nem is beszéltünk, hogy mi van, ha lebetegszik. Mert bandázás közben bármikor elkaphat egy hányós-hasmenéses vírust vagy épp egy kennelköhögést. A komolyabb betegségek esetében pedig simán kerülhet akár 100-200 ezer forintba is egy-egy beavatkozás. Tehát első körben azt gondoljuk át, hogy tudunk-e megfelelően gondoskodni a kutyáról akkor is, ha esetleg megbetegszik.
Ha a válasz igen, ám ennek ellenére nem tudunk vagy nem akarunk egy összegben ennyit szánni egy kiskutyára, még mindig vannak kompromisszumos lehetőségek. Ha ragaszkodunk a fajtához, akkor vegyük fel a kapcsolatot a fajtamentő egyesülettel. Ha viszont az a fontosabb, hogy a kutya még kölyök legyen, akkor keressük meg a helyi állatvédő szervezetet (vagy bármelyiket, amelyik szimpatikus), és nála érdeklődjünk.
Bármelyiket is választjuk, mindig alaposan mérlegeljük a lehetőségeinket, mielőtt döntünk. A kutya 12-15 évig társunk lesz, ezért gondoljuk át, hogy milyen élethelyzetek fordulhatnak elő. Mi lesz vele akkor, ha például úgy döntünk, hogy külföldön vállalunk munkát? És ha gyerek érkezik a családba? Vagy ha a gyerek, aki elvileg a gazdája, elmegy majd egyetemre? Ezeket mind gondoljuk végig, mielőtt családtaggá fogadunk egy kiskutyát. Mert onnantól, hogy hazavisszük, mi leszünk számára a világ közepe. Bizonyítsuk be, hogy méltók vagyunk rá.
