Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Míg 1900-ban a várható élettartam az iparosodott világ nagy részében 50 év alatt volt, ma már sok ember 70-80 évet vagy még annál is többet megél. Milyen gazdasági és társadalmi változásokat generálhat ez a plusz 30 év? A Massachusetts Technológiai Intézet (MIT) szakértője amellett érvel, hogy az idősebb nőké a jövő, mert ők azok, akik igazán átlátják a hosszú élettel járó speciális kihívásokat. Ebben a tudásban pedig olyan üzleti érték rejlik, amely mind ez idáig kiaknázatlan maradt.
Ha középkorú nő vagy, nagy valószínűséggel már most sok mindenben rád hárul a felelősség, akár szeretnéd, akár nem. A kutatások azt mutatják, hogy valószínűbben hozol meg a családot érintő egészségügyi döntéseket, te menedzseled akár 3-4 generáció mindennapi jóllétét, vezeted a háztartást, számontartod a kiadásokat és felügyeled a megtakarításra szánt összegeket. Általában te vállalod fel a válás kezdeményezését, mert manapság még mindig ez a lépés van démonizálva, miközben a legtoxikusabb házasságok felett is szemet huny a társadalom.
Rengeteg élettapasztalatod van, ugyanakkor gyakran azt élheted meg, hogy láthatatlan vagy a munkahelyeden és az üzleti életben. Dr. Joe F. Coughlin szerint ez nem sokáig lesz így, mert te és a hozzád hasonlók lesznek azok az úttörők, akikre érdemes lesz odafigyelnünk a jövőben.
Dr. Joe F. Coughlin, az MIT AgeLab részlegének igazgatója azt vizsgálja, hogy a globális demográfia, a technológia, a folyamatosan változó generációs viselkedések miként alakítják a társadalmat és a gazdaságot. Pár éve megjelent könyvében azt állítja, hogy az 50 év feletti nők azok, akik az innovációk jelenleg leginkább alulértékelt forrásai, de ez nem lesz sokáig így. A Today magazin újságírójának fejtette ki bővebben, hogy miért nem. Nyilatkozatát kiegészítésekkel közöljük.
#1 Felkészültebben érkeznek az időskorba és tovább élnek
Napjainkban a nagy számok szintjét tekintve a nők képzettebbek, mint eddig bármikor a világtörténelemben. Viszont jó eséllyel sosem engedhették meg maguknak azt a luxust, hogy szinte minden kapacitásukkal a munkájukra koncentráljanak. Így egyfelől sok nőben gyülemlett fel egyfajta kognitív éhség, másfelől pedig jártasságot szereztek egy sor olyan feladat ellátásában, amit a társadalom sajnálatos módon nem tekint munkának, viszont valójában komoly szervezői készséget igényel a napi szintű ellátásuk. A legtöbb nő magabiztosan mozog az online térben, bármilyen információt képes megtalálni a neten, több generáció gondoskodását ellátja és kézben tartja, tudja, hogy mit és hol érdemes beszerezni, miként érdemes fejleszteni az otthoni környezetet. Coughlin szerint ma már arra is vannak kutatási adatok, hogy az autóvásárlási döntések jelentős részét is nők hozzák meg, illetve maguk bonyolítják le a tranzakciót. Minden egészségügyi döntéssel járó 1 dollár 80-90 centje felett pedig nők rendelkeznek. Ők lesznek tehát azok, akik a leginkább átlátják, hogy milyen kihívásokkal és lehetőségekkel jár az időskor, és ők lesznek azok is, akik hosszabb ideig fognak élni várhatóan magasabb életminőségben.
#2 Jobban feltalálják magukat „nyugdíjaskorukban”
Amikor Coughlin férfiakkal beszélget arról, hogy mit várnak a nyugdíjas évektől, szinte mindig azt hallja, hogy utazgatni szeretnének, pihenni és több időt tölteni a feleségükkel. A nők viszont rendre arról számolnak be, hogy tulajdonképpen nem is ismerik azt a férfit, aki a munkája helyett most mindennap itt ül a kanapén, és a feleségét kérdezgeti arról, hogy mihez kezdjen magával. A nőknek ezzel szemben megvannak a rutinjaik, illetve az a rengeteg elintéznivaló, ami a családi rendszer fenntartásával és a terveik megvalósításával jár. Coughlin arra figyelmezteti a férfiakat, hogy ne szűküljenek rá egész életükben a munkájukra, akkor sem, ha ez részben kiváltság, részben a kenyérkeresői szerephez tartozó társadalmi elvárás. Ha évtizedeken keresztül nem fordítanak időt arra, hogy ápolják az emberi kapcsolataikat és legyenek munkán kívüli jelentésteli tevékenységeik, akkor a nyugdíjba vonulással könnyen légüres térben találhatják magukat, ami elmélyítheti a szakaszváltással járó krízist.
#3 Se idejük, se kedvük beszállni a mókuskerékbe
Az emberek fiatalkorukban általában csatlakoznak egy nagyvállalathoz és elfogadják a játékszabályokat: kicsit fulladoznak a hierarchiától, de azért elkezdenek egyre feljebb kapaszkodni a szamárlétrán. Amikor azonban 40, 50, 60 évesen szeretnéd megvalósítani az ötleteidet, miután felneveltél egy egész családot, vezetted a háztartást, több diplomád és üzleti tapasztalatod is van, akkor se időd, se energiád nem lesz relatíve alulról kezdeni. Ráadásul a cégek sem kapkodnak az idősebb női munkavállalók után, ami Coughlin szerint óriási hiba a részükről. Ugyanakkor ezek a folyamatok sok esetben azt eredményezik, hogy az idősebb nők más utakat választanak a céljaik elérésére: ha tehetik, saját kreatív vállalkozásokat hoznak létre, ahol a maguk urai és azokkal tudnak együtt dolgozni, akikkel ők szeretnének.
#4 Halmozz fel annyi kapcsolati és anyagi tőkét, amennyit csak tudsz
Az 50 feletti nők várhatóan nagyobb szerepet kapnak a jövőben, mert a rájuk háruló gondozási feladatok ellátásából adódóan ők ismerik leginkább az öregedéssel járó speciális nehézségeket, jóval tovább élnek, mint a férfiak, általában rengeteg ötletük van és ki vannak éhezve az önmegvalósításra. Persze ideális esetben az egész életút folyamán létre tud jönni a karrier és a család közötti egyensúly, amihez nem elég a nők fokozódó inklúziója a munka világába, hanem ezzel párhuzamosan óhatatlanul a férfiak növekvő részvételét is jelenti a háztartási és a gondozási tevékenységek elvégzésében. Sajnos azonban a realitás sok helyen még mindig inkább az, hogy egy nő energiái akkor szabadulnak fel igazán, miután a gyerekek kiröppentek a családi fészekből. Érdemes tehát tudatosan készülni ezekre az évekre is: gyűjtsd az ötleteket, az ismeretségeket, az anyagi tőkét. 60 évesen jó eséllyel az életed egyharmada még hátravan. Nem lehúzni kell a rolót, hanem szélesre tárni a kapukat az új lehetőségek előtt.
