Álltál már meg egészségesként a sérülteknek fenntartott parkolóhelyen?

Magyarországon sem könnyű a valamilyen sérüléssel, fogyatékossággal élő emberek mindennapi élete. Nagyon sok szolgáltatáshoz nem, vagy csak nehezen férnek hozzá, és rendszeresen ütköznek sokszor elháríthatatlan akadályba vásárlás, ügyintézés vagy közlekedés során is. Terheik csökkentésében kis lépés, hogy lehetőségük van parkolási igazolványt igényelni, aminek a birtokában (ők, illetve az őket szállító gépkocsit vezető személy) néhány parkolási és közlekedési tilalom alól mentességet kaphatnak, illetve parkolhatnak a csak mozgáskorlátozottaknak fenntartott parkolóhelyen. Már ha épp be tudnak állni.

Merthogy ez nem mindig biztosított. Nemcsak az interneten keringenek fotók/videók a megjelölt parkolóhelyeken jogtalanul terpeszkedő kocsikról, de a különböző autós fórumokban is rendszeresek a kiszabott büntetés ellen ágáló bejegyzések.

Heti kérdésünk így szól: Álltál már meg egészségesként a mozgássérülteknek fenntartott parkolóhelyen?

Mi is ez a parkoló?

A köznyelvben mozgássérült-parkolóként vagy – bántóan degradáló kifejezéssel – rokiparkolóként hivatkozunk a kerekesszékes alakot ábrázoló felfestéssel és/vagy táblával jelölt parkolóhelyekre.  Valójában azonban nemcsak mozgássérültek, de olyan más sérüléssel vagy fogyatékossággal élők is igénybe vehetik ezeket a parkolóhelyeket és a fentebb említett könnyítéseket, akik rendelkeznek az ehhez szükséges parkolási igazolvánnyal. A parkolóhelyre való beállás jogán kívül könnyítés lehet például a behajtás a tiltó tábla ellenére, ha másképpen nem közelíthető meg az adott cél, vagy a járdán való parkolás lehetősége, meghatározott esetekben. Ezeknek a kedvezményeknek a célja, hogy könnyítsenek valamit a sérült emberek számára jelentősen nehézkesebb közlekedésen és parkoláson. A mozgássérült-parkolót például (egy adott intézményhez kapcsolódóan) úgy kell kialakítani, hogy onnan az az épület bejáratát a lehető legrövidebb akadálymentes úton meg lehessen közelíteni.

Kinek jár?

Az ezekre a kedvezményekre jogosító igazolványt (ami egyébként közokiratnak és biztonsági okmánynak is minősül) a fővárosi és megyei kormányhivatal járási (fővárosi kerületi) hivatalaiban, illetve a kormányablakoknál lehet kérvényezni a megfelelő iratok benyújtása után. A kártya, ha minden jól megy, 15 napon belül készül el, és három évig érvényes. Fontos, hogy a kártyát mindig az autóban kell tartani, és az előírt módon, jól láthatóan kell kihelyezni. A parkolási könnyítés elsődleges célja, hogy a nehezebben közlekedők a legrövidebb, a lehető leginkább akadálymentes módon közelíthessék meg úti céljukat, illetve ügyintézés/vásárlás után is a lehető leggyorsabban érjék el az őket szállító járművet. 

Azt, hogy ezekre a parkolóhelyekre ép emberként nemcsak szabály-, sőt törvénysértő, de kifejezetten nem elegáns és etikátlan beállni, a legtöbben nem vitatják, mégis sokszor előfordul, hogy illetéktelenek veszik igénybe a parkolóhelyeket, jelentős pénzbírságot kockáztatva ezzel. De mégis miért?

Figyelmetlenség, véletlen, és amúgy is: túlzott szigor?

Ha jogosulatlanul (értsd: a fentebb említett kártya nélkül) veszi igénybe valaki a mozgássérültek számára fenntartott helyet, súlyos birsága számíthat. Helyszínen 50 000 forintot kell fizetni, amely összeg nem fizetés esetén hamar a duplájára emelkedik. Nem véletlen a szigor: természetesen lényegesen kevesebb van ezekből a parkolóhelyekből (50 hagyományos parkolónként kötelező egy mozgáskorlátozottak számára fenntartott parkolót létrehozni), és ha az ép vezetők elfoglalják ezeket, aránytalanul nagy kellemetlenséget okoznak azoknak, akiknek eredetileg tervezték ezeket a parkolóhelyeket.

Vannak, akik a sietséget és a figyelmetlenséget hozzák fel mentségükre. Mások a nem megfelelően érthető kiírást kárhoztatják. És olyanok is vannak, akik kártyával ugyan nem rendelkeznek, de például egy balesetből eredő rándulás, törés miatt magukat átmenetileg mozgássérültként tartják számon, és ennek alapján veszik igénybe a parkolót. Akárhogy is, a legtöbben úgy vélik, indokolatlanul nagy büntetéssel sújtják őket, amikor szabálytalankodnak. 

Sietség/Jaj, de hát nem is állt ott senki

A jogosulatlanul parkolók közül sokan hivatkoznak arra, hogy ezek a parkolóhelyek nagyon sokszor üresen állnak. „Te láttál már a parkolóban a kocsijából kikászálódó kerekesszékest?” – kérdezik. Mások szerint viszont a sérült emberek sajnálatosan alacsony láthatósága semmiképpen nem lehet ok arra, hogy ezt a lehetőséget is elvegye tőlük bárki. 

Sokan hivatkoznak arra is, hogy éppen csak egy pillanatra állnak meg a nem nekik fenntartott helyen. Van olyan persze, hogy épp csak 1-2 percre szalad be az ember az útszéli dohányboltba, vagy utast vesz fel és tesz ki. Utóbbi esettel egyébként a KRESZ is megengedő, a be- és kiszállás idejére igénybe vehetik ezt a helyet azok is, akik nem rendelkeznek a kérdéses igazolvánnyal. Innen viszont sokak számára csak egy lépés, hogy egy percre beugorjanak a kisboltba, postára. Nagyon fontos tudniuk, hogy ez már a jogszabályok szerint sem fér bele. A két perc sem. Sokan nem is gondolnak rá, hogy ilyen rövid idő alatt is komoly veszélybe sodorhatják a kényszerűen távol megálló kerekesszékes sofőrt például. Tíz vagy száz métereket megtenni az autók háta mögötti holttérben kerekesszékben nagyon veszélyes lehet, vagyis jóval többről van szó, mint kényelmet vagy praktikumot kínáló előnyről. 

Észre sem vettem!

A különböző autós és jogorvoslati fórumok tele vannak olyan történetekkel, amelyekben az ép vezetők arról számolnak be, hogy pusztán a nem megfelelő/nem egyértelmű tájékoztatás miatt álltak be a mozgássérültek helyére, így kaptak nagy bírságot. A speciális parkolót táblával és/vagy felfestéssel jelölik, és mindkét jelzési móddal kapcsolatban rendszeresen adódnak félreértések. Ahol csak felfestés van, egy havazás utáni reggelen, esetleg jelentős kopás után például könnyen eltévesztheti a parkolást, aki nem figyel eléggé oda. Ha csak tábla jelez, megint van mit félreérteni: a tábla előtti vagy utáni parkolóhelyekre vonatkozik a kiírás? A fentebb említett fórumokban olyan esetekről is beszámoltak, amikor egy, az adott sofőr érkezési irányához képest háttal álló tábla utasításait kellett volna figyelembe vennie, és sokszor okoz vitát az is, hogy a táblától számítva hány méter kihagyása szükséges. Ezekben az esetekben legtöbbször nem tudja vélt vagy valós igazát érvényesíteni a vétkes sofőr, így az egyetlen jó megoldás a megelőzés lehet, legalábbis a szakértők szerint. Ők azt mondják, érdemes gyanakodni, ha egy zsúfolt parkolóban épp a legjobb helyek üresek. Ilyenkor a beállás előtt mindenképpen nézzük meg, van-e valahol tábla vagy felfestés.

Nekem is van olyan nehéz!

Olyan is előfordul – derül ki a netes beszámolókból –, hogy valaki azért áll meg ilyen parkolóhelyen (vélhetően nem tudva a magas bírság összegéről), mert úgy gondolja, hogy az ő körülményei is indokolják a lehető legrövidebb, akadálymentes megközelítést. A jog természetesen nem ad nekik igazat, hiszen a parkolóba való beállás kulcsa nem az (akár szemmel látható) jogosultság, hanem a kártya megléte. Tulajdonképpen érhető, hogy egy várandós kisgyerekes anya, vagy egy nagyon jelentős túlsúllyal küzdő, esetleg idős ember, vagy sérüléssel bajlódó, lábadozó sofőr úgy érzi, nagyon is szüksége lenne erre a nem túl nagy könnyítésre – csakhogy a jog nem igazságot, hanem jogot szolgáltat, szól az ellenérv. Ebben az esetben pedig a jogosultság alapja az igazolvány megléte, hangsúlyozzák. Hasonló a helyzet például a BKV járművein való utazásnál: az otthon maradt bérlet vagy a ránézésre 65 feletti arc nem elég az igazolvány nélküli utazáshoz. 

Csak a kártya

Olyannyira, hogy kártya nélkül vagy jogosulatlannak tűnő használattal még az is megjárhatja, akinek egyébként joga lenne az adott helyen parkolni. Ha nincs, vagy nincs megfelelően elhelyezve a kártya, nem jogszerűen áll a parkolóban a mozgássérültet szállító autó, ha pedig egy családtag használja a kártyát úgy, hogy az érintett mozgássérült nincs az autóban, vagy nem épp érkezik/távozik, egészen komoly bűncselekmény árnyéka is rávetülhet: a jogosulatlan használat ebben az esetben közokirat-hamisításnak minősül. Ilyet pedig a legjobb szándékkal, egészen ártatlanul is el lehet követni. Néhány évvel ezelőtt több cikk is született például annak az édesapának az ügyéből, aki egy bevásárlóközpont előtt találkozott volna a családjával, feleségével és sérült lányával. Érvényes kártyájukkal a mozgássérült-parkolóba állt, de mivel még várnia kellett a családra, beszaladt vásárolni. Kifelé jövet nem tudott „felmutatni” mozgássérült családtagot, így egészen komoly kálvária várt rá. 

És te? Álltál már be egészségesként mozgássérült-parkolóba?

A szavazás a jobb felső sarokban lévő Facebook-ikonra kattintva nyílik:

Oszd meg másokkal is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk

Érdekességek