Vajon melyik számít a világ leghátborzongatóbb helyének? Legyen nagyon magasan, ahol a madár sem jár, vagy több száz méterrel a tengerszint alatt? Elhagyatott, bizarr szigetet keressünk, vagy esetleg rituális temetkezési helyszíneket? Egyikből sincs hiány. Hol a természet hozott létre számunkra ijesztő képződményeket, hol mi, emberek ijesztünk rá saját fajtársainkra.
1. Gleccsertó tele csontvázakkal
A BBC összeállításában a világ legfélelmetesebb helyének ezt az indiai tavat választották. Hogy miért? Mert a Roopkund elnevezésű gleccsertó nyugodt felszíne alatt több mint száz ember csontváza rejlik. Az ötezer méternél is magasabban elhelyezkedő, elhagyatott tó először 1942-ben, egy nagyobb olvadás során tárta fel titkát, ekkor leltek rá az első emberi maradványokra. Alaposabb vizsgálat után kiderült, hogy az 1200 éves csontokból van ott még pár, de senki sem tudja megmondani, miért. Minden áldozat koponyáján találtak olyan repedést, törést, ami egyértelművé teszi a halál okát – csak azt nem tudni, ki vagy mi vágta fejbe szerencsétleneket. A legvalószínűbb elmélet szerint egy pusztító, heves jégeső ölte meg az épp a tó partján táborozó embercsoportot. A testek a jeges vízbe merültek, ami konzerválta őket. Az, hogy meddig maradnak meg az utókornak, már nem a természeten múlik, hanem rajtunk, embereken: amióta a Csontváz-tó híressé vált, egyre többen keresik fel a tavat, és lopnak el belőle egy-egy koponyát vagy csontdarabot.
2. Ijesztő babák Mexikóban
A Babák szigetét spanyolul Isla de las muñecasnak hívják, de cseppet sem olyan hely, ahová bármelyikünk kislányát szívesen elvinnénk játszani. Nemcsak a BBC, de a CNN összeállításában is dobogós helyen végzett az ijesztő turistalátványosságok között. A szigetet az teszi rémisztővé, hogy ellepik a törött, régi babák. Az 1950-es években a szigeten élt Julián Santa Ana Barrera eredetileg azért aggatta őket mindenhová, hogy játékkal kedveskedjen egy általa képzelt szellemnek. A sziget közelében ugyanis vízbe fulladt egy lány, és attól fogva Barrera állandóan léptek zaját, kiáltásokat hallott, mintha az elhunyt gyerek lelke üldözné. Miután elterjedt, hogy babákkal igyekszik megnyugtatni a szellemet és saját háborgó lelkét, mások is ellátogattak a lakóhelyére, és ők is babákat akasztottak az üresen maradt helyekre. Az eredmény egy kifejezetten hátborzongató hely, ami a legvadabb rémálmainkba is beleillik.
3. A brazil Kígyó-sziget
Itthon szerencsére ritkán találkozunk mérges kígyóval, és akkor is maximum viperába botolhatunk bele, az Ilha da Queimada Grande szigeten azonban olyan csúszómászók fészkelnek, amelyek egyetlen harapással képesek percek alatt megölni egy embert. Négyzetméterenként minimum egy kígyó tekergőzik a sziget minden egyes pontján: a földön, a fákon, a sziklákon, a világítótoronyban. Mindegyikük arany lándzsakígyó. Mérgük egy órán belül öl: az áldozat először lebénul, majd a kialakuló vérzékenység és szövetelhalás miatt komoly kínok között leheli ki a lelkét.
Ez a kígyó csak a szigeten található meg, sehol máshol a világon, táplálékát pedig az ott fészkelő madarak jelentik. De hogy került oda? Emberi segítség nélkül. A szigetet az emelkedő tengerszint 11 ezer évvel ezelőtt választotta el Brazília szárazföldjétől, és az elszigetelt földdarabon a kígyók eltérő módon fejlődtek, mint a szárazföldön hagyott társaik. Olyan erős mérget fejlesztettek ki, ami azonnal megöli a repülő madarat, így aztán kényelmesen, fárasztó üldözési jelenet nélkül meg lehet enni.
Az elképesztő veszély miatt, amit az arany lándzsakígyó jelenléte okoz, a brazil kormány lezárta a szigetet. Csakis tudósok vagy helyi lakosok látogathatják, de ők is csak jó okkal, külön engedéllyel és orvos társaságában. A világítótoronynak ugyan volt őre, de a haditengerészet inkább automatizálta a jelzőszerkezetet, hogy ne tegyenek ki senkit a marás veszélyének. Így tehát mára már csak a kígyók maradtak, amelyek körbevesznek egy laboratóriumot: a falak között néhány lelkes biológus kutatja a kígyók életét és mérgük hatékonyabb ellenszerét.
4. Gonjiam Pszichiátriai Intézet, Dél-Korea
Elhagyatott, koszos, romos épület, amelyben egykor elmebetegeket őriztek: akár egy horrorfilm is kezdődhetne így. A gonjiami intézet azonban valóban létezik, de nehéz kihámozni az igazságot a köré épült legendahalomból. Valószínűleg nem igaz, hogy a betegek egy rejtélyes kór vagy átok miatt sorra haltak az intézményben, végül ezért kellett bezárni, és minden valószínűség szerint az elhunytak szellemei sem kísértenek a falak között. Az épület a széteső berendezésével, mocskos matracaival és rozsdásodó kerítésével épp elég hátborzongató így is.
A valóságban a kilencvenes években azért zárták be, mert nem sikerült rendezni a szennyvízelvezetés kérdését, ezáltal a körülmények kifejezetten egészségtelenek voltak a betegek és a dolgozók számára egyaránt. Az ügy megoldását gazdasági problémák nehezítették, ezért döntöttek inkább az épület elhagyása mellett. Ennek ellenére évente legalább ezer ember jár vissza illegálisan az épületbe szellemekre és parajelenségekre vadászva.
5. Patkánykolónia az indiai templomban
Ha egeret vagy patkányt látunk valahol, általában megrémülünk, pánikolva hívjuk a rágcsálóirtókat. Ebben az indiai templomban kicsit másképp állnak a kérdéshez. A Deshnoke községben található Karni Mata templom falai között vendégként üdvözlik azt a mintegy húszezer patkányt, melyet odaszoktattak a rendszeres etetéssel. Egyik állatot sem szabad elpusztítani, hiszen a helyiek szentként tisztelik őket. Rágcsálónak soha jobb sora nem volt, mint ezeknek a patkányoknak. Védik őket az összes létező ragadozótól, rendszeresen kapnak enni és inni, felmászhatnak mindenhova, a látogatók és a személyzet pedig csak lassan, óvatosan lépegethet, nehogy egyiknek is a farkára nehezedjen.
Aki véletlenül vagy szándékosan mégis megsebesít vagy megöl egyet, arannyal kell fizetnie a halott patkányért. Nem mintha azok természetes okból ne múlhatnának ki: a sok édességtől, amit az emberektől kapnak, cukorbetegségük és emésztési problémáik alakultak ki, illetve ahogy ez patkányéknál szokás, időnként járványok tizedelik őket. Elképesztő közegészségügyi veszélyt jelentenek, a hívek ugyanis hódolattal isznak és esznek a patkányok áldottnak tekintett maradékaiból.
6. A csehországi csontkápolna
Kutná Hora átlagos cseh kisváros maradt volna, ha nem építenek a római katolikus templom alá egy bizarr osszáriumot, azaz csontkamrát. Az 1200-as években a helyi apát a Szentföldről egy marék olyan földdel tért vissza, amit a Golgota hegyéről hozott. A különleges kincset a temetőben szórta szét, ami innentől megszentelt földnek számított, és persze elegáns temetkezőhelynek. Talán nem is lett volna ezzel gond, ha nem érkezik meg az 1300-as évek nagy pestisjárványa, később pedig a huszita háborúk miatt nem telik meg végleg a temető. Az 1400-as évektől úgy csináltak helyet benne, hogy a temetőben fekvő halottak csontjait egy föld alatti kápolnába hordták át. Ha már ott volt ennyi maradvány – összesen negyvenezer emberé –, akkor elkezdték velük művészien kidíszíteni a kápolnát: csontokból készültek a szobrok, az oltár, a kereszt, sőt még a csillár is. A hely minimum kísérteties, mégis évente több százezer turista látogatja meg.
7. A Pokol kapuja Türkmenisztánban
1971-ben a szovjetek a Karakum-sivatagban igyekeztek olaj- és földgázlelőhelyet találni, amikor egy olyan ponton ütöttek rést a földön, ahol nem kellett volna. A földgázzal telt barlangban történő fúrás beomlasztotta a földet, és egy hetven méter széles és harminc méter mély krátert hozott létre, a mérgező földgáz pedig kontrollálatlanul ömlött kifelé.
A kutatók úgy gondolták, ha meggyújtják, a lángok felemésztik az összes földgázt, amivel a probléma pár nap alatt megoldódik. Tévedtek. A földgáz folyamatosan tör elő továbbra is, állandóan táplálja a lángokat, így létrejött egyfajta tűzbarlang, ami sokakat a Pokol kapujára emlékeztet. Fogalmunk sincs, mennyi ideig áramlik még a földgáz, mikor alszik ki a tűz, de addig is turisták ezrei látogatnak el a különleges képződményhez.
