Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Nem is gondolnád, hogy a legnépszerűbb horrorfilmek közül mennyit ihlettek valós vagy annak mondott események. Tényleg léteznek vámpírok, ördögűzők, démonok által megszállt kísértetházak?
Az élelmes producerek és rendezők jól tudják, hogy a közönségre még jobban rájön a frász, ha egy hátborzongató horrorfilm plakátján és a főcímében az „igaz történet alapján” szöveget olvassák. Az igaz történet persze sok esetben inkább kicsit ferdítése a valóságnak, vagy pedig egyenesen a népi hiedelemvilágban gyökerezik, hiszen, mint tudjuk, vámpírok és farkasemberek csak a legendákban léteznek. Sokszor mégis izgalmas háttértörténet húzódik meg egy-egy híres horrorklasszikus sztorija mögött. A History ezekből elevenített fel néhányat.
1. Nosferatu (1922)
Friedrich Wilhelm Murnau némafilmje a német expresszionizmus klasszikusa és az egyik első valódi vámpírfilm. A cselekmény a Drakula szabadon értelmezett adaptációja, azonban mivel a szerző, Bram Stoker örökösei nem járultak hozzá a regény filmre viteléhez, a szereplők nevét és más apróbb részleteket megváltoztattak benne: a rettegett vámpírt például Orlok grófnak hívják.
A modern vámpírmitológia (beleértve az összes Drakula-adaptációt) középkori népi babonákból ered. A korabeli emberek képtelenek voltak magyarázatot találni különböző betegségek, például a tuberkulózis terjedésére, ezért úgy gondolták, ördögi vérszívó teremtmények gyilkolják az éjszaka leple alatt a jónépet. A vámpírgyanús személyekkel különböző módokon bántak el, például karót döftek a szívükbe, majd máglyán elégették szerencsétleneket.
A legtöbb történész úgy gondolja, hogy Drakula figurájának alapjául a 15. századi havasalföldi fejedelem, Vlad Tepes, vagyis Karóbahúzó Vlad szolgált, aki különös kegyetlenségéről vált híressé. Habár Stoker valószínűleg keveset tudott Vladról mint történelmi személyről, a regény írása során feljegyezte, hogy a drakula szó oláh nyelven ördögöt jelent.
Nem Stoker volt azonban az első vámpírtörténet szerzője. Korábban többek között Lord Byron is foglalkozott a témával A gyaur című 1813-as elbeszélő költeményében, de ponyvaregények, sőt egy leszbikus vámpírregény (Joseph Sheridan Le Fanu: Carmilla, 1872) is megjelentek már korábban.
2. Az ördögűző (1973)
William Friedkin klasszikusát máig az egyik legfelkavaróbb filmként tartják számon. A mű alapjául szolgáló 1971-es regény szerzőjét, William Peter Blattyt két, a The Washington Post hasábjain 1949 augusztusában megjelent riport ihlette, amelyek egy tizennégy éves marylandi fiún végzett ördögűzési szertartásról számoltak be. Az újság szerint a fiú dührohamokban tört ki, sikoltozott, káromkodott és latin szavakat kiabált, holott sohasem tanult ezen a nyelven. Más újságírók természetesen később utánajártak a sztori valóságtartalmának. A környéken élők visszaemlékezései alapján a fiú nem sátáni erőkkel viaskodott, hanem pszichés problémákkal küzdött, a latin kifejezések pedig a templomi mise alatt ragadtak rá.
3. A rettegés háza (1979)
A leghíresebb amerikai kísértetházas történet először 1979-ben borzolta a nézők kedélyét a mozivásznon, majd folytatások, utánzatok és újrafeldolgozások egész seregét szülte. A sztori alapjául egy házaspár, George és Kathy Lutz története szolgált, akiket 1975-ben állítólag megmagyarázhatatlan paranormális erők üldöztek el a New York állambeli Amityville-ben vásárolt otthonukból, ami egyébként korábban szörnyű gyilkosságok helyszíne volt: egy kamaszfiú brutálisan végzett szüleivel és testvéreivel.
Az esetről két évvel később The Amityville Horror címmel könyv jelent meg, ami hamar bestseller lett, majd felkeltette a filmesek érdeklődését is. A Lutz házaspár történetét sokan vizsgálták az elkövetkező években. Bár számos médium és paranormális nyomozó kijelentette, hogy a házon átok ül, sokan inkább a könyvben fellelhető ellentmondásokra igyekeztek rámutatni. Az elítélt fiú ügyvédje évtizedekkel később azt állította, hogy a Lutz házaspárral közösen találták ki a horrortörténetet, jelentős mennyiségű bor elfogyasztását követően, és a korabeli népszerű horrorfilmekből, például pont Az ördögűzőből merítettek ihletet.
4. A kígyó és a szivárvány (1988)
A Rémálom az Elm utcában és a Sikoly rendezőjeként ismert Wes Craven 1988-as horrorja a Haiti szigetén virágzó vuduszokások rejtelmeibe avatja be a nézőt. A legenda szerint a vuduvarázslók képesek feltámasztani a holtakat, akik ezután zombiként szolgálják őket. A forgatókönyv alapjául egy három évvel korábban, azonos címmel megjelent tényfeltáró könyv szolgált, amelynek szerzője, Wade Davis a Harvard antropológus doktoranduszaként járt utána a zombikultusz mögött rejlő igazságnak. Mint kiderítette, a varázslók egy gömbhalakban található méreganyag, a tetrodotoxin segítségével hitetik el áldozatukkal, hogy elhunyt és zombiként tért vissza. Davis szerint jól előkészített, alapos átverésről van szó – ez persze nem akadályozta meg a filmeseket abban, hogy hátborzongató mesét kanyarintsanak egy szerről, amely tényleg zombivá változtatja a holtakat.
5. Kísértetjárás Connecticutban (2009)
Nem az amityville-i sztori az egyetlen kísértetházas történet, ami megihlette az amerikai bulvárirodalmat, később pedig Hollywoodot is. Az ismert szellemirtó páros, Ed és Lorraine Warren, akik a korábbi esetnél is ténykedtek, a ’80-as évek második felében kerültek kapcsolatba Allen és Carmen Snedekerrel, akik azt állították, démonok űzték el őket Connecticutban bérelt otthonukból. Sőt, a házaspár elbeszélése szerint a túlvilági teremtmények meg is erőszakolták mindkettejüket.
Warrenék felbéreltek egy horror-regényírót, Ray Gartont, hogy dolgozza át könyvvé az esetet. Garton úgy vélte, a sztorinak sok helyütt semmi értelme, a könyv 1992-ben mégis megjelent Sötét helyen címmel. A kiadó igaz történetként hirdette, a szerző később viszont bevallotta, hogy puszta kitalációról van szó. A filmadaptáció 2009-ig váratott magára – és bár a kritikusok ízekre szedték, a nézőknek bejött, és alacsony költségvetésének sokszorosát hozta vissza a jegypénztáraknál.
6. Démonok között (2013)
Warrenék – sok évtizedes ténykedésüknek hála – olyan közismertek lettek, hogy végül ők maguk is horrorfilm főszereplőivé váltak. A 2013-as Démonok között című alkotásban Patrick Wilson és Vera Farmiga alakították Ed és Lorraine szerepét, akiknek egy 1971-es, Long Island-i kísértetházzal kapcsolatos esetét elevenítette fel a cselekmény. A film annyira sikeres lett a közönség körében, hogy egész mozis univerzumot szült. Jövőre már a második folytatás érkezik, emellett több spin-off is született. Ezek legnépszerűbbike az Annabelle című előzményfilm, amelynek középpontjában egy démoni erők által megszállt játékbaba áll. Ezt később saját előzményfilm és folytatás is követte. A szellemvadászok, úgy látszik, egyelőre kimeríthetetlen ihletforrást jelentenek a mindig élelmes filmkészítők számára.
