Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Egy brit régészprofesszor lemodellezte, milyen lehetett a híres kőépítmény közepén állva zenét hallgatni négyezer évvel ezelőtt.
A Stonehenge a világ leghíresebb monolitikus építménye, amely a tudósok szerint különböző rituálék és ceremóniák helyszíne volt a négyezer évvel ezelőtti Angliában élt pogány népek számára. Trevor Cox, a Salfordi Egyetem régészprofesszora régóta foglalkozik akusztikus archeológiával, ami azt jelenti, hogy letűnt világok hangjait próbálja újraalkotni. Legújabb projektjében a híres kőépítményt vette szemügyre (vagyis inkább fülügyre) – számol be a New Scientist.
Óriási koncertteremként funkcionált
Cox és munkatársai arra voltak kíváncsiak, hogyan terjedhetett a hang a legendás építményben Kr. e. 2200 tájékán, amikor még a Stonehenge-et eredetileg alkotó 157 kőtömb mindegyike épségben állt a helyszínen. Ennek érdekében ugyanazt a technikát vetették be, amellyel egy leendő koncertterem akusztikai tulajdonságait jósolják meg a szakemberek, vagyis megépítették a méretarányos modelljét.
3D nyomtató segítségével alkották meg a Stonehenge miniatűr mását, amelyben a legnagyobb kövek is mindössze 60 cm magasak voltak. Ahhoz, hogy a hanghullámok pontos visszaverődését modellezzék, a tudósoknak az eredeti tizenkétszeresére kellett emelniük a lejátszott hangok magasságát, ami már az ultrahangtartományba esik.
Cox szerint a Stonehenge azért lehetett ideális a szertartásokhoz, mert bár az építmény a szabad ég alatt helyezkedik el, a köveket úgy tolták vízszintesen egymásra, hogy visszaverjék a hangokat, vagyis tulajdonképpen az egész egy fedett koncerthelyiség akusztikai tulajdonságaival rendelkezett. A teszteléskor a kutatók úgy találták, hogy a modell belsejében a visszavert hangok 0,6 másodpercig hallhatók, vagyis a Stonehenge igencsak felerősíthette, sőt dörgővé tehette a felhangzott beszédeket és rituális énekeket. Mindez pedig valahogy így hagozhatott:
Manapság megszoktuk a jó akusztikával rendelkező koncerttermeket és templombelsőket – véli Cox –, kétezer évvel ezelőtt azonban óriási erővel hathatott egy ilyen konstrukció. A kutatócsapat most azt fogja vizsgálni, hogyan változott a Stonehenge akusztikája az évszázadok során, amikor a köveket elmozdították a helyükről és átrendezték az építmény szerkezetét.
