A Baross Imre Artistaképzőben még nincs vége a tanévnek, az ide járó gyerekek, fiatalok, az itt tanuló felnőttek előtt ugyanis áll még egy próba. Június 23-án a Fővárosi Nagycirkuszban tartandó évzárójukon nemcsak az év végi bizonyítványaikat kapják majd meg, de egy gálaműsor keretében ízelítőt adnak abból is, hol tartanak abban a többéves folyamatban, aminek a végén – ha minden jól megy – artisták és artistaművészek lesznek.
Az évzáró gála egyik próbanapján mi is ott jártunk.
Régi és új
A nemsokára hetvenedik tanévét kezdő artistaképzőben folyamatosan találkozik a múlt és a jövő. Nemcsak azért, mert a jövő reménységeinek útját a cirkusz korábbi generációinak nagyjai egyengetik, hanem azért is, mert ma már mást jelent a cirkusz, mint 30-40 évvel ezelőtt.
Kevesebb és újszerűbb az állatokat felvonultató produkció, nem csupán nevettetni, de elgondolkodtatni, néha ríkatni is akar a bohóc, és az attrakciók sem pusztán önmagukért, egymástól elkülönült szigeteket alkotva kerülnek a műsorba. Egyre gyakoribb, hogy egy hosszabb történetbe ágyazva, sőt történetet mesélve születik meg egy egész estés produkció, amely végül nemcsak végletekig kidolgozott, kápráztató trükkök sorozata, de igazi élményt nyújtó összművészeti produktum is lesz.
Az artistaképzőről
A Barossban felső tagozatos és középiskolás korú diákok közismereti és szakmai tanulmányaikat párhuzamosan folytatják: más szakgimnáziumokhoz hasonlóan a végső cél itt is az érettségi és az áhított szakmai képesítés megszerzése. A Városligeti fasor egyik – villák között megbúvó – épületében és a Magyar Cirkusz és Varieté Vállalat Művésztelepén így az artistaszereken és tornatermen kívül iskolapadot, okostáblát és idegennyelvi tantermet is találunk.
Elméleti és gyakorlati óráik egyes évfolyamokon fésűrendszerben, más osztályfokon a nap két részébe tömbösítve zajlanak, de akárhogy is: a tudást az itteni diákok sem kapják ingyen. A gyerekek és fiatalok reggeltől késő délutánig bent vannak az intézményben, hogy napirendjükbe beleférjen a közismereti tananyag és az a rengeteg tudás, amit leendő artistaként kell magukra szedniük.
Sokan azt gondolják, hogy az artistalétbe születni kell, és hogy csak olyasvalakiből lesz cirkuszban fellépő művész, akinek már a szülei és a nagyszülei is ezzel keresték a kenyerüket. Ez nincs mindig így. Bár ma is sok olyan növendéke van az iskolának, aki a folyosón sétálva felmenői artistaképzős képeire pillanthat, szép számmal vannak olyanok is, akiknek a családjában még senki nem taposta ugyanezt az ösvényt. És belőlük is válhat nagyszerű artista.
Tanulmányaik kezdetekor (ez iskolarendszerben 10 és 15 éves koruk közé tehető) még elég annyi, ha szeretnek mozogni, jól terhelhetők és jó alapadottságokkal rendelkeznek ehhez a nagyfokú elhivatottságot igénylő, sokszor lemondásokkal járó pályához. Az, hogy az alapokra majd milyen irányú fejlesztés épül, az évek során alakul ki: a gyerekekkel dolgozó szakemberek felmérik és tudatosan fejlesztik az erősségeket, hogy a trapézra, a rhönrádra és a buzogányok mellé is olyasvalaki kerüljön, akinek igazán testhezálló az adott zsáner. A félévi és év végi vizsgák mellett a gyerekek már a kezdetektől szokják a szélesebb közönség előtt való megmérettetést: az ügyes és szorgalmas növendékek már az alsóbb évfolyamokon is fellépési lehetőségekhez jutnak, a nagyobbak fesztiválokon is megmérettethetik magukat.
Produkcióóó!
A képzés során nemcsak erejüket, ügyességüket és hajlékonyságukat fejlesztik a végtelenségig, de megtanulják a színpadi mozgást és táncot is. Karaktert formálnak a testükkel és a mozdulataikkal, hogy olyasvalakivé váljanak, akire a színpadon nem lehet nem odafigyelni.
Az évzáró gálában több előadásból válogattak részleteket a szervezők. Mi egy épp alakuló nagyelőadás, a Maugli című Dzsungel könyve-adaptáció egy-egy részletének előkészületeibe nézhettünk bele.
A tiniknek nemcsak a trükköket kellett tökéletesen kivitelezniük, de el kellett hitetniük azt is, hogy a trapézon majmok csüngnek, akik egymást és Mauglit lóbálják, a handstand pálcán többek közt Ká tekereg, és Balú teszi helyre a szaltóval rosszcsontkodó Mauglit. Azért, hogy mindez a nézőnek is átjöjjön, tánctanár, színházi rendező és az adott zsáner szakértő artistaművésze instruálja a gyerekeket, akiknek egész napos próbákon kell kitartaniuk addig, amíg tanáraik olyat nem látnak a színpadon, amilyet elképzeltek.
Varázslat
És a csoda megtörténik a manézs körül úszó jellegzetes szagban zene és speciális fények, kosztümök nélkül is. A díszes körítés ugyanis csak fontos kiegészítője, de nem alapfeltétele a néző elbűvölésének. Arról azok a gyerekek, kis- és nagykamaszok, majdnem felnőttek gondoskodnak, akik nap mint nap határozott céllal indulnak el Európa és a világ egyik legrégebbi artistaképző iskolájába. Szórakoztatni és elkápráztatni szeretnének bennünket.
A Baross Imre Artistaképző Intézet Előadóművészeti Szakgimnázium év végi gálaelőadása június 23-án, vasárnap lesz a Fővárosi Nagycirkuszban. A nagyszabású előadásban a videóban szereplők növendékek mellett a kisgimnazisták és más évfolyamok tanulói is fontos szerepet kapnak.
