Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Georgiosz Papanikolaou neve nem biztos, hogy ismerősen hangzik. De ha a nőgyógyászati széken fekve volt már részed citológiai vizsgálatban, jó, ha tudod, hogy te is sokat köszönhetsz neki.
Ő volt ugyanis az az orvostudós, aki feltalálta a Pap-tesztet, a hüvelyből és méhnyakból vett sejtminták vizsgálatára szolgáló eljárást, amelynek segítségével felismerhetők a rákos vagy a rákos állapotot megelőző elváltozások. A New Scientist járt utána, hogyan jutott el a tudomány a tengerimalacoktól a rákszűrésig.
Tengerimalacoktól indult, rákszűrés lett belőle
Kevés orvos volt olyan hatással a nőgyógyászatra, mint Georgiosz Papanikolaou, akinek köszönhetően 50-70 százalékkal csökkent a méhnyakrák halálos áldozatainak száma. Papanikolaou kutatásait tengerimalacokon kezdte az 1910-es évek végén, majd sikerült bebizonyítania, hogy az X és Y kromoszómák határozzák meg az utódok nemét. A vizsgálatokhoz szükség volt arra, hogy ovuláció előtt álló tengerimalacok petesejtjeit vegye szemügyre, ehhez pedig beszerzett egy orrspekulumot, azaz egy olyan eszközt, amelynek segítségével könnyebben belelátunk az emberi orrnyílásba. Ez volt ugyanis a legalkalmasabb eszköz arra is, hogy megbizonyosodjon róla, hogy a tengerimalac ovuláció előtt áll-e.
„Hatalmas izgalommal töltött el, amikor az első kenetek vizsgálata során sokféle sejtforma és a különböző citológiai minták sorozata tárult elém” – írta akkoriban Papanikolaou. Ugyanezen a napon elvégezte a korábban csak tengerimalacok esetében alkalmazott vizsgálatot a feleségén, Andromachén is, aki kutatásai során Papanikolaou asszisztense volt. A nő mintái nagyban hasonlítottak a tengerimalacokéira.
Papanikolaou további kutatásai során vizsgálataira önként jelentkeztek nők, 1925-ben pedig az egyiküktől vett mintában rákos sejteket fedezett fel. „Pályám egyik legmeghatározóbb élménye volt” – nyilatkozta erről. További rákos mintákat gyűjtött, és egy 1928-as konferencián bemutatta tanulmányát.
Azt ugyan nem tudták előre megjósolni, hogy az új diagnosztikai módszer mennyire bizonyul majd hasznosnak a rosszindulatú daganatok kezelésében, de valószínűnek tűnt, hogy a rák felismerésében komoly szerepet játszik majd. Ennek ellenére a következő tíz évben nem sok figyelmet kapott az eljárás.
Életeket ment
1939-ben végül elkezdődött egy vizsgálatsorozat, amelyben Papanikolaou jelentős számú kenetet megvizsgált. Rengeteg korai stádiumban lévő rákot sikerült így diagnosztizálnia, ezért a következő éveket azzal töltötte, hogy értékelte az eredményeket, emellett pedig segítette, hogy mások is elsajátítsák a módszert. Az első szűrőprogramot, amelyben több mint százezer nőt vizsgáltak meg (és 773-at diagnosztizáltak rákkal), Tennessee-ben indították 1952-ben.
A Pap-teszt kifejlesztését ma már a 20. század egyik legjelentősebb lépéseként tartják számon a daganatos megbetegedések elleni küzdelemben. Az 1980-as évek alatt elkezdtek terjedni a méhnyakrák-szűrőprogramok, ezzel pedig egyre több ember számára vált elérhetővé a vizsgálat. Ma az orvosok úgy gondolják, hogy a szűrést célszerű évente megismételni, és erre egy nőgyógyászati rutinvizsgálat is lehetőséget kínál.
