Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nemcsak a babáknak segít a ringatás: tudósok szerint könnyebben jön álom a szemünkre, de egészségünkre is pozitív hatásokkal jár, ha álomba ringatjuk magunkat.
Az őskor óta bevett szokás ringatva elaltatni a kisdedeket, de felnőttkorban is szeretjük egy függőágyban vagy éppen egy zakatoló vonatban álomra hajtani fejünket. De vajon miért alszunk el könnyebben, ha gyenge és folyamatos, ritmikus mozgás kíséretében igyekszünk azt megtenni? A Scientific American által kivesézett két tanulmányban – melyek eredetileg a Current Biology hasábjain jelentek meg – tudósok erre keresték a választ, és mindkét esetben megállapították, hogy a ringatva elalvásnak számos pozitív élettani hatása van. Nem csupán jobban alszunk tőle, de még hosszú távú memóriánkat is fejlesztheti.
Nem csak jobban alszunk, az emlékezőtehetségünk is fejlődik
Az egyik kutatásban svájci tudósok elektroenkefalográfiás (EEG) vizsgálatnak vetettek alá tizennyolc felnőttet, akik három éjszakát töltöttek laboratóriumi körülmények között. Az első éjszakán a kutatók hozzászoktatták őket a körülményekhez, ezt követően pedig először egy lassan ringatózó, majd egy teljesen statikus ágyban töltötték a résztvevők a következő két alkalmat. A megfigyelések azt igazolták, hogy ringatózva még a magukat jó alvónak tituláló alanyoknak is gyorsabban és könnyebben sikerült álomba merülniük, továbbá kevesebbszer ébredtek fel éjszaka, illetve mélyebben is aludtak.
A szakemberek arra is kíváncsiak voltak, miként hat a ringatózva alvás az emlékezetre, ezért megkérték a résztvevőket, hogy lefekvés előtt memorizáljanak 46 véletlenszerű szópárt. Mikor a reggeli ébredés után a kutatók az első szóval beindítva a láncot kérték őket, hogy folytassák azt, úgy találták, hogy azok, akik ringatózva aludtak, háromszor olyan könnyen idézik fel a kapcsolódó szavakat, mint azok a társaik, akik egy helyben álló ágyban töltötték az éjszakát.
Mint Laurence Bayer, a kutatás vezetője, a Genfi Egyetem neurológusa magyarázza, alvásunk gyors szemmozgás nélküli, ún. NREM-szakaszainak során a ringatózás szinkronba hozza agyhullámainkat elménk ún. talamokortikális rendszerében, mely többek közt alvásunk és emlékeink megszilárdításában is szerepet játszik. Utóbbi azt az éjszaka történő folyamatot jelenti, mikor agyunk feldolgozza és elraktározza hosszú távú emlékeinket. Nem véletlen tehát, hogy a ringatózva alvás felettébb nyugtatóan hat ránk, és kedélyállapotunkat is javítja.
A második kutatásban szintén Svájcban dolgozó tudósok – a Lausanne-i Egyetem munkatársai – vizsgálták, ezúttal egerek esetében a ringatózva alvás hatásait. Az eredmények azt mutatták, hogy akárcsak az embereknél, az egerek is gyorsabban álomra szenderültek, ha közben ringatózást éreztek, ellenben az ő esetükben nem volt kimutatható, hogy mélyebben aludnának ilyenkor. A kutatók azt gyanították, hogy a ritmikus rázkódás érzete stimulálja az emlősök belső fülében található ún. vesztibuláris rendszert, mely egyensúlyérzetünk és térbeli orientációnk irányításáért felel.
Feltevésüket igazolandó, a szakemberek olyan egereket is megfigyeltek, melyeknek a vesztibuláris rendszere nem működött megfelelően, pontosabban hiányzott belső fülükből az otolitnak, más néven hallókőnek nevezett apró kalcium-karbonát testecske, melynek segítségével az emlősök felfogják a függőleges és vízszintes gyorsulás érzetét. Mint kiderült, az otolithiányos állatok esetében nem is sikerült kimutatni a ringatózva alvás pozitív hatásait, melyek egészséges fiziológiájú társaiknál megjelentek.
A két kutatás fontos, az alvás élettani hatásaival és a vesztibuláris rendszer működésével kapcsolatos, korábban ismeretlen összefüggésekre mutatott rá, melyek a tudósok szerint a gyakorlatban is hasznunkra válhatnak, például segítséget nyújtva az alvászavarokkal küzdő vagy hibásan működő belső füllel élő embertársaink számára, utat nyitva újfajta gyógymódok kifejlesztése felé. Mindemellett a kutatók arra intenek, hogy ne vonjunk le hosszabb távú közvetkeztetéseket eredményeikből. Habár az elringatva alvás jó hatásai ősidők óta ismeretesek, egyelőre ne kezdjünk el „csodamódszerként” tekinteni erre a réges-régi praktikára.
