Leghűségesebb társunk nyálát csorgatva várja, hogy végre hazaérjünk, és örömtől telve nyakunkba ugorhasson, majd velünk játszhasson a nap hátralevő részében. Kutyánk úgy ragaszkodik hozzánk, mint talán semmilyen más élőlény a világon. De vajon ez a különleges kapcsolat kihat kedvencünk elméjének működésére is? Amerikai tudósok szerint igen, hiszen egy új kutatás kiderítette, hogy a kutyák agyában külön terület felel az emberi arcok felismeréséért.
Az Alabama állambeli Auburni Egyetem kutatója, dr. Andie Thompkins által vezetett tudóscsapat bizonyos kognitív funkciók evolúciós eredetének igyekeztek utánajárni, ennek céljából vizsgálták tizenkét, speciálisan kiképzett, fél- és három év közötti életkorú nyomkövető kutya elméjének működését. A Research Digest által szemlézett vizsgálat során a kutyáknak egy MRI-berendezésben kellett mozdulatlanul feküdniük, miközben a tudósok emberek, illetve más kutyák arcáról készült fényképeket mutattak nekik. Előbbiek között egyaránt szerepeltek számukra ismerős és teljesen idegen személyek arcképei, illetve mindegyik fénykép különböző arckifejezést mutatott. Utóbbiak esetében szintúgy láthattak fotókat velük egy kennelben nevelkedett „barátaikról” és olyan fajtársaikról is, akikkel még sohasem találkoztak.
A halántéklebenynek köszönhetően ismer meg minket a kutyánk
A berendezés által alkotott felvételek 5 százaléka végül használhatatlannak bizonyult, ugyanis az alanyok nem voltak képesek egy helyben maradni a vizsgálat során, de a többi eredmény érdekes összefüggéseket mutatott. Minden esetben, mikor a kutyák egy arcképet szemléltek, agyuk bal halántéklebenyében szisztematikusan megnövekedett aktivitást mutatott a letapogatás. Ami még ennél is érdekesebb, hogy mikor a kísérleti alanyok emberi arcokkal találkoztak – függetlenül azok arckifejezésétől, illetve attól, hogy ismerősek voltak-e számukra –, a folyamat egy jól körülhatárolható részen váltott ki fokozott agytevékenységet.
Az emberi képmások szemlélése a kutyák agyának egy olyan területén okozott magasabb szintű aktivitást, ami hasonlít az emberi halántéklebeny fusiform face area (FFA) nevű részére, melynek elsődleges funkciója az arcvonások felismerése. A tudósok által „dog face area”-nak nevezett terület ugyanakkor működésében halántéklebenyünk azon területeivel analóg, melyek a dinamikus arcfelismerésért, vagyis a különböző érzelmek és arcmozgások megkülönböztetéséért felelnek.
Korábbi kutatások már bizonyították, hogy a kutyák jobb eredménnyel képesek azonosítani és feldolgozni az emberi arcvonásokat, mint a törzsfejlődésben hozzánk közelebb álló fajok, például a csimpánzok. Jelen vizsgálatok arra világítanak rá, hogy ez a lenyűgöző képesség agyuk felépítésében és az evolúció során kialakult működésében gyökerezik, mely külön erre a célra használ fel egyes agysejteket.
Az egyetem kutatásai természetesen nem fogadhatóak el minden tekintetben relevánsnak, hiszen egyrészt igen kevés kísérleti alannyal dolgoztak, mely kutyák agyműködését mind egyazon rövid időn belül szondázták, másrészt a vizsgált kutyák mindannyian speciálisan kiképzett egyedek voltak, arra kondicionálva, hogy különös figyelmet fordítsanak az emberi arcok felismerésére és megkülönböztetésére. Így továbbra is rejtély marad, illetve későbbi átfogó vizsgálatokat igényel annak eldöntése, vajon a teljes kutyapopuláció körében általános jellemzőkről van szó, vagy pusztán az adott tréning eredménye ezen különleges agyműködés.
