Egy amerikai tudósok által kifejlesztett különleges eljárás képes lehet felszívni a véráramból a kemoterápia során hátramaradó káros anyagokat, ezzel óriási szolgálatot tehet a biztonságosabb és eredményesebb kezelés érdekében.
A kemoterápia során az orvosok katéter segítségével juttatják el a vegyszert közvetlenül a tumorba, így próbálván elkerülni, hogy a különböző káros anyagok szétterjedhessenek szervezetünkben. Gyakran azonban még így sem sikerül megakadályozni, hogy ezek a mérgek kiszabadulhassanak és kárt tehessenek a páciensekben. A Kaliforniai Egyetem kutatói most kifejlesztettek egy forradalmi módszert, mellyel a kezeléskor ezek az anyagok könnyen eltávolíthatók a véráramból, így blokkolva a kemoterápia számos negatív hatását – számol be a fejleményekről az egyetem honlapja.
Egy nedvszívó polimer lehet a megoldás
Nitash Balsara, az egyetem biomechanika- és biokémia-professzora és csapata által megalkotott eljárás egy rendkívüli nedvszívó képességgel rendelkező polimert használ fel arra, hogy felszippantsa vérünkből a benne maradt mérgező anyagokat. A tudósok egy olyan különleges, 3D-s nyomtatóval készített hengert vonnak be a polimerrel, mely pontosan illeszkedik ahhoz az érhez, melyen keresztül a fertőzött vér áramlik kifelé a kemoterápiával megcélzott szervből. Disznókon végzett kísérletekben a kutatók úgy találták, hogy a módszerrel a májrák ellen használt vegyi anyag 64 százalékát voltak képesek eltávolítani az (egyébként egészséges) állatok véráramából.
Az eljárással az orvosok egy huzal segítségével felhelyezik a hengert az érfalra, majd a kemoterápia idejére ott is hagyják, ezalatt pedig a polimer felszívja a káros anyagokat.
A kemoterápia esetén használt vegyszerek többsége erősen mérgező, ezért az orvosokra nagy felelősség hárul, mikor a megfelelő, a rákos sejt növekedését akadályozó, de a beteg szervezetére még nem káros mennyiséget kell megállapítaniuk egy adott kezelésnél. Így a kemoterápiának számos olyan komoly mellékhatása ismert, amilyen például a hajhullás, a hányás-hasmenés vagy az émelygés, de emellett az immunrendszert is alaposan legyengítheti. Éppen ezért fontos kidolgozni egy olyan eljárást, mellyel csökkenthetjük ezen kockázatokat.
A kutatók választása elsősorban gyakori előfordulása miatt esett a májrákra, reményeik szerint azonban a kifejlesztett eljárást a daganatos betegségek legtöbb típusánál alkalmazni lehet majd a jövőben.
Korábban már többféle megoldással kísérleteztek a tudósok, ezek közé tartozik a már említett katéteres eljárás, melynek során az orvosok nem közvetlenül a véráramba juttatják a vegyi anyagokat, sőt Steven Hetts radiológus, Balsara kollégája, korábban már kifejlesztett egy módszert, mellyel megszűrték a kezelt szervből kiáramló vért, így próbálván megtisztítani annak összetételét. Jelen nedvszívó módszer ötletét a különböző iparágakban használt egyes mérnöki eljárásokból merítették a kutatók (például a kőolaj finomítására használnak különböző abszorbens anyagokat). Hee Jeung Oh, az egyetem posztdoktor kutatója most több mint egy évet töltött a megfelelő henger kidolgozásával, mely pontosan illeszkedik az adott véna falához, a 3D-s nyomtatás pedig akkor került a képbe, mikor a tudósok rájöttek, hogy az egyes esetekhez külön-külön, az adott érre szabott formára van szükség.
Hetts reményei szerint a disznókon végzett, pozitív kimenetelű vizsgálatokat követően, néhány éven belül megkezdődhet az emberi alanyokon való tesztelés, melyet a kutatók előnyben részesítenének a további állatkísérletekkel szemben. Fontos vízválasztó pont lesz ugyanis, ha kiderül, hogy az egészséges májjal rendelkező disznókhoz hasonlóan a májrákkal kezelt emberek esetében is képes-e eltávolítani a káros anyagokat a vázolt eljárás, és ha igen, mennyire eredményesen. A tudósok bíznak benne, hogy igyekezetüknek hála a jövőben könnyebbé és biztonságosabbá válhat a daganatos betegségek kezelése, ezáltal több páciensnek nyílik esélye a gyógyulásra. Hetts szerint az általuk kifejlesztett koncepció működőképes és általánosan alkalmazható.
