Kerekes Viktória 15 éve az Örkény Színház tagja, de sokat lép fel függetlenekkel is. Emellett rádióműsort vezet és az ingatlanfejlesztés is nagyon közel áll hozzá. Elmondása szerint nulla benne az ambíció, mégsem keserű emiatt sőt. Interjú.
Az Örkény Színház színésznőjeként gyakran tűnsz fel Gólemes előadásokban is. Ezek mostanában visszatérő előadások...
Igen, mert Gólem Színház elég romantikusan működik... Most a Zs-kategória tért aludni, mivel a csapatból ketten kisbabát várnak, a Mamelosn viszont felébredt egy éves álmából, mert Huzella Júlia visszatért a kisbabázásból. Az előadást a Bálint Házban és Győrben is játsszuk.
A független előadások mennyire küzdenek egyeztetési problémákkal?
A Mamelosn-nál kiderült, hogy még három embert is nehéz egyeztetni, és a befogadó helyszín időbeosztásába is bele kell simulni. Valószínűleg az állandó pénzhiányon kívül ez a független színházas létezés egyik legnagyobb nehézsége.
Nekem úgy tűnik, hogy elég sok szabadságot kapsz kőszínházas rendeződtől, Mácsai Páltól...
Pali mindenkit segít és támogat, aki kint is szeretne dolgozni. Az Örkény egy viszonylag kicsi társulat, ahol tizenöt éve dolgozom, életbevágóan fontos számomra, hogy másfajta impulzusokat is kapjak.
A másfajta impulzusokon nemcsak a független színházakkal való munkát érted, hiszen nem is csak mint színésznő tevékenykedsz, ha jól tudom.
Igen, a Klub Rádióban van rendszeresen egy műsorunk, ami nagyon izgalmas, és sok kételyt felvető kihívás, hiszen egy hírkomment műsorról van szó, amit négy férfival készítünk. Az adásokat élőben, közönség előtt vesszük fel és egy vágott változat kerül adásba. Ide Borgula Andris, a Gólem Színház vezetője hívott, és Kálmán László nyelvész, Arató András a Klubrádió vezetője, Kálid Artúr kollégám, és én vagyunk az állandó résztvevői. Nagyon kalandos vállalkozás, és mivel elvileg ez egy szellemes műsor, az embernek hinnie kell abban, hogy nemcsak vannak gondolatai, de azok néha még mulatságosak is. Adott egy hírcsokor amit előre megkapunk, van amit ott látunk először, ezekről beszélgetünk, de a lényeg úgyis az, hogy egymásra hogyan reagálunk. Egyelőre úgy tűnik,lassan összeérünk és a közönség nagyon szereti.
Színésznőként ez elég váratlan helyzet, hiszen sokkal inkább magadat kell add, mint a színpadon, ráadásul sok belpolitika is van a műsorban. Ezzel meg tudsz békélni?
Arra törekszünk, hogy ne csak belpolitika, hanem másféle közéleti, kultúrális érdekességek is legyenek, a nagyvilágról is beszélgessünk, mert azért nálunk ezerszer naprakészebb, felkészültebb emberek vannak belpolitikában. A részünkről sokkal érdekesebb az, hogy van egy szűrő, amin keresztül mi öten látjuk a világot. Hogy kíváncsiak vagyuk a világra és nyitottak egymás felé.
Régen ugyan, de tévéztél is, a Jóban Rosszban szereplője voltál, elvállalnál ma is ilyesmit?
Tíz éve volt, és több okból sem csinálnék ma már napi sorozatot, bár nagyon sokat tanultam belőle. De rengeteget unatkoztam, és rengeteget bosszankodtam közben. Ez a műfaj egyszerűen nem nekem való. Kameralázam többé sose lesz, viszont abban, hogy filmezzek, szerintem visszavetett, pedig a forgatás nagyon hiányzik. Televíziót sem akkor, sem azóta nem nézek – bár most láttam a neten a Dalfutárt Hajós Andrással és egy éjszaka alatt végignéztem az egészet. Ráadásul nekem gyerekeim vannak, akikkel szemben a napi forgatással járó leterheltség kegyetlenség.. Akkor még csak egy kisfiam volt, de majdnem belehaltam abba, hogy vagy a sorozatot csinálom, vagy utazom, vagy megpróbálok beérni a színházba. Alig láttam őt egy olyan időszakban, ami mindkettőnk számára visszahozhatatlan. Pótolhatatlan. Nagy megkönnyebbüléssel szálltam ki.
Manapság a színészek amúgy is sok lábon állnak, téged nem vonz a rendezés, írás, zene triumvirátusa?
A zene csiklandoz engem; az Örkény kertben az elmúlt néhány évben nagyon bonyolult zenéket kezdtünk el játszani. Hárman énekeltünk swinget, mert az igazi kihívás volt, és különösen izgatott hat hónapig próbálni egy három perces számot, amit egyszer énekeltünk el. Most Nyáry Krisztiánnal a Magvető új színházában lehet, hogy megszületik egy előadás, amire nagyon vágyom és nagyon kíváncsivá tesz. Olyan anyag ami már tíz éve foglalkoztat, de most mintha összeállna a konstelláció! Nem hajtom a dolgokat, azt hiszem nulla ambíció van bennem.
Az jó egy színésznő esetében?
Persze, hogy rossz. A nagy ötletek mesternője vagyok a konyhában. Amit nem értem el, az az én ambíciótlanságom és amit elértem, az a szerencsém. Ez az igazság.
De mintha nem lenne benned keserűség emiatt.
Nincs, mert nem gondolom, hogy az élet a színpadon történik. Azt gondolom, hogy a színház varázslat, de akkor is csak egy cikk a tortából...
Emiatt foglalkozol ingatlanokkal is?
Az inkább egy szenvedély, nagyon érdekelnek házak, lakások, belső terek. Eladom, megveszem, megálmodom, kínlódom, megépítem és mivel van érzékem a semmiből valamit csinálni, ezért nagyon szeretem is. Utoljára a múlt héten költöztem, de most megfogadtam, hogy öt év éven belül nem állunk tovább, mert a gyerekekkel nem lehet ezt csinálni. A színházból nem tudok megélni, tehát van ennek egy üzleti oldala is. Annak idején az első forgatásomból vettem egy iciri-piciri lakást, de mivel pénzem igazán sose volt, kellett a gondolat, meg az ötlet. Lassan lépegettem... Húsz év alatt eljutottam odáig, hogy leköt, izgat, lett egy csapatom és rengeteget tanultam. Ehhez van a legnagyobb türelmem az életben: figyelni, várni, olvasni a sorok között, választani. És végigmenni azon az úton, ami egy lehetőségtől elvezet a megvalósulásig. Mint a színházban egy jó próbaidőszak. A semmiből eljutni egy előadásig. Egy romból teret formálni..... Megtalálni azt a legoptimálisabb lehetőséget, ahogy egy ingatlanból otthon születhet.
A gyerekek miatt ennek most vége?
Az előző helyen három évig laktunk, imádták, de kinőttük. Nagy anyagi kockázattal léptem tovább és négy hónap rendkívül megterhelő építkezés van mögöttünk. Nem lehet a gyerekeket három évente ráncigálni, otthonra van szükségük. Gyerekkoromban én is sokat jöttem-mentem. Annyi fontos nekem, hogy a tér, ahol élek kifogástalanul harmonikus legyen.
Nem gondoltad, hogy hivatásszerűen lakásokkal foglalkozzál?
Érdekes módon, ahogy elkezdtem átcsavarni a fókuszt, komolyan belevágni mondjuk úgy: ingatlanfejlesztésbe, olyan színházi lehetőségek találtak rám , hogy nem lehetett kérdés. Persze, hogy játszani szeretnék. Hagyom magam sodródni.
