Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ha nem ezeket kapta, akkor gyorsan szerezze be őket: 2016 legjobb megjelenéseiből ajánljuk a kihagyhatatlanokat.
Mikor a karácsonyi ajándékkönyveket gyűjtöttük és listáztuk, elég komoly mennyiség gyűlt össze azokból, amit szívünk szerint nem adnánk oda senkinek, hanem mi magunk bújnánk be velük, meg egy kistányér karácsonyi sütivel együtt a meleg pléd alá így év végén. Egy szó mint száz, jó sok remek megjelenés volt 2016 második felében: most pedig összegyűjtöttünk önöknek egy pár elvonulós-olvasgatósat.
Nyáry Krisztián: Festők és szerelmeik
Nyáry Krisztián az igaz-szerelmi történetek (új műfaj) atyjaként az irodalom után most a képzőművészet jeles hazai képviselői közül válogatott, ami jóval-de jóval izgalmasabb projektnek bizonyult, legalábbis számomra. Az írók életét ugyanis valamennyien, legalább alapszinten ismerjük, vagy ismerni véljük, a festők biográfiáját ilyen alapossággal még a legműveltebbek is alig. Bár lehet, hogy jó sokan tudjuk, ki az a Czigány Dezső, azt nem feltétlenül, hogy több ember, sőt, több feleség halála is köthető a nevéhez, és gyakorlatilag tömeggyilkossággal búcsúzott e világtól (beleértve saját magát is). Ez persze egy sötét és szomorú példa, de vannak olyanok is, mint a szegény Egry Józsefés az arisztokrata Pauler Juliska hadikórházban köttetett, egész életen át tartó násza, vagy mint Munkácsy Mihály különös szerelmei. Nyáry természetesen sok-sok színes, az olvasottak tükrében még izgalmasabb és könnyebben megfejthető képpel illusztrálja legújabb könyvét, mely összesen 20, novellának is beillő igaz történetet tartalmaz.
Noah Hawley: Zuhanás előtt
Hát van annál jobb, mint egy izgalmasan, okosan, fordulatosan megírt, jó krimi? Hawley nevét nem ismerik sokan, munkásságát viszont annál inkább: ő a remekül adaptált Fargo sorozat vezető írója. Regénye pedig, ami megjelenése után rögtön világsiker lett, és nem véletlenül, egy leginkább 10 kicsi néger-szerűen bemutatható thriller. Lezuhan egy New Yorkba tartó magángép, fedélzetén egy csomó gazdag és befolyásos emberrel. Ketten élik túl: egy befolyásosnak nemigen nevezhető festőművész, és az egyik milliárdos négyéves kisfia. Kik haltak meg? Véletlenül, vagy sem? Hogyan sodorta őket egymás mellé az élet? Hawley összetett szerkezetű könyvében mindegyik utasát bemutatja, közvetlenül a gépre szállás előtti időkben és a múltban is. Hawley rövid, pontos, precíz prózájába nem fér bele semmi sallang: ráadásul tíz különböző sorsot és eredettörténetet kell úgy egymásba bogozni, hogy eljussunk a végkifejletig. A regény szerkezetében van némi hasonlóság a tíz kicsi négerhez, nem is véletlenül: hasonló izgalommal olvastam végig, ami nem kis szó, mert nagy Agatha Christie-rajongó vagyok. A Zuhanás előtt jó választás mindenkinek, akik szeretnek nagyon nagy kényelemben izgalmas krimit olvasni, annak minden felszínességével ám izgalmával egyetemben.
Roberto Bolano: 2666
Sokkal keményebb olvasmány a chilei szerző utolsó nagyregénye, a 2666. Egyrészt, mert szépirodalom ugyan, de a hardcore értelemben: a nyelvi megformáltságnak azon a szintjén, ami nagy élvezetet okoz, de nem egyszerű olvasni. Másrészt pedig a 2666 is felfogható kriminek, már amennyiben a felhasznált holttestek számát tekintjük: azonban nem engedi meg azt az olvasónak, hogy távol maradjon a szörnyűségektől. A könyv tulajdonképpen öt regényből áll: az elsőben irodalmárok erednek egy rejtőzködő német szerző, a zseniális Archimboldi nyomába, aki a mexikói Santa Teresában telepedett le. A második regény egy Santa Teresa-beli irodalomprofesszorról szól, a harmadik egy fekete újságíróról, aki ugyan egy bokszmérkőzés miatt érkezik a városba, azonban jobban kezdi érdekelni a sorozatgyilkosság. A negyedik regény magának a gyilkosságnak a fekete, felfoghatatlanul komor és erős története, az ötödikben pedig megismerkedünk végre Archimboldival. Bár úgy tűnik, a különböző regényszálakat a különös író személye fogja össze, valójában az önmagában is szinte élő és lélegző entitásként viselkedő, sötét, titokzatos, véres és kegyetlen, pokoli módon mágikus hely, Santa Teresa a 2666 főszereplője. Nem véletlenül nevezik az elmúlt évtized legnagyobb hatású regényének: a 2666 csodálatos, lenyűgöző remekmű, de nem könnyű olvasmány (már csak amiatt sem, mert 828 oldal).
Herman Koch: Nyaraló úszómedencével
Koch A vacsora című regényével vált világhírűvé: ez volt az első holland nyelvű regény, ami felkerült a New York Times bestsellerlistájára. A Nyaraló úszómedencével megismételte ezt a bravúrt. A regény egy középosztálybeli, egészen jómódú háziorvosról szól, az ő narrálásában ismerjük meg egy zaklatott nyár történetét. Az úszómedencés nyaralón Schossler és tökéletes családja (dekoratív feleség, két gyerek) a szintén tökéletes Meier-család (két gyerek ott is), és a filmrendező nagypapa, továbbá szinte unokakorú felesége osztoznak. Bár kívülről mindenki megfelelőre csiszolja a tökéletesség álcáját, azt már Schossler undok, gonosz, szexista, kegyetlen, végletekig cinikus és unott szavaiból érezni lehet, hogy ez csak az álca. Koch veszélyes játékot űz, amikor az egyes szám első személyű elbeszélő miatt olyan elmébe zárja az olvasót, amelynek a gondolataival nem biztos, hogy feltétlenül meg szeretne ismerkedni. És persze tragédia történik, és aztán megtorlás – ez a különös szerkezetű, zaklatott, felkavaró, a szépirodalom, thriller, krimi és lélektani dráma határán egyensúlyozó, rettenetesen izgalmas könyv pedig az utolsó oldalig fogva tartja az olvasót. Van, aki nem szereti az elbeszélőt, aki azonban rákap az ízére, biztos, hogy nem fogja tudni letenni a legvégéig, míg a szerző az összes kérdést meg nem válaszolja. (Legalábbis a maga módján.)
Elena Ferrante: Briliáns barátnőm
A világhírű, de rejtőzködve élő olasz írónőt akkor ismerte meg igazán a magyar közvélemény, amikor egy olasz oknyomozó riporter leleplezte a személyazonosságát (vagy nem: megerősítve azóta sincs a hír, ami nem is baj). Itthon valahogy még nem alakult ki a kultusza, pedig az okos, hűvös, színvonalas, mégis csupa érzelemmel fűtött, nagyon női és nagyon jellegzetes hangú írónő köteteit korábban megjelentette a Magvető kiadó. Igazán nagy sikere a Nápoly-tetralógiájának volt, amit négy köteten keresztül kíséri végig két nő életútját, az ötvenes évek szegény olasz lakótelepeitől a ma valóságáig. Az irodalmi világhír nem hullt méltatlanra, Ferrante prózája remek: nemcsak intelligens, hanem gördülékeny, olvastatja magát, valóban függővé tesz. Az elbeszélő Elena már kiskorától rajong barátnőjéért, Liláért, bár kapcsolatuk kiegyensúlyozottnak mondható, hiszen mind a kettőjüknek szüksége van a másikra. Elena minden döntését úgy hozza, hogy Lila mit tenne a helyében, szüntelenül analizálja magát és a másikat is. Az írónő varázslatosan megragadja a számukra ismeretlen miliőt, az ötvenes évek olasz városkáját, a rengeteg mellékszereplőt, ezt a nyüzsgő világot, és remekül kapja el egy folyton változó, élő, dinamikus, nagyszerű és fájdalmas pillanatokkal teli kapcsolat mindennapjait. Annak ellenére, hogy ez a tetralógia első darabja, ami a lányok 16 éves korában zárul, nem egy hosszú expozíció, egy több száz oldalasra nyúló bevezetés: megismerjük és megszeretjük a főhőseinket, és belekeveredünk egy hétköznapisága ellenére is olyan érdekes történetbe, amit alig lehet csak letenni. De szerencsére majd folytatódik…
Grecsó Krisztián: Jelmezbál
Grecsó évek óta sikeres és elég termékeny prózaszerző, már elég jól ismerjük ahhoz, hogy tudjuk: ha megjelenik tőle egy új kötet, azzal nemigen lehet melléfogni. Szerencsére az író nem játssza el a belé vetett bizalmat, sőt: a Jelmezbál annak ellenére, hogy hozza a rá jellemző karakterisztikát, olyan izgalmas szerkesztési-elbeszélői móddal próbálkozik, amivel eddig még nem. A kritikák családregény-krimi vonalon próbálták belőni a kötetet, az alcím egy családregény mozaikjait ígéri, ami közelebb áll a valósághoz. Grecsó prózájának erőssége a rendkívül erős atmoszférateremtés. Akár a hatvanas évek vidéki közegébe, akár Budapestre, akár a huszadik század más tájaira kalauzol minket, a jelenlétünk az adott korban tapinthatóan otthonos. Pár mondattal felskicceli a környezetet, utána pedig mozgatja a szereplőket, akik élnek, esznek-isznak-szeretnek-
