Október végén mutatták be a Katona József Színházban Maléter Pálné életmonológját, a Palit Szamosi Zsófia előadásában. A PanoDráma nevű független színház vendégjátékáról van szó, akik elsősorban kortárs (nemzetközi) drámákat, illetve hazai társadalmi kérdéseket boncolgatnak, utóbbiakat főként monodrámák köntösébe bújtatva. Nincs ez másképp a Pali esetében sem, aminek gerincét az ezredes felesége, Gyenes Judith adta; a szöveg főként az ő visszaemlékezéseiből állt össze.
Puritán a berendezés a Katona Sufnijában: egy karfás szék, egy állólámpa, éjjeli szekrény, rajta hamutál, teásbögre, öngyújtó, egy Maléter fénykép, egy doboz cigaretta és egy kisrádió – amerikai sanzon szól belőle. Maléter Pálné lép a színpadra, a rendszerváltás után járhatunk, havi programját olvassa egy kisnaptárból. Szeret visszaemlékezni, mindig ugyanazt a történetet meséli, pedig akár ki is színezhetné, de ugyan minek.
Egy korántsem átlagos szerelmi történet az övék: másodfokú unokatestvérként, 15 év korkülönbséggel hogyan is lehetne az? Gyenes Judith élettörténete sem átlagos, kétszer is nulláról kezdett mindent, először a kitelepítés, másodszor a férje miatt. Lehet panaszkodni, hogy milyen szar az élet.
Ő mégsem panaszkodik, inkább csak emlékezik, talán mert az emlékei tartják őt magát is életben. Maléter akkor szeretett bele, amikor Gyenes combcsontját törve feküdt a kórházban, és nem, nem miatta vetett véget a házasságának, amelyből ekkorra már három gyereke született. A család természetesen elítélte a kapcsolatot, olyannyira, hogy nem is vettek részt esküvőjükön, de boldogságuk nem csak emiatt nem tartott sokáig.
Szamosi nagyon hiteles, nagyon egyszerűen és érzelmesen hozza a máig jó egészségnek örvendő özvegyet. Nem akarja túlmisztifikálni kapcsolatukat és nem is emeli piedesztálra a férfit, aki neki a szerelme, egy népnek pedig (akaratán kívül) hőse lett. A néző egyszerre megérti azt is: nem volt más választás, amit az egyetemisták október 23-án elkezdtek, azt végig kellett csinálni, és valamiért tényleg hittek benne, hogy végig is lehet. Talán elhitették velük, talán csak ők maguk akarták elhinni.
A tragikus szerelem mellett megismerhetjük a szabadságharc indíttatásait és az akkori rezsim kegyetlenségeit, valamint egy olyan nő élettörténetét, aki nem őrült bele abba, hogy másfél évig semmit nem hall a férjéről. Aki akkor sem adta fel, amikor sehol semmilyen munkát nem kapott, miután már mindent elvettek tőle, amit el lehetett. A terem falára vetítve olykor felsejlik Gyenes Judith keze, és az a narancshéj, amit Maléter hámozott meg, amikor (összesen kétszer a másfél év alatt) meglátogatta felesége a kivégzése előtt. Talán stílusosabb lett volna magyar sanzonokat választani aláfestő zenének, bár az amerikai zene az elvágyódás miatt elég erős párhuzam. Megismerhetjük Maléter feleségének gondolatait a 301-es parcelláról (melynek emlékművéről kevesen tudják, hogy 1956 milliméter hosszú), és gondolatait Antall József miniszterelnökről is, aki végül segített elhelyezkedni neki. ("Szerettem mint embert, nem szerettem, mint politikust").
Ki volt Maléter Pál?
Maléter Pál (Eperjes, 1917. szeptember 4. – Budapest, 1958. június 16.) magyar katona, az 1956-os forradalom egyik vértanúja, az 1956. novemberi harmadik Nagy Imre-kormány honvédelmi minisztere. Ugyanazon a napon végezték ki, amikor Nagy Imre miniszterelnököt és Gimes Miklós újságírót.
Evangélikus értelmiségi családba született, édesapja Maléter István jogakadémiai tanár, a lutheránus kollégium igazgatója volt Eperjesen; édesanyja Lakner Margit. Maléter Pál először Prágában orvosnak tanult a Károly Egyetemen, ahol részt vett a németellenes diákmegmozdulásokban. 1939-ben önként jelentkezett katonának. 1940-ben beiratkozott a budapesti Ludovika Akadémiára. Hivatásos tisztként Kassán kezdett el szolgálni. 1944. május 2-án megsebesült és szovjet hadifogságba esett. Júniusban önként jelentkezett a németek elleni harcra. 1945-ben zászlóaljparancsnoknak nevezték ki, és belépett a Magyar Kommunista Pártba.
Ugyanebben az évben vette feleségül Pausz Máriát. Később elváltak és 1954-ben Gyenes Juditot vette el. A második házasságot titokban megtartott egyházi esküvőn Kuthy Dezső nyugalmazott evangélikus püspök saját lakásán áldotta meg, akit Maléter a Luther otthon igazgatójaként ismert meg 1939-ben.
1956. október 23-án és 24-én Maléter a Várban lévő parancsnokságon volt, 24-én délben a Honvédelmi Minisztériumban vette át a főügyeletet. Október 25-én tankokkal és az azokat kísérő tiszti iskolásokkal a Kilián laktanyába küldték, hogy „rendet csináljon” (a laktanya környékén a civil felkelők már október 24-e hajnal óta harcban álltak szovjetekkel, sőt konfliktusba keveredtek a laktanya katonáival is). Érkezésekor Maléter tűzharcba keveredett a felkelőkkel, de napokkal később átállt az oldalukra. (Vitatott, hogy ez pontosan mikor történt.) Október 27-én és 28-án ellenőrzése alá vonta a laktanyát közrefogó épületszárnyakat, majd értesülve a kormány által elrendelt tűzszünetről, beszüntette a felkelők elleni harcot, ezt jelentette a minisztériumnak is. November 1-jén Nagy Imre kinevezte helyettes honvédelmi miniszternek, majd november 2-án honvédelmi miniszternek, és előléptették tábornoknak (vezérőrnagyi rendfokozatot kapott).
Maléter túlságosan megbízott a szovjetek szavában. November 2-án tiszti gyűlést tartottak a Kilián laktanyában, ahol tiszttársai és környékbeli felkelőparancsnokok előtt meglobogtatta a délelőtti parlamenti tárgyalásai jegyzőkönyvét amelyek során a szovjet hadseregtábornok Malinyin azt ígérte, a szovjet csapatok legkésőbb 1957. január 15-éig kivonulnak az országból. (Ez alig két nappal a szovjet általános támadás előtt történt.) Bár a tisztek megpróbálták lebeszélni, Maléter november 3-án magyar tárgyalóküldöttség tagjaként a tököli szovjet főparancsnokságra ment, ahol nyomban letartóztatták. Kihallgatásai során végig következetesen kitartott a mellett, hogy 1956. október 23-a és november 4-e között Magyarországon forradalom zajlott. Nagy Imre perében a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés bűntette vádjával halálra ítélték és az ítéletet 1958. június 16-án végre is hajtották a Kozma u. 13. sz. alatti gyűjtőfogház udvarán.
via Wikipédia
A mindössze hetven perces előadás tehát tényleg közelebb hozza hozzánk ötvenhatot mindenféle pátosz és öncél nélkül, miközben testközelből mutatja be egy reményvesztett nép segélykiáltását. Érdemes jegyet váltani rá.
