Többek között Antal Nimródra, Korda Sándorra és Michelangelo Antonionira is nagy hatással volt a műfaj.
Nemcsak a zenei és divatvilágból szeretnek inspirációt meríteni a filmrendezők: az építészet is mindig különös hatással volt a rájuk, aminek köszönhetően egy-egy épület vagy egy város nem egyszer egy film kulcsfontosságú főszereplőjévé is vált. A hajtás után mutatjuk, melyek voltak a filmtörténet legemlékezetesebb építészeti inspirációi Antal Nimródon és Antonionin át Teshigaharáig.
1. Hiroshi Teshigahara: Antonio Gaudí
A tokiói filmrendező egyedi kameramozgásokat használt 1984-ben forgatott munkájánál, melynek segítségével sokkal részletgazdagabb betekintést enged Gaudí neogótikus, olykor szecessziós és organikus építészetének világába, mint ahogy addig láttuk. A gondosan kiválasztott beállítások mellett az avantgárd stílusban utazó Teshigahara kísérleti zörejzenét választott filmjéhez, ami szintén remekül passzolt a Gaudí által megálmodott merész elképzelésekhez és formákhoz.
2. Paolo Sorrentino: A nagy szépség
A nápolyi filmrendező 2012-es alkotásában bejárja Rómát, és bemutatja a valaha volt egyik legdicsőségesebb birodalom történetének legimpozánsabb építészeti bravúrjait és műemlékeit. Az épületek filmjében szinte teátrális díszleteknek hatnak, köztük gyakran csak statisztának tűnnek a szereplők és az ott élők Rómát filmre vinni a legtöbb rendező szerint lehetetlenség, Sorrentinonak mégis sikerült megmutatnia egy egyszerre költői és ugyanakkor turistacsalogató oldalát, ami miatt elnyerte a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjat is 2013-ban.
3. Tsai Ming-liang: Éljen a szerelem
A malajzia születésű tajvani filmrendezőt a kínai filmművészet egyik legtehetségesebb képviselőjeként tartják számon. 1994-es alkotásán érződik Antonioni és Bergman hatása, de ez csak jót tesz filmjének, melyben kíméletlenül és komoran festi le a modern nagyvárosban élők sivár, érzelmektől mentes életét, melyet környezetük is megjelenít.
4. Antal Nimród: Kontroll
A több nemzetközi díjat, köztül a Cannes-i Fesztivál Ifjúság díját és a Chicagói Nemzetközi Filmfesztivál fődíját is elnyerő alkotás egy fiktív világban, teljesen a föld alatt, a budapesti metróban játszódik. Nem szájbarágósan, mégis egyértelműen mutat rá ezzel a rendező a városi lét felszínessége és az alatta húzódó társadalmi és pszichológiai szövevény ellentmondásosságára. Az építészetet, a metró alagútjait és épített tereit tudatos szimbolizmussal használó Antal Nimród a film által bravúrosan mossa össze a kelet-európai mindennapok légkörét a Twin Peaks nyomasztásával, sőt Hitchcock Pszichójának hatásával.
5. Alain Resnais: Tavaly Marienbadban
A francia filmrendező 1961-es alkotását a filmtörténet egyik klasszikus darabjaként tartják számon, és ha a filmtörténet és építészet viszonyát keressük, ez az egyik kiindulópont. A kritikusok szerint Resnais a Tavaly Marienbadban-nal megteremtette a filmtörténet egyik legnagyobb építészeti metaforáját, amihez hasonlót az Aranypolgárban láthattunk vagy Thomas Mann a Varázshegy című regényében olvashattunk. A mikroszkopikus részletességgel kidolgozott posztmodern fikció sikeréhez feltételezhetően nagyban hozzájárult Alain Robbe-Grillet is, aki saját azonos című színdarabjából írta a film forgatókönyvét, és aki híres volt az építészet iránti rajongásáról.
6. Dziga Vertov: Ember a felvevőgépppel
“A néző figyelmébe: ez a film a látható jelenségek közvetítése. Feliratok nélkül, forgatókönyv nélkül, színészek nélkül, díszletek nélkül készült. Ez a kísérleti munka az abszolút nemzetközi filmnyelv létrehozása felé halad, teljesen szakítva a színház és az irodalom nyelvével.”- olvasható az 1929-es film főcímében. Vertov avantgárd filmjében Kijev, Moszkva és Odessza egy-egy napját vette filmre a hajnali ébredéstől késő éjjelig, a hangaláfestést pedig a szokásos zenei betétek helyett a városi élet olyan meghatározó hangkulisszái szolgáltatták, mint például a közlekedés vagy a gyárak zaja, és persze maga a városlakók.
7. Roberto Rosselini: Németország nulla évben
A neorealista olasz rendező 1948-ban készítette el szociális és morális kérdéseket felvető filmjét, abban az időben, mikor a mozit még képesnek tartották a világ megmentésére. Rosselini a második világháború által okozott traumát és pusztulást jeleníti meg egy német kisfiú, Edmund szemén át, aki a szétbombázott Berlinben zajló éhínséget és reménytelenséget mutatja be a nézőnek.
8. Korda Sándor: Mi lesz holnap?
Az 1936-ban forgatott utópisztikus film olyan nagy sci-fi rajongókat és írókat hozott össze a forgatásra, mint például H.G. Wells, Vincent Korda, Moholy-Nagy László és William Cameron Menzies. Az alkotás, melyből később Stanley Kubrick is annyi ihletet merített, az elkövetkezendő száz év elképzelt történéseit dolgozza fel: a néző szeme előtt megelevenedik többek között egy évtizedekig elhúzódó világháború,amit egy súlyos járvány követ, majd a történet kezdete után száz évvel az első ember elindul a Hold felé. A fiktív, expresszionista és neogótikus épületekkel zsúfolt “Everytownban” játszódó modernista film különösen nagy hatással volt az építészeti és technológiai fejlődésre a huszadik század közepén,több kritikus szerint pedig a Bauhaus, az Art Deco és Le Corbusier elméletei elevenednek meg Korda Sándor filmjén.
9. Leos Carax: Holy Motors
A Louis Delluc-díjas francia rendező 2012-es filmjében Párizs utcáin, misztikus karaktereken keresztül mutatja be a város üres templomait, termeit, parkolóit, ipari épületeit és temetőit – írja a tasteofcinema.com a szürreális csavarokban gazdag alkotásról.
10. Michelangelo Antonioni: Vörös sivatag
A nagyhatású olasz rendező 1964-es filmjében az elidegenedés, a sötét materializmus, az építészet és korrupció témáját erősen tükrözi a helyszínválasztás is. Az ipari környezetben játszódó történetet olyan álomszerű, émelyítő és pszichedelikus telített színek uralják, mint a sárga, a zöld és a barna, és ez a nagyon tudatosan alkalmazott színben tartás különösen azért izgalmas, mivel Antonioninak ez volt az első színes filmje.
