A Bánkitó fesztivál hangulatát még az eső sem tudta elmosni. Ezt személyesen is megtapasztaltuk.
Az utóbbi évek hazai minifesztivál-favoritja egyértelműen a Bánkitó fesztivál, ami leginkább olcsóságáról, bensőséges hangulatáról, szuper programjairól és messze a legjobb fesztiválhelyszínéről lett híres. Idén már érezhetően nagy volt a hype körülötte, és benne volt a pakliban, hogy a jócskán megemelkedett napi árak ellenére is el fogják kapkodni a jegyeket. Így is lett: a fesztivál telt házzal vitte végig a négy napot, pedig az időjárás mindent megtett, hogy elmossa a programokat, na meg a hangulatot. De nem sikerült.
A viharnak a nulladik napon azért sikerült elrontania a bulit, ugyanis olyan lendülettel szakadt le az ég, hogy a szervezők kénytelenek voltak törölni a programokat. Ennek ellenére az összes napra elfogytak a jegyek, a fesztiválozók többsége pedig úgy tolta végig a négy napot, hogy nem vett tudomást a rossz időről, és nem akadt ki az egyéb körülményeken sem.
Annyira azért nem kell félni az esőtől!
Még a sátrazóknak sem, csak jól fel kell rá készülni. A Bánkitó Fesztivál szervezői például kiválóan felkészítették időben az érkezőket, így senkit sem ért meglepetésként a rossz idő.
Szóval, ha legközelebb azt hallja, hogy végig esni fog a fesztivál ideje alatt, mindenképp vigyen magával
- jó minőségű sátrat, ami nem fog beázni (ma már tényleg megbízható darabokat lehet venni)
- gumicsizmát (higgye el, tényleg életet menthet, a többi cipő egy idő után be fog ázni)
- esőkabátot, ha lehet minél hosszabb verziót
- több váltás meleg ruhát, ugyanis a nyirkos időben semmi nem fog megszáradni
- hálózsákot, polifoam szivacsot és takarót (éjszaka nagyon le tud hűlni a levegő)
És hogy miért is kedvelik annyian ezt a minifesztivált, és kik voltak azok, akik miatt mégis jó élményekkel tudott hazatérni a szétázott közönség?
Jó helyszín, hálás közönség
A fesztivál szívóereje egyrészt a gyönyörű elhelyezkedésben, a bensőséges hangulatában, és a jól meghatározható, évről évre visszajáró törzsközönségben rejlik. Utóbbi nagyrészt annak köszönhető, hogy a szervezők a line-up fellépőit úgy válogatják össze, hogy az az egyre nagyobb érdeklődés ellenére is megtartsa egyediségét és ne csússzon el a lakossági csapatós vonal irányába. Másrészt a fesztivál erős a nappali, kulturális programokban, így annak a rétegnek, akik követik a hazai politikai-társadalmi eseményeket és aktualitásokat, vonzó lehet az a lehetőség is, hogy a bulizás mellett elmerülhessen, tájékozódhasson egy-egy témában és tartalmas kulturális programokon vehessen részt. Hogy milyen nagy erre a Bánkitó fesztivál közönségének igénye, bizonyítja az is, hogy még a rossz idő ellenére is teltházasak voltak például a színházi előadások.
A Volkova Sisters megcsinálta a péntek estét
Ha ki kellene emelnünk egy napot a fesztiválból, egyértelműen a péntek lenne az, aznap ugyanis több olyan koncertélményt is kaptunk, amik után még a hajnali esőben való hazaséta sem tűnt elviselhetetlennek. Pedig csütörtökön a Fran Palermo eléggé magasra tette a lécet, nagyon elemükben voltak és fantasztikus hangulatot csináltak, a frontemberüket Henri Gonzót még talán nem is láttuk ennyire felszabadultnak. Pénteken a Middlemist Red melegítette be igazán az estét, akik szintén odatették magukat, az utolsó számoknál már a közönséggel együtt tomboltak a színpadon. Őket követte a Volkova Sisters, akikről nehezen tudok nem elfogultan írni, és nem azért mert különösen kedvelem a zenéjüket, hanem mert élőben is jól működnek, és óriási hatással vannak a közönségre, ráadásul a Bánkitó színpadán különösen egységben volt a zenekar. Ezt a közönség is érezte, és még a visszatapsolás és ráadás után is csak nagy nehezen széledt szét. Hasonló volt a hangulat a VHK-n is, ami hatalmas tombolással zárult, és a végén az izzadságtól csapzott közönség éljenezve búcsúztatta a színpadról lesétáló, hasonló állapotban lévő zenekartagokat.
"Itt végre hasonszőrűekkel találkozom, ráadásul jól kitombolhattam magam, mert nincs olyan tömegnyomor még a népszerű együttesek koncertjén sem, amitől már mozdulni sem tud az ember" - sorolja egy srác, amikor azt kérdezem tőle, miért szereti ezt a fesztivált. De nem ő volt az egyetlen, aki ezzel indokolta ragaszkodását, és ezzel az érvvel nem is lehet vitatkozni, hiszen alapvetően egy fesztiválnak valóban a felejthetetlen koncertélmény lenne a lényege, amire a nagy fesztiválok mindenkinek megfelelni akaró line-upjaival és zsúfoltságában már egyre kevesebb az esély.
Több boltot és vécét a népnek!
Imádtuk a fesztivált, de azt meg kel jegyezni, hogy akadt egy-két olyan alapvető hiba, amiken egy ilyen sikeres rendezvénynek a jövőben változtatni kellene – ennyi eladott jegy mellett már nem engedheti meg magának, hogy nem vesz róluk tudomást. Mert vannak dolgok, amikhez egy felnőtt már nem biztos, hogy idomulni akar, és valljuk be, a 11 000 Ft-os jegyár mellett nem is várható el, még egy szuper lelkes közönségtől sem.
Ilyen például a mobilvécék meg a kőépületekben található mosdók állapota, amik napról napra kiábrándítóbbak voltak. Mi speciel őszintén örültünk annak, hogy a sátrunk egy barátunk kertjében állt, így nem kellett a visszataszítóan mocskos zuhanyzókat használni, ahol ráadásul a vécéből is rettentően kevés volt, a működőből meg pláne. Időnként a lányok ellepték a fiúmosdót, ami ugyan szintén hasonló kiábrándító állapotban volt, de legalább a sor gyorsabban haladt, és a vécék is jobban működtek. A srácok teljesen érthető módon nem mindig örültek ennek, de a lányoknál addigra már annyira betelt a pohár, hogy a fiúk felháborodása senkit sem érdekelt.
Ha már a panaszkodásnál tartunk, meg kell jegyeznünk, hogy nemcsak a tisztálkodás és a vécézés volt nehézkes, de a táplálékszerzés is. Bánk központjának egyetlen kisboltjában ugyanis rendszerint minimum fél órát kellett sorban állni, hogy az ember hozzájusson alapélelmiszerekhez – ha azok épp nem fogytak el. A fesztivál területén sem jártunk mindig szerencsével, főleg ha hajnalban, vagy ne adj Isten reggel jött ránk az éhség. Mindez azért különösen érthetetlen, mert a fesztivált már kilenc éve, növekvő népszerűséggel, minden évben megrendezik, szóval teljes rejtély számunkra, hogy a szervezők és/vagy a helyi lakosok miért nem ismerik fel ennek az üzleti lehetőségeit.
