Till Attila Tillából egyértelműen filmrendező lett. A Tiszta szívvel működik: szórakoztat és elgondolkoztat, az amatőrök is profik benne, közönségfilm pipa.
Till Attila Tiszta szívvel című filmjével teljes értékű filmrendező lett. Egyelőre ugyan csak két nagyjátékfilmet rendezett, de talán ennyi már elég is neki ahhoz, hogy a soron következő filmjére is kapjon állami vagy bármiféle támogatást. És ez jól is van így. Az ország nagy részének csak Tilla néven ismert műsorvezetője ugyanis filmrendezőként meglepő módon úgy képes feldolgozni fajsúlyos témákat, hogy azok könnyednek hatnak, ez pedig egy olyan képesség, amit a "nagy öregnek" számító filmesek közül is csak keveseknek adatott meg.
A Tiszta szívvel így tehát egy akció-vígjáték lett, amelynek történetvezetését például nyugodtan eltanulhatná Tillától Árpa Attila. Mert igen, a film forgatókönyvét is a rendező írta, de akkor most már azt is eláruljuk, hogy a Tiszta szívvel egy kerekesszékesekről szóló ámokfutás, ahol a néző mégis valódi bepillantást nyerhet a fogyatékkal élők mindennapjaiba, mindezt olykor képregény formájában. Tilla nagy szerencséjére ehhez asszisztál a két főszereplő is, Fenyvesi Zoltán és Fekete Ádám, mindketten a való életben is mozgáskorlátozottak, és úgy színészek, hogy közben nem azok (Fekete amúgy a Táp Színház tagja, de ott inkább dramaturgként, mint színészként tevékenykedik).
A történet szerint két képregényrajzoló fiatal megismerkedik az intézetben a frissen szabadult Rupaszovval (Thuróczy Szabolcs), aki bevonja őket viselt alvilági dolgaiba, így ezután együtt járnak bérgyilkolni (itt jegyzem meg, hogy Mucsi Zoltán a börtönjelenetben csak egy villanás erejéig is zseniális, kár, hogy nem kapott nagyobb szerepet a filmben, bár meglepne, ha a megmaradt másfél órányi nyersanyagban nem lenne még jelenete). Persze csak Rupaszov gyilkol, ők meg segítik a három éve megrokkant extűzoltót, ráadásul a gyilkolást is nagyon leoni értelemben művelik, tehát nőket, gyerekeket soha, és amúgy is csak a rosszfiúkat. A szerb vezér (Dusán Vitanovics) egy idő után rájön, hogy embere nem egyedül dolgozik, felszólítja főhősünket, hogy nyírja ki társait, így ő horgászni viszi őket...
Till Attilának múzsája Thuróczy Szabolcs, eddig minden filmjében szerepelt (akárcsak Balsai Móni, akit mégis rókatündérként ismert meg igazán a világ), a Tiszta Szívvel is pont rá van írva, és a színész annyira pontosan játssza a lerokkant tűzoltót, hogy az már fáj. Egyedül a szerelmi mellékszál teszi őt még valamelyest emberré, de szerelme (Danis Lídia) már valaki más (Gál Kristóf) menyasszonya, így teljes a reményvesztettség. Zolika (Fenyvesi Zoltán) mindeközben apjának próbál megbocsátani, aki egyedül hagyta anyját (Balsai Móni), amikor kiderült a betegsége.
Nagyon is élők Till főszereplői úgy, hogy közben kvázi amatőr színészeknek számítanak. A film talán épp ezért elég sok improvizációs jelenettel operál, ami igazán őszinte pillanatokat okoz a nézőnek, és egyben rettenetesen elgondolkodtató is. Volt egy moziban bemutatott izé, amiben rengeteg (elvileg) zseniális színész imprózott olyan rosszul, hogy nekünk volt kínos, erre itt van ez a két kerekesszékes nemisszínész, és lejátszanak mindenkit a vászonról, pedig sokszor még megírt szövegük sincs.
Érdekes, hogy az amatőrök miatt talán a profik is civilebbül szólalnak meg olykor, de ettől még egyáltalán nem lehet azt érezni, hogy rosszul játszanának. Mégis, nem lehetne az a Tiszta szívvel az ami, ha nem Dr. Dusan Vitanovics játssza a szerb rosszfiút. Civilben ugyan agysebész, itt hátborzongatóan jó maffiózó, és bár könnyen lehet, hogy a játékban segítségére voltak gyönyörű rottweilerei, mindenesetre olyan jelenléte van, hogy azonnal befeküdnék a kése alá, ha van bajom, ha nincs.
Nehéz megmondani, mennyire lesz sikerfilm a Tiszta szívvel, leginkább azért, mert a magyar előítéletes egy nép. Mégis, mi azt mondjuk, mindenképp meg kell nézni, mert Till Attila tényleg közelebb hozza a fogyatékkal élők világát hozzánk, akikből bármikor válhat fogyatékkal élő. És talán ez a legfontosabb tanulsága a filmnek. Hogy mennyire egyformák vagyunk.
