Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Életének 86. évében, hosszú betegség után hunyt el a Nobel- és Kossuth-díjas magyar író.
Életének 86. évében, hosszú betegség után hunyt el a Nobel- és Kossuth-díjas magyar író, írja az Index. A második világháború idején Auschwitz-Birkenauba, ezután Buchenwaldba deportálták, majd a koncentrációs táborok felszabadítása után 1945-ben, szerencsésen hazatérhetett Magyarországra. Újságírónak állt, a Világosság, majd az Esti Budapest munkatársa volt. Öt évvel később, 1953-tól, szabadfoglalkozású író és műfordító.
Első műve, és talán világszerte a legismertebb regénye – amelyből később film is született – a Sorstalanság, 1975-ben jelent meg először, amelyért Nobel-díjat kapott 2002-ben. És bár már az előző évben is felmerült a neve az esélyesek között, akkor másnak ítélték a díjat, erről Kertész így vélekedett: „Auschwitzról írok; márpedig nem azért vittek Auschwitzba, hogy Nobel-díjat kapjak, hanem azért, hogy megöljenek; mindaz, ami velem ezen túl történt, anekdota. Az, hogy nem kaptam Nobel-díjat, ugyanolyan képtelenség, mint ha Nobel-díjat kaptam volna.”
A „képtelenség” azonban megtörtént és a Mentés másként című feljegyzéseiben, így emlékezik meg a neves napról: „2002. október 12. Valahogyan interpretálni a Nobel-díjat. Azt hiszem, a Svéd Akadémia döntése nagy bátorságról tanúskodik. Azért kaptad, mert… az indoklás lényegtelen. Egy művelt, kifogástalan képességű, magányos, hazátlan es védtelen író kapta, aki semmiféle „hivatalos” támogatásban nem részesült, nincs lobbyja, nem tud angolul, és igen sötéten látja a világot. De látja. Az Akadémia törékeny értékek mellett szavazott, és megdöbbentő az egyöntetű szeretet, amellyel döntését fogadták. – Én magam még nem fogtam fel semmit sem. Két napja interjúkat adok csak; úgy viselkedem, mintha mindig ezt tettem volna. De valahogy távol-, s kívül állok az egészen, igazi „valaki más”- élmény.”
Kertész Imre főbb művei:
- Sorstalanság (1975)
- Kaddis a meg nem született gyermekért (1990)
- Az angol lobogó (elbeszélés, 1991)
- Gályanapló (1992)
- Felszámolás (2003)
- K. dosszié (2006)
- A végső kocsma (2014)
(A hajtás után a magyar vagy magyar származású Nobel-díjasok névsorát!)
| Magyar vagy magyar származású Nobel-díjasok Év | Személy | Terület | Megjegyzések |
| 1905 | Lénárd Fülöp | fizikai | |
| 1914 | Bárány Róbert | orvosi | magyar származású osztrák Nobel-díjas |
| 1925 | Zsigmondy Richárd | kémiai | magyar származású osztrák Nobel-díjas |
| 1937 | Szent-Györgyi Albert | orvosi | |
| 1943 | Hevesy György | kémiai | |
| 1961 | Békésy György | orvosi | |
| 1963 | Wigner Jenő | fizikai (megosztva) | |
| 1971 | Gábor Dénes | fizikai | |
| 1976 | Daniel Carleton Gajdusek | orvosi (megosztva) | szlovák-magyar származású amerikai Nobel-díjas |
| 1976 | Milton Friedman | közgazdasági | magyar származású amerikai Nobel-díjas |
| 1986 | Elie Wiesel | béke | Romániában született, magyar zsidó származású, amerikai Nobel-díjas. Saját bevallása szerint nem tartja magát magyarnak, de gyerekkorában a jiddis anyanyelve mellett, amely a család elsőrendű társalgási nyelve volt, a helyzet követelményei szerint természetszerűen használták a német, magyar és román nyelveket is, és gyerekként rajongott a magyar kultúráért. |
| 1986 | Polányi János | kémiai (megosztva) | Németországban született magyar származású kanadai Nobel-díjas |
| 1994 | Harsányi János | közgazdasági (megosztva) | |
| 1994 | Oláh György | kémiai | |
| 2002 | Kertész Imre | irodalmi | |
| 2004 | Herskó Ferenc | kémiai (megosztva) |
