Fliegauf Bence, Mojzes Dóra és Korbucz Sonya elmesélik, milyen fontos kulturális ingerek érték őket mostanában, és hogy milyen projektekre számíthatunk tőlük a közeljövőben.
Untuk már a sima programajánlót, ezért csavartunk rajta egyet és megkérdezünk néhány kedvencünket, miket ajánlanának ők az aktuális programarzenálból. A folytatásban az Ezüst Medve díjas Fliegauf Bence, a zenei szcéna egyik favoritja, SONYA, valamint a hazai divatszakma egyik legismertebb tervezője, Mojzes Dóra mesélik el, milyen programokkal töltődtek fel mostanában, hol lennének, ha nem itt, és mi várható tőlük-velük a közeljövőben.
Fliegauf Bence filmrendező
A Rengeteg, a Dealer és az Ezüst Medve díjas Csak a szél – hogy csak néhány filmjét említsük a hazai filmes szakma egyik meghatározó alakjának, aki hamarosan új alkotással a Liliom ösvénnyel debütál. Először a Berlinale Filmfesztivál keretein belül mutatják be a filmet, itthon pedig tavasszal láthatja a közönség. Addig is megkérdeztük mit csinál, amikor éppen nem forgat.
Mi volt számodra az utóbbi idők legmaradandóbb kultúrfröccse?
Nemrég végigbicikliztem az Illatos úton úgy. hogy közben Rusha Dash Boiler Room setjét hallgattam. Túlvilági köd volt és sötét, ipari romok, kurvák, kóbor macskák és elhagyott játszóterek között tekertem. Kísérteties volt.
Ha teleportálhatnál bárhová a világon, milyen kulturális eseményt látogatnál meg?
Haitin van egy Voodoo Fesztivál a Saut d'Eau vízesésnél, az szuper lenne. Ott szerintem amúgy is szívesen látják a teleportált embereket.
Veled kapcsolatban mi a legfontosabb mostanában, amit ajánlhatunk az olvasóknak?
A nyáron fejeztem be a Liliom ösvény című filmem utómunkáját, aminek két hét múlva lesz a világpremierje a Berlinalén, áprilisban pedig a magyar bemutató. Tavasszal a neten elérhetővé teszünk egy concept albumot aminek Parázsló Féreglyuk a címe.
Hiányolsz valamit Budapest kulturális életéből?
A kilencvenes években, de még a kétezres évek elején is Budapesten a kocsmákban, koncerteken, minden féle happeningen igazi sokféleség volt. Sátánisták, brókerek, nőgyógyászok, gimnazisták, nevelőintézeti gyerekek, mákteázó ügyvédek, punkok és egy csomóféle freak mind együtt élt, lüktetett a budapesti éjszakában. Én ezt szerettem.
Mojzes Dóra divattervező
A fiatal tervező már számos szakmai díjat tudhat a magáénak, első brandjét DORA MOJZES néven dobta a piacra, majd 2013-ban úgy döntött, tart egy kis szünetet, úgymond rekreációs időszakot. 2015-ben tért vissza új – de a régi márka stílusához hű – brandjével, az Y.LD by doramojzessel, ami új üzletstratégiával és külföldi befektetőjével a kezdetektől fogva egészen más életutat jár be, mint "elődje".
Mi volt számodra az utóbbi idők legmaradandóbb kultúrfröccse?
Éppen most jutott eszembe, David Bowie kapcsán... hogy háromszor is voltam a Victoria and Albert múzeumban, még anno 2013-ban, a kiállításán. Eszméletlen jó volt, és most így utólag meg főleg örülök hogy láthattam!
Ha teleportálhatnál bárhová a világon, milyen kulturális eseményt látogatnál meg?
A Burning Man fesztiválra szívesen elmennék egyszer. A másik, ami aktuális még - azt hiszem, február 14i-g -, az az egyik kedvenc tervezőmnek, Jean Paul Gaultiernek az életműkiállítása Münchenben, na az is nagyon érdekelne.
Veled kapcsolatban történik mostanában valami, amit ajánlhatunk az olvasóknak?
Szerencsére nagyon jól alakulnak a dolgaim, jók a visszajelzések az új „rebrandingelt” márkámmal kapcsolatban. Az Y.LD by doramojzes darabjait már Dubaiban, Londonban, Mexikóban és nemsokára Shanghai-ban is áruljuk. Budapesten pedig a Retrockban.
Hiányolsz valamit Budapest kulturális életéből?
Sajnos sok mindent. A legszomorúbb számomra, hogy legalább tíz éve nincs egy törzshelyem, kávézó, pub vagy ilyesmi, ahova szívesen beülnék bármikor. Ahol tudok csacsogni a barátaimmal, ahova be tudok ülni dolgozni vagy este egy buli előtt alapozni... Ez annyira fura, mert olyan sok hely van, és mégsem találtam közülük meg azt, ahová szívesen visszajárnék. Arról nem is beszélve, hogy egyszerűen nincsen olyan klub, ahol nem csak inni és beszélgetni, hanem táncolni is lehet, olyan zenét játszanak, amit szeretek, és a közönség sem tőlem idegen.
Korbucz Sonya énekesnő
SONYA neve nem olyan régóta pörög a hazai zeni szcénában, de ahhoz képest sűrű két évet tudhat a háta mögött. 2013-ban alapították meg a bandát, egy évvel később már a VIVA Comet díját hozták el a Kitchenfloor klipjükkel, kiadtak egy EP-t, most pedig megjelent az új klipjük, a Krypta. Közben az énekesnő folyamatos szerepléseken vesz részt, imádják a hazai női magazinok, és egy fehérneműcég is felkérte, hogy legyen a hazai nagykövete. Mint sejthető, nem egy otthonülő típus, elég gyakran lehet összefutni vele a budapesti kulturális élet különböző eseményein. Hogy miket preferál, azt majd elmondja ő.
Mi volt az utóbbi idők legmaradandóbb kultúrfröccse?
Októberben az #ImAStory keretein belül 7 lány társammal részt vehettem az Intmissimi On Ice jégtánc bemutatóján, ami a Veronai Arénában került megrendezésre. Verona gyönyörű, a kultúra már a város építészetén keresztül megérint, nagyon jó ott például sétálni, kicsit mintha otthon is éreznéd magad, miközben körbevesz minden, ami tipikusan olasz.
Ha teleportálhatnál bárhová a világon, milyen kulturális eseményt látogatnál meg?
Teleportálnék a múltba,1867-be a párizsi világkiállításra.
Veled kapcsolatban történik mostanában valami, amit ajánlhatunk az olvasóknak?
Nemrég jelent meg a legújabb videoklipünk, a Krypta (Tales Of Youth), ami egyben dalpremier is volt, ez a dal és klip egyben egy újabb korszakot is jelent. Mindannyian úgy érezzük a zenekarban, hogy a hangzásunk immár kiforrottabb, és ismerjük azt az irányt, ami felé haladni szeretnénk. Koncertdátumainkat folyamatosan frissítjük, viszont most az új dalainkkal is rengeteget fogunk foglalkozni.
Hiányolsz valamit Budapest kulturális életéből?
Még több pszichológiával kapcsolatos előadást és még 1-2 vegan éttermet. Szó sincs róla, hogy ezek nem lennének a városban, csak szuper lenne, ha könnyebben el tudnánk érni őket.
