Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Bántalmazó vallásalapító, büntetések a Lyukban és megannyi sokkoló igazság a szcientológiáról az Oscar díjas Alex Gibney új filmjében.
Várható volt, hogy óriásit fog durranni az Oscar díjas Alex Gibney rendező legújabb, Szcientológia, avagy a hit börtöne című filmje, amely a Pulitzer-díjas Lawrence Wright könyve alapján készült és az eddigieknél is keményebb képet fest az állítólagos vallásról. A filmben nyolc kiugrott tag mesél a "szemellenzős” évekről, a teljes kontrollról, egy őrült teóriájának megvalósulásáról, a vallás nevében kicsikart súlyos dollármilliókról, és a jellem teljes kifordulásáról.
Talán soknak tűnhet a két és fél órás játékidő, de Alex Gibney olyan zseniálisan játszik a történetekkel, monológokkal, a háttérsztorikkal és nem mellesleg a látványos technikai elemekkel, hogy az embernek eszébe sem jut, hogy már közel 150 perce hallgatja az egykori szektatagok történeteit. Ráadásul a film úgy épül fel, hogy azok is gyorsan képbe kerülnek a szcientológia történetével, akik eddig nem mélyültek el a témában, és azok számára sem untató, akiknek mond valamit L. Ron Hubbard a neve.
,,Őrült az, aki nem látta még magát annak."
Döccenők és felesleges töltelékszövegek nélkül épül fel előttünk a szcientológia története kezdve a közepesen jó sci-fi író L. Ron Hubbarddal, aki első blikkre leginkább egy hatalmas fantáziával és annál is jobb hazudozási képességekkel rendelkező szélhámosnak tűnik, mintsem isteni lénynek. Ez azonban a lelki kapaszkodókra vágyókat valamiért nem zavarja, ami talán annak is köszönhető, hogy Hubbard kiválóan értett hozzá hogyan csűrje-csavarja a szavakat, miként csillantsa fel a reményt, és arra is pontosan ráérzett, miért hajlandóak az emberek fizetni.
A grafomán, önjelölt vallásalapító első nagy ötlete a Dianetika volt, amelyet a "mentális egészség modern tudományának" nevezett. Ekkor még saját felesége is itta a szavait: "Elhittem minden szavát” – mondja a filmben az exneje, aki még azt is benyalta – ahogy rajta kívül még sok ezren –, hogy férje háborús hős, aki saját magát gyógyította meg egy súlyos gerincsérülésből. A filmben aztán kiderül, hogy a regénybe illő történetre a katonai dossziék máshogy emlékeznek: ezek szerint Hubbard ugyan a II. világháború ideje alatt valóban szolgált az Egyesült Államok Tengerészgyalogos Hadosztályának katonájaként, de hősöknek járó érdemrend helyett visszavonták tőle a hajóparancsnoki engedélyt, miután az ellenséges hajók helyett egy szigetet vette célba.
Bántalmazó vallásalapító
A film alkotói egyébként remekül érzékeltetik a narcisztikus, hatalomra és pénzre éhes, bántalmazó alapító jellemrajzát, aki egyre inkább elsüllyed a saját maga által kitalált fantáziavilágban. A Dianetika gyors mélyrepülése úgy hat rá, mint egy generátor, energiát és időt nem kímélve kezdi el ismét ontani magából az újabbnál újabb sci-fi agymenéseit, amelyeket teológiai kontextusba gyömöszöl. Mindezt már szcientológiaként tárja a világ elé 1952-ben és láss csodát, a hittérítős maszlag olyan jól sikerül, hogy beindul a motor és Hubbard azzá válik, ami mindig is akart lenni: elképzelt birodalmának vezére lesz.
Exfelesége a filmben elmeséli ennek folytatását is: azt, hogy az évek elteltével férje egyre inkább elvesztette a kapcsolatát a valósággal, kezdett teljesen becsavarodni saját fantáziavilágától és a vezér szerepétől, végül teljesen paranoid lett.
A filmben bemutatják ahogy Hubbard tengeri flottákat irányít, követőivel elrejtett kincsek után kutat, esti program gyanánt pedig nem létező távoli galaxisokról mesél az őt tátott szájjal hallgató hívőknek. Az adóhatóság ennyire már nem rajong a szektáért, még a Megszálló Erőkkel való fenyegetőzés is eléggé hidegen hagyja őket, inkább mindenféle úton-módon igyekeznek behajtani az alapítón a dollármilliók után soha be nem fizetett adót. De hiába minden felszólítás és hajtóvadászat, a guru úgy intézte a dolgait, hogy 74 éves korában bekövetkezett haláláig sikerült kibújnia az adóhatóság kezei közül. Hubbard után egy még nála is jóval dörzsöltebb, arrogánsabb és még inkább hataloméhes szereplő, David Miscavige veszi át a Szcientológia Egyház irányítását, aki minden képzeletet felülmúló hadjáratot indít az adóhatósággal szemben – és végül eléri, hogy a szcientológiát elismerjék egyházként, azaz ettől kezdve adómentesen kaphatja meg híveitől az "önkéntes" adományokat.
A manipulálás mesterfoka
A nyolc kiugrott tag egymásra épülő történetein keresztül gyönyörűen kirajzolódik a szcientológia mint vallás mögött húzódó gépezet valódi felépítése. Ez a gépezet pedig évtizedek óta olajozottan működik, hála a buzgó hívők olcsó munkaerejének. L. Ron Hubbard szerint a szcientológia célja a szellemi szabadság, ezért nagy hangsúlyt fektetnek a szellemi tanácsadásra, a rehabilitációra és persze a psziché fejlesztésére, hiszen a vallás egyik alapdogmája, hogy rosszul feldolgozott tapasztalataink visznek minket rossz cselekedetekre. Ki ne vágyna lelki békére és olyan lelki mankókra, amelyek átsegítik a dilemmákon és a kísértéseken? Hubbard szektája ezzel kecsegtet, meg szuperképességekkel, valamint az auditorok hozzáértésével, akik titkos műszerekkel mérik emlékeink rezgéseit, és segítenek újraélni azokat. Intelligens és szkeptikus emberek ezrei csatlakoznak a szcientológiához és kezdenek el új hitük szabályai szerint olyan magatartást és viselkedésformákat felvenni, amelyeket sohasem feltételeztek magukról. A beszámolóik is arról tanúskodnak, a tagok minél jobban elmerültek a szcientológiába, annál jobban elszakadtak a való élettől, saját, jól ismert értékrendjüktől, megszokott életüktől és kizárólag a szcientológia szabályainak kívántak megfelelni.
Mocskos igazságok
A volt tagok személyes történetein keresztül napvilágra kerülnek olyan információk, amelyekről eddig ilyen mélységben talán kevesen tudtak. Megszólalt például John Travolta jó barátjára, Spanky Taylor, aki odáig tűrte a megaláztatást és a kizsákmányolást, hogy azt is hagyta, hogy saját gyerekét is elszakítsák tőle, amíg ő napi tizenhat órákat dolgozik. De a filmben szó esik fizikai bántalmazásokról, személyes adatokkal és információkkal való visszaélésekről, megfélemlítésről, zaklatásokról. Mesél a szcientológia egyik zászlóvivője, Tom Cruise volt barátnője is, aki szintén elhivatott szektatag volt egészen odáig, amíg rá nem eszmélt, hogy ő csak egy eszköz Miscavige számára. Kilépése előtt azért még egy fogkefével kitakaríttatták vele a WC-t. A rendező egyik legnagyobb "fogása" talán Martin Rathbun, aki 30 évig volt David Miscavige jobbkeze, és most elég sok mocskos történetet tár fel, amelyeket a főguru utasítására kellett végrehajtania top-auditor társaival egyetemben. Bevallása szerint például az ő feladata volt John Travolta zsarolása, vagy Tom Cruise és Nicole Kidman házasságának aláaknázása.
Így vagy úgy, de megjavítunk, ha tönkremész is bele
De hogyan lehet sakkban tartani egy sikerrel bepalizott áldozatot, aki esetleg ráeszmél a helyzetére és szeretne kiszállni? Úgy, hogy a beszámolók szerint komoly büntetőrendszer is működik a szcientológia mosolygós reklámtáblái mögött, amelyet csak Lyukként emlegetnek a tagok. Itt nemcsak elbeszélgetnek azokkal, akik a szcientológia szabályai ellen vétkeztek, hanem komoly fizikai büntetéseket is el kell viselniük. Ennek ellenére nagyon sokáig senki nem mert, nem tudott vagy nem akart kilépni, sőt, amikor a bántalmazások híre kiszivárgott saját maguk az áldozatok védték meg Miscavige-t. A szekta egyik legfőbb címerarca,Tom Cruise a mai napig dicshimnuszokat zeng a vallásról, de azért mindannyian emlékszünk még az emlékezetes, kanapén ugrálós alakítására, és a filmben bevágott egyik interjújelenet, amelyben a színész hisztérikusan kacagva győzköd a szcientológia nagyságáról, leginkább azt mutatják, hogy ami ott zajlik az minden, csak nem normális.
És tényleg. A a legfanatikusabbak a szcientológia ,,szerzetesrendjében” a Sea Org falai között tovább mélyíthették vallásukat, leginkább oly módon, hogy nevetséges órabérért dolgoztak napi 16-18 órában a legváltozatosabb, de leginkább nehéz fizikai munkakörökben. Igen, a gyerekek is. Mindemellett persze kötelességük volt a magánéleti és intim gondolataikat megosztani az auditorokkal, akik vaskos dossziékat készítettek a locsogó hívekről, hogy aztán ezekkel a belső információkkal megzsarolhassák őket, ha arra kerül a sor. De ennél is durvább, hogy - mint Spanky Taylor meséli –, hogy a kisgyerekeket a szüleiktől elszeparálva, lehetetlen körülmények között nevelték. Saját lányára is betegen és elhanyagoltan talált rá, miután a legnagyobb titokban, megtorlásoktól rettegve háta mögött hagyta a szci székházat és a vallást.
A hülyeségnek is van határa
Paul Haggis filmrendező ma már nevetve emlékezik vissza arra, amikor az OT III-as szintjére ért - ez az a szint, amikor a beavatott végre megkapja A Dokumentumot, a XENU történetét –, és végre ő is megismerhette a sztorit. De amikor a végére ért csak pislogott és csak annyit kérdezett: "hát ez meg mi a fasz?!" Saját bevallása szerint először azt hitte, ez csak valami újabb megmérettetés, egy újabb teszt, de aztán rá kellett jönnie, bizony ez az elcseszett sci-fi regény lenne az a bizonyos NAAAGY TITOK, amelynek megismerésére éveket várnak a hű tagok. A lehetetlen történethez látványos vizuális magyarázatot kapunk Laex Gibney csapatától, akik megelevenítik előttünk a szcientológia szürreális (és valljuk be, meglehetősen röhejes) teremtéstörténetét. Mindezt csak tetézik az archív felvételek, amelyek között láthatunk éneklős propagandafilmet, vagy ahogy Miscavige monumentális díszletek és hívek ezrei előtt valódi diktátorokhoz méltóan ünnepelteti magát.
Nem véletlen, hogy Gibney-nek sikerült ilyen szókimondó filmet készítenie a szcientológiáról: a szubjektív érzések és beszámolók mellett tények is igazolják, hogy a szabadságot hirdető szekta legfőbb célja, hogy teljes kontroll alatt tartsa a tagjait, szétrombolja az identitásukat, morálisan és szociálisan egyaránt tönkretegye őket, és válogatott módszerekkel próbáljon utánuk nyúlni, ha mégis meg merik kockáztatni a kilépést. Más diktatórikus rendszerekhez hasonlóan ellenségnek bélyegeznek mindenkit, akik másban hisznek, és súlyos következményekkel fenyegetik azokat, akik a valódi működésük feltárásával szeretnék leleplezni őket. Bár a film nem mond újabbat azoknál az állításoknál, amiket Lawrence Wright már egyszer leírt a regényében, de a vizuális effektekkel, a jól összevágott archív jelenetekkel még nagyobb hangsúlyt kapnak az elmondott történetek, a teljesen beszűkült tudatállapotban töltött évtizedek, az áltudományon alapuló "módszerek” és kísérletek. És talán még több emberhez jut el a hír, hogy ez az egész mindössze egy valóra vált őrület, amely egyetlen notórius hazudozó fejéből pattant ki.
