Ra Paulette nem nagyon szeretheti a társaságot. Bár nem ismerjük személyesen az előbb említett urat, mégis bátran ki merjük ezt jelenteni, Paulette ugyanis az elmúlt 25 évet Új-Mexikó egyik sivatagos részén, barlangokat vájva és kifaragva töltötte egyedül, mindössze kutyája társaságában. Paulette amúgy szobrász, és úgy került az új-mexikói sivatagba, hogy felfedezett ott egy barlangot, mely hatalmas tereivel lenyűgözte – ez pedig aztán hozta magával a többit. Művészetével sem igazán kérkedett, valójában akkor vált ismertté, amikor két éve bemutattak egy dokumentumfilmet róla.
Paulette nem egyetlen barlanggal töltötte az elmúlt két és fél évtizedét, legalább egy tucat "barlangszobrot" faragott ez idő alatt. Saját bevallása szerint őt az alkotás folyamata érdekli az egészből, amint befejezte az egyiket, már tovább is áll és újba fog. Alkotására egyfajta környezetvédelmi projektként tekint, célja, hogy nézői érzelmileg megnyíljanak, válaszul arra az erőre és nagyságra, amit ezek a barlangok képviselnek, és amit ő "barlang-hatásnak" nevez. Művésznek sem tekinti magát: a róla készült dokumentumfilmben úgy fogalmaz, néha inkább geológusnak érzi magát, aki csak felszínre hozza azt, ami amúgy is ott van (bár ezt a hasonlatot mi Michelangelótól ismerjük, mint a szobrászata definícióját, de végül is van létjogosultsága ebben a megfogalmazásban is).
Paulette-ről és barlangjáról sokáig csak kevesek tudtak (többek közt azok, akiknek húszdolláros órabérért, néha akár több mint két év ráfordításával készített látványos barlanglakásokat), míg fel nem fedezte magának Jeffrey Karoff rendező, aki a következő három évet vele töltötte a barlangokban. Az eredmény a Cavedigger című, Oscar-díjra is jelölt dokumentumfilm lett, ami egy csapásra híressé tette Paulette-et. Ennek a hírnévnek köszönhető az is, hogy egyik ilyen, megrendelésre készült barlangja – ami egy komplett lakást is rejt elektromos világítással, fapadlóval, sőt egy színpompás mozaikokkal burkolt fürdőszobával – 995000 dollárért (közel 300 millió forintért) eladó. Bár ez az eredeti árnak egy Oscar-jelölt dokumentumfilmmel felszorzott értéke, Paulette-et nem zavarja, hogy keresni akarnak a munkáin. Mint a filmben mondja: ezekből a barlangokból ő nem gazdagodott meg, de számára nem is a pénzről szól ez az egész Hanem arról, hogy csinálhassa. Mert – ahogy a szintén a filmben elhangzott kérdésre, miszerint 25 év mégiscsak elég hosszú idő, nem érzi-e úgy, hogy kicsit megszállottja lett ennek a barlang-dolognak –, Paulette kedvesen csak annyit válaszol: "Vajon a gyerek megszállottja a játéknak? Szerintem a megszállottság nem a legjobb szó erre. Ha valaki valami olyasmit csinálhat, amit szeret, azt folyamatosan csinálni akarja".
