Mesélj kicsit erről a Faustról, aminek a második részét gőzerővel próbáljátok a Katonában. Látszik már, milyen lesz?
Amikor nem vagyok a színpadon, akkor természetesen nézem, hogy egyáltalán milyen előadásban szerepelek. Most mentünk először egyben végig a második felvonáson, először láthattam a kórust egyben, és bővült a teljes színészgárda vagy harminc fővel. Nagyon sokféle, nagyon színes előadás lesz, amiben minden másodpercben történik valami.
Milyen a közhangulat ezzel kapcsolatban? Olyan azért ritkán fordul elő, hogy egy előadás két önálló est formájában, két külön napokon legyen megnézhető, pedig most a Fausttal erre készültök.
Pont azt beszéltünk, hogy inkább amiatt izgulunk, hogy három hete játszottuk utoljára az első részt! Azóta nem is ment le összpróbaként, tehát mi sem láttuk az elejétől még egybe. Az a legfurcsább, hogy az ember tulajdonképpen két darabot próbál, csak egyszerre. Ebből két előadás születik, teljesen más stílussal, díszlettel, jelmezzel! Nem merek elárulni dolgokat, de nagyon izgalmas. Persze azért úgy érdemes megnézni, hogy először az elsőt, aztán a másodikat, de mindkettő működik magában is. Sőt, fordítva is meg lehet nézni, az akkor egy teljesen másik perspektíva, pont ez benne a dupla csavar. A Költészet napján Márton László felolvasásán voltam, és engem is megütött a szöveg sokfélesége az, hogyan játszott Goethe a szöveggel, hogy mindegyik versnek más a dinamikája, a lendülete, és ez a színpadon is ugyanígy fog történni.
Julit játszottál a kecskeméti Liliomban, Gabriele-t a Petra von Kantban, miközben Karnyóné vagy az Ódry Színpadon. Mennyire számít rohangálósnak a végzős éved?
Főleg az elején volt zsúfolt, mert akkor Kecskeméten és a Sufniban másfél hét volt a két premierem között. Meghökkentő volt, hogy délelőtt és délután is játszom, ráadásul nem ugyanabban a városban. Annak az izgalma, hogy biztos, hogy odaérek-e vagy visszaérek-e, egyszerre mámorító és elég fárasztó.
Te szerencsés vagy, hiszen már az egyetem alatt is rengeteg felkérésed van. Megtanítottak arra is, hogyan kezeld az ezzel járó stresszt?
Szerintem igen. Pont ma reggel gondolkoztam rajta, hogy milyen jó lenne most is reggelente annyit tornázni, mint régen a suliban. Úgy érzem, hogy azzal a túlterheléssel, ami az egyetemen történik, azért igyekeznek felkészíteni erre, de amit ajánlanak, az valójában egy életforma-lehetőség is. Nemcsak azért voltak mozgásóráink az egyetemen, hogy jobb legyen a mozgáskoordinációnk a színpadon, hanem egyfajta nevelési célzattal is. Most is sokkal jobb bejönni úgy a színházba, hogy a tested felkészíted, hogy aztán lelkileg is befogadóképes, laza legyél. Arra is jó, hogy az idegrendszerünk megnyugodjon, és létrejöhessen aztán a szerep.
Ez azt jelenti, hogy a mai napig edzel reggelente, mert ott ráneveltek?
Igyekszem. Szeretek jógázni például, de ha közeledik a premier, akkor azért próbálom valamennyire visszafogni, mert szerintem azért képes túl sok energiát is elvenni. Nem csak kikapcsolódás céljából edzek...
Akkor jó zsúfolt lehet az életed, hiszen az előbb is említetted, hogy akkor is bent vagy és nézed a próbát, ha éppen nincs jeleneted a színpadon. Nem túl sok ez így?
Fontos is nézni a próbát, mert - pláne a Faust második része - olyan kihívás, amit kívülről is látni kell, sőt anélkül össze se állhat a fejemben. Szerintem nekem így könnyebb, de azért nem vagyok eminens tanuló, olyan is előfordult, hogy elkéstem reggel és fel kellett írni...
Elég maximalistának tűnsz, kiakadtál, amikor elkéstél?
Nem. Mondjuk azt nem mondom, hogy nem morzsoltam el egy könnycseppet, de azért nem éltem meg nagy tragédiának.
Jövőre már a társulat teljes értékű tagja leszel. Elhiszed már, hogy pont a Katonába szerződsz?
Hát, már muszáj.
És álmodsz még a Fausttal? Mert azt hallottam, hogy mostanában előfordul veled ilyesmi.
Igen, van még...
Volt már ilyen máskor is, vagy ez most egy különleges alkalom?
Volt már, a Liliommal is álmodtam, amikor próbáltuk. Ez elég sokkoló, nem tudom, mennyire veszélyes... A próbaidőszak végére már kicsit azt érzem, hogy fáj a gerincem, a fejem, feszül a nyakam... Ha három hónapig dédelgetsz valamit a lelkedben, szívedben, agyadban, akkor azzal foglalkozni kell, és egy kicsit azért azt érzem, hogy már közel a bemutató, így még jobban sűrűsödik és folyamatosan képben van.
Ez biztos, hogy jó? A nagyok mindig azt mondják, hogy le kell tudni rakni a szerepet, tudni kell távolságot tartani...
Majd ha én is nagy leszek és eltelik pár év, akkor már lehet, hogy le fogom tudni tenni, de most így frissen kikerülve az egyetemről azt érzem, hogy bármeddig csinálom, bárhogyan csinálom, most még nincsenek kérdések ezzel kapcsolatban.
Többször nyilatkoztad, hogy te a hagyományos úton válnál színésszé, azaz igenis fontos, hogy az ember társulatban edződjön. Azért gyanítom, hogy minden színész ezt tenné, ha jó helyre kerülhetne...
Szerintem a szabadúszás nagyon nagy áldás és átok is lehet. Lehet, hogy ez van akinek bejön, lehet, hogy több filmben tud szerepelni, sok emberrel tud megismerkedni, de én per pillanat nem arra készülök, hogy az első öt évemben megváltsam a világot. Persze meg akarom váltani, de nagyon fontos az is, hogy minél többet megtanuljak a szakmáról. Erre az egyetemen ugyan felkészítenek, de igazából onnan kilépve tanuljuk meg igazából a mesterséget. Szerintem ennek a legjobb alapja, ha bekerül az ember egy társulathoz. A szabadúszás vendégállapot, és az valahogy nekem nem tűnik olyan komoly felelősségnek.
Azt olvastam, hogy te választottad, hogy gyakorlatra gyere a Katonába. Ez manapság már így megy, mindenki kiválaszthatja, hogy hova menjen?
Szerencsés helyzetben voltunk, mert több üresedés lett, új próbálkozások indultak vidéken és Pesten is, valahogy több lehetőségünk adódott. Igazából volt, aki választhatott; a lányok kicsit jobb helyzetben voltak, mert most inkább rájuk van szükség. Én ezt választottam, és szerintem jól tettem, bár eleinte nagyon féltem. Radásul visszautasítani sem szeretek lehetőségeket, most pedig döntenem kellett, mert több ajánlatom is volt.
Castingokra is jársz?
Járok, sőt, van is egy film, de nem tudom még, hogy mi lesz vele, lesz-e belőle egyáltalán valami.
Nyáron is dolgozol?
Ha a film összejön, akkor igen. De azért ez az öt év nagyon sok volt, kicsit fel kéne töltődnöm. Tavaly már volt egy olyan pontja az életemnek, hogy kicsit elvonulnék, mert annyi vonalon égettem magam, hogy ez már sok.
Nagyon fiatal vagy, és friss házas. Most, hogy lesz időd esetleg a nyáron, nászútra is elmentek esetleg? Már ha még nem voltatok...
Nem voltunk, és tervezzük, hogy elutazunk, vagy csak simán hazamegyünk.. Most éppen - nem akarok panaszkodni -, de nagyon keveset látom. Ő a Vígszínházhoz szerződött, de a mostani állapotokhoz képest szeptembertől biztos többet fogunk találkozni. Ő már az év eleje óta nincs Pesten, így aztán elég sok időm volt magammal foglalkozni, de ha végre megjön, akkor remélem, lesz időnk egymásra is.
