A Katona József Színház tagjának öt premierje lesz, de azért kiőrültködheti magát a Jurányi Színpadán is. A Marsra csak öregen menne, amikor már úgyis mindegy, most annak örül, ami van, például, hogy skizo fiút játszhatott a neten, amivel felhívhatta a figyelmet a betegségre.
Mesélj nekünk erről a skizofrén fiúról, amit egy kampányként forgattál, hogy ezzel felhívd a figyelmet a betegségre. Minket kicsit megosztott a szerkesztőségben, hogy bár nagyon jól játszottad a szerepet, ez valahol átverés azokkal szemben, akik nem ismernek téged, mint színészt, hiszen igaznak érzik az egészet.
A Hullámvasút - egy kicsit skizo fiú naplója egy felvilágosító videó volt azért, hogy megismertessük a betegséget, és megmondom őszintén, eszembe se jutott, hogy így is elsülhet. Engem inkább a színházba járók ismernek, tehát még mondták is, hogy ne lepődjek meg, ha esetleg megkérdezik, hogy jobban vagyok-e. Sőt, volt két olyan ismerősöm, akivel régen nem beszéltem és rám írtak, hogy ezt most csak játszottam ugye? Az oldalukon amúgy kiderül, hogy a Katona József Színház színészeként kértek fel erre. Arra gondoltam, hogy ez egy tök jó dolog, és egy csomó kollégám is kiáll jó ügyekért, így nekem ez nagyon szimpatikus volt.
Lesz folytatása?
Ezt a blogot valójában egy lány írta, most összejöttem benne Lillával, és elbúcsúzott a nevemben.
A Jurányi Inkubátorházban mutatjátok be a 40! avagy Véges élet című (kritikánk itt) darabot, hogy kerültél ide a jó meleg Katona fészekből?
Bánki Gergő hívott fel augusztus végén azzal, hogy lenne-e kedvem csinálni ezt a negyvenes évei felé tartó emberek problémáit körüljáró darabot, és örültem neki, mert a meleg Katona fészekből - ahogy említetted - valóban jó néha kiszakadni és másokkal is dolgozni.
A színlapon az áll, hogy ti írtátok, rendeztétek és adjátok elő. Hogy kell ezt elképzelni?
Nagyon izgalmas volt, hogy a munkamódszer hasonlított ahhoz, amit nyáron csinálunk minden évben a régi főiskolai osztályommal. De emellett valahogy mégis más, mert Gergőt, mint valami csapatkapitányt - most így a foci az eszembe jutott - kell elképzelni, mert ő találta ki ezt az egészet, a helyet is ő szerezte, a jelenetek nagyobb részét ő írta. De a Laci (Keszég László - szerk.) is nagyon sokat tudott segíteni, hiszen ő rendező. Meg aztán mi is segítettünk Angélával (Stefanovics - a szerk.), van benne zene és a koreográfiákat is mi csináltuk. Azokat igazából én, mert kitaláltuk, hogy a csapatban én vagyok a koreográfus. Ez persze vicc. Amúgy egy másfél órás kabarés ökörködés az egész!
Érteni fogjuk azért?
Azt a részét, amit én koreografáltam? Nem... Persze, hogy érthető lesz, amúgy inkább humoros jelenetekből fog állni. Megpróbáltuk összerakni, és szerintem jó lett. Mivel mindenki mindenfelé játszik, sajnos nem nagyon lehetett egyeztetni a darabot, ezért például november-decemberben is csak egyszer fogjuk játszani. A bemutatót is kénytelenek vagyunk este tízkor kezdeni emiatt.
Hány bemutatód van az évben?
Most pont sok, öt. Megcsináltuk Andrissal (Dömötör-a szerk.) az M/S-t, aztán fogok dolgozni a Zsámbéki Gáborral (Kurázsi mama és gyermekei - a szerk.), Gothár Péterrel, Kovács D. Danival meg Galambos Attilával is, úgyhogy most sok lesz.
Párhuzamosan próbálsz?
Most szerencsére már nem. De az elején nagyon kemény volt, mert Takátsy Petivel próbáltunk éjszakánként a Sufniban, aztán közben próbáltam a délelőtt a M/S-t, délután meg itt. Az nagyon nehéz volt, olyan három hétig tartott. Most csak ez van, aztán kezdem a Kurázsit.
A menni vagy maradni kérdés sokszor felmerül a veled készített interjúkban, ami valahol érthető, hiszen már 11 éve vagy a Katona társulatának tagja. Most éppen hol tartasz?
Valahogy két-három évente merül fel bennem a kérdés, hogy talán menni kéne. Három éve például a szerepek, meg az állandósult állapot miatt éreztem úgy, hogy esetleg mennék, de utána sorra jöttek jobb szerepek, ezért most egyáltalán nem gondolkozom ezen. Szép szerepeket játszottam és játszom Gothárnál, Bodónál, Dömötör Andrisnál. Talán annyira nem is gondolkoznék ezen, ha lehetnének ilyen kiugrások, mint most ez a Jurányis. Évad végén meg Galambos Attila rendezi a 12 dühös embert, amiben megint nyolc olyan színésszel játszom, akit nem ismerek. Az utóbbi években arra jöttem rá, hogy ez az, ami hiányzik az életemből, a változatos arcok.
A Katonával a 11 év alatt volt egy csomó külföldi vendégjátékotok, melyik volt a legizgalmasabb helyszín, ahol jártál?
Húú, nagyon sok jó helyen voltunk. A legizgalmasabb nekem Bogota volt! 2006-ban voltunk, két és fél fantasztikus hetet. Erről egy órát tudnék mesélni, annyira csodálatos volt! Az az én életem, azok az emberek, a mentalitásuk, a nők! A végén belestem egy lányba, annyira előttem van, ahogy reggel zuhogó az eső, közben süt a nap, a háttérben szivárvány, a lány mamája meg a húga - hosszú fekete hajjal - csinálja a konyhában a rántottát! Valami spanyol adó szól, ülök a kanapén, bámulok kifelé az ablakon tizenötezer kilométerre az otthonomtól... Huhh, na az valami csodálatos volt. A szórakozóhelyek, ahol szólnak a kongák és még a hetven éves is úgy táncol, hogy az Adéllal (Jordán - a szerk.) alig mertünk beállni közéjük! Ezek után meg magyaráztam Düsseldorfban két sótlan lánynak, hogy könyörgöm, táncoljak már, éljetek!
Mi lennél, ha nem lennél színész?
Színész. Focista. De ahhoz meg több tehetség kell, ami nyilvánvalóan nincs meg bennem! Ha elölről kéne kezdeni, tuti, hogy ugyanígy csinálnék mindent, és ha valamiért nem lehetnék színész, akkor is színész lennék valahogyan.
A foci minden veled készült interjúban előjön...
Talán azért, mert kiskoromban több sportot kipróbáltam, de focizni valahogy nem akartam. Jóval később csak tizenévesen kedveltem meg, akkor is a tévén keresztül. És így lettem aztán Barcelona drukker.
Sosem merült fel benned, hogy szerencsét próbálj külföldön?
Egyáltalán nem. Ha legalább középfokon jól beszéltem volna a nyelvet lehet, hogy elgondolkodom rajta, de el nem tudom képzelni azt, hogy más nyelven játsszak. Olyan ez, mint az úszás. Nem tudok úszni - tényleg nem, mert nem nagyon szeretem a vizet -, de mondják, hogy ha már megtanulnám, akkor mennyire élvezném. Mégsem tudom elképzelni azt, hogy úszom, ahogy azt sem, hogy más nyelven szólalok meg a színpadon.
Szereted a csillagokat nézni, ha elmehetnél a Marsra, ám nem jöhetnél vissza, elmennél?
Ha nem lehet visszajönni, nem. De lehet elmennék negyven év múlva, amikor már úgyis mindegy.
Régebben egy csomó filmben forgattál...
Nevezzük inkább néhánynak. Idén volt néhány napom MTVA-s sorozatokban, amúgy meg múlt év nyarán forgattam a Swing című nagyjátékfilmet , aminek most lesz a bemutatója, ebben Törőcsik Franciska, Csákányi Eszter és Ónodi Eszter a partnereim. Egyébként a filmnek a rendezője, Fazekas Csaba nem hívott kasztingra, hanem már eleve engem képzelt el a szerepre, mert azt mondta, hogy látott már eleget színházban és neki ennyi elég volt. Azért ez jó érzés volt.
