Milyen az, ha egy Asperger-szindrómás egyetemi tanár feleséget keres, és ezt majdnem 400 oldalon keresztül meséli el? Leginkább vicces. Nem valós történet Graeme Simsioné, nincs benne dráma, könnyek és feszültség. A sztori teljesen egyszerű: egy Don Tillman névre hallgató egyetemi tanár rájön, hogy neki bizony feleség kell. Ezért kidolgoz egy aprólékos tervet, melynek célja, hogy a számára legtökéletesebb asszonyt találja meg. Az érzelmekkel nem igazán foglalkozó tudós egy tuti kérdőívet állít össze, amiből minden kiderül a jelentkezőkről. Na de mit hoz az élet? Meglepődne, ha azt mondanám, egy olyan nőszemélyt, aki semelyik elvárásnak nem felel meg, mégis van benne valami igazán vonzó?
Naná, hogy csak ezzel folytatódhat a prof története, aki sok-sok oldalon keresztül udvarol a lánynak, miközben próbálja a megszokott rendszerét fenntartani.
Szórakoztató könyv ez (mégse a Virágot Algernonnak vagy az Esőember nyomdokain halad), bár sok kérdésre nem kapunk választ. Hogy lehet például, hogy valaki Aspergeres, erről tart előadásokat, és mégsem merül fel benne, hogy esetleg érintett lenne? Graeme Simsion sok más szálat sem bontott ki, nem igazán derül ki, milyen emberek Tillmann professzor barátai, vagy hogy milyennek látja őt a külvilág, és mennyire okoz zavart az életében, hogy ennyire más számára a világ, mint a többieknek.
Ennek ellenére mégis szinte letehetetlen könyv ez, ami ráadásul nem csak nekem tetszett, hanem még majdnem egymillió embernek, annyira, hogy a Sony le is csapott rá, mint lehetséges filmalapanyagra. És persze angolul már szeptemberben érkezik a második rész, a The Rosie effect (Rosie hatás). Plusz pontot érdemel a Libri azért, mert kemény kötésben adta ki, ráadásul könyvjelző is van benne, amivel ezer éve nem találkoztam a szórakoztató kiadványoknál. E-könyvben is megjelent, így már 2300 forintért megszerezhető.
