Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Felemelő és közben mélységesen szomorú japán rajzfilm egy náci kollaboráns mérnökről. A visszavonuló rendező búcsúfilmjével utoljára is remekelt.
Mijazaki Hajaót (angolos átírással Hayao Miyazaki) kicsit ciki nem ismerni, viszont nagyon ciki ismerni, de nem imádni. A japán rajzfilmes zseni tavaly szeptemberben jelentette be visszavonulását, a Szél támad az utolsó filmje, és nem elfogultságból mondjuk, de ez a remekmű kb. A kis herceg nagyságához mérhető. Gyereket is nyugodtan vigyen magával, szépnek, viccesnek és izgalmasnak fogják találni – ugyanúgy, mint A kis herceget. Az igazán kemény mondanivalót meg a gyerek úgyse fogja tudni kihallani belőle, legfeljebb egy kicsit megszeppen majd attól, hogy ön miért nem tud megszólalni pár percig a vége után.
Ha önnek nem ugrik be, ki is ez, akinek a filmjéről szó van, természetesen készségesen segítünk. Mijazaki egy anime-rendező, rajzfilmjei többé-kevésbé ismertek Magyarországon: moziban is forgalmazták a Chihiro Szellemországban és a A vándorló palota, majd hat évvel ezelőtt a Ponyo a tengerparti sziklán címűeket (ezek mellett a Szomszédaim, a Totorók, a Kiki, a boszorkányfutár, valamint a Porco Rosso című, nem kevésbé zseniális darabjai, ha csak DVD-n is, de szintén eljutottak hozzánk). És hamarosan bemutatják a hazai mozik utolsó művét, a Szél támadot, ami egy életrajzi-történelmi film – ha egy hollywoodi produkció lenne, azt mondanánk rá, hogy eposz. Igazából semmiben sem hasonlít a megszokott gyerekfilmekhez, most már abban sem, hogy rajzolva van. Mármint valóban: ez a típusú hagyományos, 2D rajzfilmgyártás ugyanis a mai gyerekeknek valószínűleg már-már olyan különlegesség, mint a fekete-fehér fotók. És bár a Szél támadban nincsenek beszélő állatok és korcsolyázó teáscsészék, mégis, a felszínen elképesztően látványos, ráadásul roppant szórakoztató, sokszor vicces is.
A főszereplő egy valós személy, Horikosi Dzsiró (Jiro Horikoshi) repülőgépmérnök, aki 1903-ban született és 1982-ben halt meg. Élete történetéről első olvasatra nem a kalandregény ugrik be: a szemüveges, eminens tanuló kisfiú, aki rajong a repülésért, később kijárja az egyetemet, majd mérnökként a Mitsubishinek tervezett repülőgépeket. Ennyi. És persze nem ennyi, mert az általa tervezett gépek egyike a később legendássá vált A6M Zero, ami a második világháborúban hatalmas jelentőségre tett szert.
Ha valaki először lát Mijazaki-filmet, talán meglepődik, hogy a Szél támad milyen részletekbe menően foglalkozik a repülőgép-tervezéssel – ők ezeknél a jeleneteknél esetleg úgy érezhetik, hogy kicsit leül a film. A tapasztaltabbak a Kiki, a boszorkányfutár repülőgép-barkácsoló kisfiú főhőse, vagy a Porco Rosso vadászpilótaként harcoló vörös disznó címszereplője óta nem lepődnek meg ilyen részleteken. Az viszont még a kezdő Mijazaki-nézőknek is azonnal le fog esni, hogy ebben a filmben a mérnöki munka, a repülőgéptervezés az alkotásnak, a szépség létrehozásának a szimbóluma.
A főszereplő már kisfiúként is a repülésről álmodik, és álmai persze a Mijazaki filmjeire jellemző csodálatos szépséggel elevenednek meg a vásznon. Persze, néha viccesen bénázik, máskor meg lefegyverzően önfeláldozó (és van egy rossz szokása is sajnos, hogy rengeteget dohányzik), de alapvetően mindig a szépséget keresi és találja meg a munkájában. Ez az a tulajdonsága, ami miatt ön is szinte rögtön megszereti majd, és végig drukkol neki. De nem csak ön, hanem Nahokó is, Dzsiro szerelme, aki pont ugyanezért szereti őt. Már csak a megismerkedési jelenetért is érdemes megnézni a filmet – ha nem ismerném Mijazakit, legkésőbb ott esett volna le, hogy ez nem egyszerű mese- vagy gyerekfilm, hanem valódi művészfilm is egyben.
A párhuzam A kis herceggel elsőre is adja magát: mindkettőben van kisfiú, repülőgép meg egy csomó jelkép, plusz ugyanabban az időszakban játszódnak. A Szél támad a címét ráadásul pont egy francia költő, Paul Valéry egyik művéből kölcsönzi. De ezen túl fontos az is, hogy Saint-Exupéry szintén rengeteg fontosat és szépet és igazat mond a szeretetről, mégis, aki felnőtt fejjel olvassa őt, azt letaglózza képeinek mélységes szomorúsága: hogy minden ember külön bolygón él, hogy a szeretet fáj, hogy a kapcsolatteremtés lehetetlen, és hogy a hazajutás egyetlen módja a halál. Nehéz nem arra gondolni, hogy Mijazaki saját élettapasztalatát mutatja be Horikosi Dzsiró sorsán keresztül, hiszen nyilván a rajzfilmrendező is pontosan arra vágyott álmodozó gyerekként és alkotó felnőttként, amire a '20-as és '30-as évek fiatal mérnöke: megvalósítani az álmokat és létrehozni valami gyönyörűt.
Horikosi Dzsiró repülőgépei mesterművek voltak, mégsem a boldogságot szolgálták. Amint azt a film brutalitás- és erőszakmentesen, mégis kendőzetlenül elmondja: ölni, rombolni és halálos vereséget szenvedni mentek vele a katonák a második világháborúban, ráadásul a gyártásukat hadifoglyokkal végeztették embertelen körülmények között. Történelmi tény az is, hogy ebből a bizonyos A6M Zeróból, Horikosi álmainak megvalósulásából egy darab sem tért vissza a bevetésből, a harc előrehaladtával kamikázék is használták őket (mint a Wikipédiáról kiderül, pár darabot azért sikerült megmenteni belőlük, ezek most múzeumokban láthatók). Úgy látszik, Mijazaki sem optimistább Saint-Exupérynél, de van akkora művész, mint ő. Csinált még egy utolsó kedves, vicces, félelmetes, megrázó, romantikus, gyönyörű, könnyed és nagyon komoly filmet. Menjen el, nézze meg, és utána beszélgessen róla minél több emberrel!
Magyarországi bemutató: 2014. június 14.
