Márciusban is öt könyvet fogunk ajánlani, öt különböző helyszínre. Mivel az időjárás egyre kedvez a kültéri olvasásnak elsőként rögtön tudjuk le a pszichológiát, hiszen tavasszal nemcsak a virágok nyílnak, hanem a személyiségünket is könnyedebben fejleszthetjük, kiváltképp ha sikerül valamivel megelőzni a tavaszi depressziót fáradságot.
Ebben segíthet rajtunk, ha egy kényelmesebb padon vesszük kezünkbe Dick Swaab: Az agyunk mi vagyunk című könyvét. A pszichológus nem kevesebbet állít, minthogy minden - beleértve a tudatunkat érintő betegségeket is - már születésünk előtt jelen van az agyunkban. Hogy ez felmentés lenne-e minden alól? Azt majd megmondják az ateista okosok, róluk is szól ez a könyv.
Ha mégis esne, még mielőtt beáll a szeszélyes április, akkor is lehet olvasni kávézó- és/vagy teázóban, ha mindenáron meg akarjuk őrizni a tél látszatát. A helyszínre további tippeket nem adunk, de azt javasoljuk, hogy ide Kim Leine A Végtelen-fjord prófétáit vigye magával több okból is. Először is irodalmi díjat nyert kortárs regény, ami állítólag tényleg hiteles és szuggesztív egyszerre, másodszor meg akár a címe alapján is jól lehet vele pasizni, már ha nem valami Berki Krisztián-félét akarunk felszedni.
Ha minden igaz, Paul Finch Ne sikíts! című könyvét egyszerre fogja mindenhol olvasni. Szinte látjuk is magunk előtt a munkahelye vécéjén rettegni, hogy benne lesz-e abban a 38 nyomtalanul eltűnt nőben, aki után a főszereplő Mark Heckenburg nyomoz. Jó, a sztori, tartalma alapján nem találta fel a spanyolviaszt: van benne csillogás meg manchesteri mocsok, és az összes ezzel járó klisé, mégis izgalmasan van megírva és sokszor van, hogy ennyi bőven elég. Amúgy is mindössze 444 oldal, csak egy laza hétvége kell hozzá.
Kölni nők, akik kicsit másképp járják végig az El Caminót - ez Monika Peetz: Keddi nők című romantikus regénye, amit nemcsak rengeteg nyelvre fordítottak le, de természetesen meg is filmesítettek már, hiszen a szerzője forgatókönyvíró is egyben. A kádban tudjuk elképzelni, jó sok hab között, nyilván nem véletlenül.
Ha ön megrögzött zuhanyzó lenne, akkor sincs nagy baj, elalvás előtt még lehet csendben vihogni rajta a paplan alatt.
A végére hagytuk a komolyabb témát, bár márciusi utolsó olvasnivalónk inkább a témája miatt bizonyul nehezebb olvasmánynak.
A könyvet a súlyosan autista Naoki Higasika írta tizenhárom évesen arról, mit is érez.
A Hát ezért ugrálok megmagyarázza az autizmussal élők sokszor elképesztő viselkedését, lehetőséget nyújt, hogy megértsük képi gondolkodásmódjukat, és a zárónovellában még a bennük rejlő humort is felvillantja.
Mivel a könyv mélyebb vizekre evez, nem árt, ha nyugodtabb környezetben olvassuk, esetleg munka után, még mielőtt bárki hazaérne.
Akinek a közvetlen közelében él autista, annak meg egyenesen kötelező.
