Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A "kész cirkusz" kifejezés alatt a civilek általában zűrzavart és felfordulást értenek. Az újcirkuszosok szótárában azonban ez pont az ellenkezőjét jelenti: fegyelmezettséget és pontosságot.
A cirkuszos élet mindig is nagyon misztikusnak tűnik, hiszen a hagyományos cirkuszokban apáról-fiúra, generációról generációra öröklődnek a számok, az előadás és az ezzel együtt járó nomád életmód a folyamatos utazással és előadásokkal. De vajon ahogy a cirkusz is modernizálódik, úgy váltja fel az uszkárokkal megosztott lakókocsit a sima szállodai szoba? Honnan jönnek az újcirkuszosok, és milyen a modern porondmester? Erre kerestük a válaszokat az áprilisban Budapestre érkező Cirque Éloize társulat tagjaival és turnémenedzserével.
A modern cirkuszos turné mindennapjai pont olyanok, mint maguk az előadások. Egyrészt eklektikusak, mert különböző művészek különböző előadásait kell egy tökéletes egésszé formálni, másrészt átmenetet képeznek a műfajok között. Turné szempontjából így tehát tökéletes egyvelege az elképzelt misztikus hagyományos cirkuszos vándoréletnek, és egy rockegyüttes turnéjának.
A társulat még a karácsonyt is együtt tölti, hiszen ekkor a legtöbb az előadás, és elmondásuk szerint mindig az ünnepek körüli időszak az, ami a leghamarabb megtelik nekik előadásokkal. A 15 táncos és a produkció többi dolgozója együtt utazik, él, buliznak, veszekednek, kibékülnek, tehát olyan ez az egész, mint egy hatalmas család, amit Mariya Moneva fog össze. Turnémenedzserként az ő feladata, hogy a társulat tagjaival minden rendben legyen, hogy az előadással minden flottul történjen, és hogy az előre egyeztetett interjúk és promóciós megjelenések is gördülékenyen menjenek. Az ő munkáját segíti a színpadfőnök, aki pedig a produkció technikai részleteiért felel: hogy minden és mindenki a szereplőktől a kellékekig a helyén legyen, a technika jól szóljon, vagy hogy a színpad időre felépüljön. Eddig az egész olyan, mint bármelyik profi, stadionokat megtöltő zenekar esetében - annyi különbséggel, hogy míg egy balhés zenekarral dolgozó turnémenedzsernek legrosszabb esetben öt-hat rocksztárt kell pátyolgatni, addig Mariyának 15 művészt. Neki mégis könnyebb a dolga.
„Nem embert próbáló a feladat, hiszen mindenki tudja mi a dolga, miért van ott és mindenki a show-ért él, de azért valóban non-stop ügyeletben kell állnom” – mondja Moneva. Ezt megerősítik a művészek is. Justine Méthé-Crozat, akit a műsor elején még társa dobál össze-vissza, majd magasban lógó karikán mutat be elképesztő gyakorlatokat, így mesél a turnémenedzser szerepéről: „Mariyához tényleg mindennel lehet fordulni. Ó az aki jön velünk kórházba, aki odafigyel mindenre, és ő az is, akit akár a magánjellegű problémáinkkal is megkereshetünk, mert segít akár az éjszaka közepén is.”
Az utazó cirkusz pedig amellett, hogy olyan mint egy nagy család, mindenki tudja a szerepét, a napirendjét és a feladatait.
Az építés
A társulat több kamionnyi felszereléssel utazik, pedig senkinek sem kell négy gitár vagy két dobcucc: náluk a díszlet, a kellékek és a technika foglalnak el ennyi helyet, amit általában egy nap alatt építenek fel. „Természetesen az építéskor próbálunk alkalmazkodni az adott hely méretéhez, hangtechnikájához, sajátosságaihoz. Ez igen nehéz feladat, tekintve hogy ugyanúgy maximumot kell nyújtani egy színházterem méretű közönség előtt, mint egy arénában. Amint felépül a háttér és a fények is készen állnak, a művészek is megjelennek, gyakran még akkor is, ha aznap nem is lesz előadás. Fontos, hogy nekik is legyen idejük felmérni a terepet, hiszen nekik sem mindegy mi hol történik” – meséli a turnémenedzser.
Thibaut Phillipe, aki az előadásban triálozik például lelkesen beszélt arról mekkora tervezést és kreativitást jelent az neki minden egyes új helyen, hogy gyakorlásképpen végigugrálja biciklijével a színpadot. „Pontosan meg kell ismerkednem a padló összes rejtett hibájával, göcsörtjével hogy amikor élesben ugrálok át az emberek fejétől alig néhány milliméterre, akkor már ne hibázzak. Ezen kívül tereptárgyakat keresek, megnézem, hogyan tudok biciklivel esetleg a közönség közé menni, székeken ugrálni, tehát mindig beleadni még egy kis pluszt is a show-ba.” Thibaut még sosem hibázott: „Olyan már előfordult, hogy nem vállalták, hogy önként biciklim alá feküdjenek, sőt olyan is volt, aki egyszerűen lesétált valaki a színpadról, de olyan még nem volt, hogy sérülést okoztam volna valakinek” – mondta a művész.
Az előkészületek
A művészeknek a hivatalos kezdés előtt legalább három órával kell megjelenniük, és ezt mindenki komolyan is veszi. Erről a gumilány szerepben és selyemszalagon is kiváló Emi Vauthey mesél. „Leghamarabb délben, vagy később kelünk” – szabadkozik mosolyogva, de rögtön hozzá is teszi: „Ennek nem az az oka, hogy féktelen bulikat csapunk minden előadás után - bár természetesen ilyen is előfordul, de mértékkel, hiszen másnap újra bizonyítani kell. Egyszerűen csak annyira fel vagyunk pörögve az előadás után, hogy nem tudunk azonnal lefeküdni aludni.” Miután megérkeznek a fellépés napján a helyszínre, elkészítik maguknak a sminket, rendbeteszik a fellépőruhájukat és az eszközeiket - erre nincs a csapatnak külön embere, mindenki maga felel mindezekért. Ha ezekkel végeztek, indul a bemelegítés: mindenki a saját maga műsorszámának megfelelően melegít be, kicsit gyakorolnak, edzenek, de ésszel, hiszen az erejüket az előadásra kell tartogatni.
Az előadás
Ebben a cirkuszban nem a zsonglőrlány a jegyszedő és az oroszlánidomár az ültető, mint az utazó társulatok többségénél, ha hagyományos cirkuszról beszélünk. Itt közvetlenül előadás előtt már mindenki a saját műsorszámára koncentrál, és arra, hogy mindig időben legyen ott és ahol kell. Ebben a legnagyobb segítséget a turnémenedzser szerint a színpadmester nyújtja, ő az ugyanis, aki másodpercre pontosan tudja, kinek hol és mikor kell lennie, mikor kell belépni, vagy egyáltalán, mikor kezdjék el odakészíteni például a széktorony építéséhez a székeket. Mivel mindenki több produkcióban is részt vesz, és egyébként is szinte mindig a színpadon vannak akár egy közös tánc erejéig, akár mint segítők a másik előadásában, fontos hogy legyen valaki, aki kordinálja mindezt. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a hangmérnök vagy a világítók munkája is rendben menjen.
A saját számuk alatti apróságokról már Méthé-Crozat mesélt: „ A karikás szám alatt nem én vagyok az egyetlen, akinek betéve ismerni kell a koreográfiát, hanem a színpadi segítőmnek is tudnia kell pontosan, mikor húzzon fel a magasba, meddig, és mikor engedjen le”. Hogy egy előadás rendben lemenjen, elengedhetetlen, hogy mindenki maximálisan teljesítsen egészen a meghajlásig, hiszen a legkisebb hiba is súlyos következményekkel járhat.
Levezetés
Míg a rocksztároknál a levezetés a legendák szerint őrült bulival, szállodaszobák szétverésével, piálással és groupie-k meztelen testéről szippantott kokóhegyekkel jár, addig egy újcirkuszos társulatnál jóval szerényebben oldják a feszültséget. A Cirque Éloize társulatnál például leginkább edzéssel. A biciklis Thibaut Phillipe ésszerű magyarázattal is szolgál. „Előadás előtt nem tudunk edzeni, mert fontos, hogy maradjon erőnk a nagyközönség előtt is. Az egyetlen időpont erre az, amikor egyébként is tele vagyunk adrenalinnal és egy kicsit tudjuk feszegetni a határainkat, vagyis az előadás után. Ekkor lehet egy kicsit erősíteni, új elemeket kipróbálni és gyakorolni, sőt ilyenkor a poén kedvéért egymás művészetébe is belekóstolunk” –mesélte a biciklis, aki például a trambulinon ugrálással ismerkedik szabadidejében. A buli elmondásuk szerint akkor jöhet szóba ha másnap nincs előadás, és akkor is csak mértékkel hiszen harmadnap újra a maximumot kell nyújtani.
