Profi Barátok közt a Katona színpadán

"A Fényevők olyan emberek, akik elhiszik, hogy másoktól eltérően, nekik elégséges eledel lehet a fény." Hogy róluk szól-e a Katona József Színházban nemrég bemutatott Fényevők című darab? Nem közvetlenül. Gorkij A nap fiai című drámájának Radnai Annamária adott igen találó címet és fordította újra, Ascher Tamás állította színpadra, bemutatója pedig egy nappal később volt, mint az általunk nagyra értékelt Ahol a farkas is jó című drámáé. 

Ha mostanában színházba akarnának menni, pusztán szórakozásból, anélkül, hogy durva társadalomkritikát kapjanak az arcunkba, akkor mindenképp jó választás a Fényevők, ugyanis zseniális szereposztással, ügyesen modernizálva egy nagyon is fogyasztható szappanopera a végeredmény, legalábbis ami az első felvonást illeti. Az előadás alatt sokszor jutott az eszünkbe, hogy Gorkij a szegény ember Csehovja, ami nyilván nem véletlen.

Adott egy középosztálybeli lakás személyezettel és a benne élő fura családdal, akik látszólag a semmiből élnek - közel sem olyan jól, mint azt gondolják róluk. Akad köztük világfájdalmát elviselni képtelen, képzelt beteg (Liza - Pálmai Anna), csak a munkájának élő kémikus (Protaszov - Kocsis Gergely), unatkozó feleség (Jelena - Ónodi Eszter), folyamatosan aggodalmaskodó dadus (Antonovna - Csoma Judit) és gazdag férjet hajkurászó szobalány (Fima - Pálos Hanna). És persze mindenkinek megvan a maga kívánt vagy nem kívánt udvarlója is, alattuk meg él az irigy munkásosztály, aki minden mozdulatukat féltékenységgel vegyes gyűlölettel fogadja. Tisztára mint a Barátok köztben.

Az első felvonás nem is törekszik sokkal többre, elnézhetjük a szereplőket, akiknek még az ármánykodásai is kedvesek, mint például a korán megözvegyült Melanijáé (a premieren Jorán Adél játszotta, Fullajtár Andrea sérülése miatt), aki olyan tisztán és őszintén szerelmes Protaszovba, hogy nem lehet nem szeretni, de a feleséget is minden néző meg tudja érteni, amiért az aminosavakhoz menekülő férje elől annak festő barátja (Vagin - Fekete Ernő) karjaiba rohan. A Fényevők szereplői nem vágynak Moszkvába, de egyikük sem érzi igazán jól magát a bőrében, ez alól talán csak a gazdag kereskedő (Nazar - Máté Gábor) és fia (Misa - Tasnádi Bence) képeznek kivételt, hiszen nekik igazán összejött az élet.

A konfliktust sem lehetetlen befogadni, a munkásosztály (Jegor, a lakatos - Bezerédi Zoltán) egyre növekvő gyűlölettel nézi a semmiből eltengődő közeposztályt, mígnem a második felvonásra kitalálja a történetbe furcsán helyezkedő, lecsúszott haverjaival (Roman, házmester  - Lengyel Ferenc, Trosin - Ötvös András), hogy ezt a színvonalat csak úgy tudják fenttartani, ha fényevők és persze pénzt hamisítanak.

A második felvonás amúgy is az első tökéletes ellentéte, végre igazi drámák bontakoznak ki, és a szerelmi szálakat is addig variálják, míg elkerülhetetlenné válik a tragédia. Ekkora már nyoma sincs a szappanoperás könnyedségnek, de még mindig nem veszik túl komolyan magukat a szereplők, üdítő nézni az előadást. Ascher ügyesen, már-már hitchcockian játszik a feszültséggel, a néző végig érzi, hogy baj lesz, mégse tudja, hol fog bekövetkezni. A színészi játék ellene megy a történetnek, ezért sem lehet igazi szappanopera belőle, és ezért is nehezül el az egész történet a második felvonás végére. Nehéz bárkit is kiemelni a szereplők közül, mert mindenki teszi szépen a dolgát, bizonyítva, hogy tényleg nincs olyan, hogy kis szerep. Bezerédi Zoltán kisembere vagy Nagy Ervin cinikus állatorvosa kiemelkedő, de Jorán Adél is mindent kihoz a gazdag öregemberhez nőül ment butuska, fiatal libából. Őt elnézve még nehezebben tudjuk elfogadni Vajna Tímeát, pedig tökéletes ellenpontja a hasonló sorsra ácsingozó Pálos Hanna, a szobalány szerepében.

Pont húsz percet kéne még valahol húzni belőle, mert egy kicsit túl lett nyújtva a szenvedős rész, de amiben a Fényevők igazán zseniális, az az, ahogy felvonultatja a különböző generációkat a színpadon. Ez nem biztos, hogy tudatos rendezői elképzelés volt, de minden szereplőnek jelen van a fiatalkori önmaga is: ebben a darabban igazán jól látszik, ki az új Máté Gábor vagy Bezerédy Zoltán, de az új Jordán Adélra is van ötletünk. Hiába, az idő múlik.

Mustra

Kérjük, támogasd munkánkat te is azzal, hogy engedélyezed a hirdetések megjelenítését az oldalon. Lapunk bevételi forrását ezek a hirdetések jelentik, így elengedhetetlenek ahhoz, hogy cikkeinket ingyenesen olvashassátok.

A hirdetések megjelenését engedélyezheted külön a Dívány.hu oldalra is, vagy a kiegészítő program teljes kikapcsolásával az összes általad látogatott site-ra.