A Sötét Lovag mostantól nem lesz valami sötét... ellenkezőleg, szeretnivaló, anyukák kedvence főhőse lesz, aki valószínűleg még a Batmobiltól is elnézést kér majd, ha véletlenül túl erősen csapja be az ajtót maga után – legalább is ilyennek képzeljük el Ben Afflecket új Batmanként. Nem csoda hát, hogy a bejelentéssel párhuzamosan már meg is jelentek az első meme-ek: Christian Bale például egy vicc poénjaként idézi röhögve: „és akkor azt mondták: ’Nem kellesz! Megszerezzük Ban Aflecket!’”, a Marvelnél pedig a tárgyalóasztalra borulva zokognak a nevetéstől. És bár biztosan rengetegen érzik úgy a kanapén heverve, hogy ők bizony sokkal jobban tudják, melyik színésznek melyik szerep állna jól, azért a filmtörténelemben számtalanszor bebizonyosodott már: sosem tudhatjuk előre, ki tesz egy szerepet igazán ikonikussá. Íme néhány váratlan, kellemes meglepetés a popkult történetéből.
Julie Andrews mint Mary Poppins
Az esernyőjével röpködő nevelőnő karakterét sosem játszhatta volna el mindannyiunk gyerekkori kedvence, Julie Andrews, ha ez a regény íróján, Pamela L. Traversen múlik. Az asszony egy rakás akadályt görgetett a Disney stúdió elé, amikor a varázsdajkáról szóló klasszikusa megfilmesítésre került – a munka minden egyes részletébe bele akart folyni, és önkényesen vétójogot formált magának. Julie Andrews-zal az volt a fő probémája, hogy „túl kedves”, illetve „túlságosan csinos” – hiszen Mary Poppins az eredeti sztoriban korántsem egy szépség, meglehetősen büszke, és mindig van egy kellemesen csípős megjegyzése. A Disney nem engedett, Travers kiborult, de hamar kiderült, hogy a stúdiónak megérte a drámázás: Andrews Oscar-díjat kapott az alakításáért. Mary Poppins nevéről mára szinte mindenkinek a filmváltozat édesen daloló dadája ugrik be – pedig érdemes elolvasni az eredeti könyveket is, mert baromi viccesek.
Audrey Hepburn mint Elisa Doolittle, a My Fair Lady
Ezzel egyidőben egy másik filmstúdióban veszettül készültek a My Fair Lady megfilmesítésére. A már ekkor klasszikusnak számító színpadi musical főszerepét Julie Andrews vitte sikerre, ám a producereknek meglepő módon épp az volt a bajuk a színésznővel, hogy „nem elég csinos” a filmvászonra. Kiválasztottak hát egy végtelenül bájos, de éneklés helyett egérhangon cincogó ifjú színésznőt, Audrey Hepburnt. Az énekhang teljes hiánya egy musical esetében nem kimondottan előny, de Hollywoodban minden lehetséges: Audrey énekhangja egy másik színésznő, Marni Nixon lett. A Broadway-musical fanok személyes sértésnek vették a döntést, a kritikusok húzták a szájukat, de láss csodát: a következő évben a My Fair Lady lett az év legjobb filmje az Oscar-gálán. Mára pedig már nem is tudnánk mást elképzelni, aki Audrey-hoz hasonló bájjal mondaná ki: „Gyerünk Dover, emeld azt a lottyadt segged!” A színésznőt egyébként egy másik ikonikus szerepéből is majdnem kigolyózták: az Álom luxuskivitelben (Breakfast at Tiffany’s) szerzője eredetileg jó barátjának, Marilyn Monroe-nak szánta a főszerepet.
Vivien Leigh mint Scalett O’Hara – Elfújta a szél
Nem volt elragadtatva a világ akkor sem, amikor Margaret Mitchell Elfújta a szél című klasszikusát filmre vitték, az ízig-vérig amerikai Scarlet O’Hara szerepét pedig egy brit színésznőre Vivien Leigh-re osztották. Korábban a sajtó megszellőztette a híreket, mely szerint Loretta Young, Mae West, Bette Davis és Joan Crawford is esélyesek a szerepre, de ezt a fordulatot senki sem várta. David O. Selznick producer legendásan válogatós volt – persze ez érthető, világos volt, hogy Scarlett szerepe bármelyik színésznő karrierét az egekbe repíti majd. 1400 színésznő jelent meg a meghallgatásokon, és közülük négyszázzal próbajelenetet is felvettek. Vivien Leigh színpadi színésznő volt, jóformán ismeretlen Hollywoodban, és finom brit akcentussal beszélt – a filmbemutatóig ennek megfelelően egy emberként gyűlölte őt a sajtó és a közönség. Aztán megnézték a filmet, és leesett nekik: ahogy ahhoz sem kell bennszülöttnek lenni, hogy valaki Tarzant játsszon, Scarlett szerepére is inkább jó színésznőre volt szükség, mint egy déli szépségre.
Renee Zellweger mint Bridget Jones
Persze olyan is volt, hogy az angolok kapták meg a magukét Hollywoodttól: nevezetesen egy ízig-vérig amerikai Bridget Jones-t. Helen Fielding bestsellerének filváltozatából a brit sajtó eleinte komoly presztízskérdést csinált: brit siker, brit karakter, naná, hogy brit színésznő kellene, hogy játssza. A találgatás már akkor elindult, amikor még szó sem volt mozifilmről: a lapok a Spice Girls dögös vörösét, Geri Halliwellt emlegették, mint lehetséges Bridgetet, de felmerült Martine McCucheon neve is – akire legtöbben az Igazából szerelem kocsisként káromkodó házvezetőnőből elnökfeleséggé lett Natalie-jaként emlékezhetünk. Mára már – ha hihetünk a pletykáknak – a Bridget Jones saga harmadik része is előkészületben van, és egyenesen elképzelhetetlen volna, ha Rene Zellweger lepattintaná a szerepet. Ő lett az egyetlen és megismételhetetlen, ügyefogyott, bájos, szeretnivaló és idegesítően ismerős Bridget - pedig tizenhárom évvel ezelőtt egy egész ország tiltakozott ellene.
