Láng György írót, zeneszerzőt alig ismerik, pedig volna őt miről. Most cédén jelentek meg szerzeményei.
Igazából szinte a véletlennek köszönhető, hogy pár hónapja eljutottam a Bálint házba, Láng György (1908-1976) író, zeneszerző 105 éves születésnapi megemlékezésére, aminek Gyermekeimnek volt a címe. Erre az alkalomra néhány cédét is kiadtak, bár kereskedelmi forgalomba sajnos nem hozták őket. Azért sajnos, mert ott, az ünnepségen ezeket a dalokat szólaltatták meg a színpadon úgy, hogy néha recsegő felvételekről Láng énekelte szerzeményeit. Megható esemény volt, családias hangulattal egy olyan emberről, akiről valóban keveset tud a nyilvánosság, és olyan dalokkal, amelyeket tényleg szívesen hallgatnánk amúgy is.
Ezen az esten megismerhettük valamelyest őt is, aki nemcsak zeneszerzőkről (Beethoven tavasza, Haydnról, Palestrináról), vagy a festő Botticelliről írott életrajzi művei miatt lehet érdekes az utókor számára, de grafikái és fülbemászó dallamai miatt is. A neten viszonylag kevés információ található Lángról, de azt tudjuk, hogy készült róla életrajzi portréfilm, és hogy Kodály Zoltán növendéke volt a Zeneművészeti Főiskolán, ahol zeneszerzőként és karnagyként diplomázott, majd később a Képzőművészeti Főiskolát is elvégezte. Kismonográfiát írt Bartókról, valamint színdarabot és regényeket, közülük talán a legjelentősebb a posztumusz megjelent Hanele, amely egy kárpátaljai zsidó lány sorsát mutatja be. De az ő nevéhez fűződik az egyik legismertebb Bach életrajz is, a Tamás-templom karnagya, melyet ráadásul saját grafikáival illusztrált, így képet kapunk képzőművészeti tehetségéről is.
Az est persze főképp a zenéről szólt: Mester Sándor gitározott, Neumark Zoltán zongorázott, Szabadi Vilmos hegedült, Diána Samu-Pandzarisz és az operista Tarján Pál énekeltek. Mindkét énekes hangja magával ragadó volt, de nem véletlenül. Láng dallamai ugyanis tényleg filmzeneként hatnak az emberre, sokat annak is szánt közülük. A Johnny című számot például mintha a Ballada a kalózok szeretőjéről című Villon vers ihlette volna, szerkezetében és hangulatában mindenképp.
A megemlékezésből világosan kiderül, hogy Láng karrierjét a háború törte ketté, de optimizmusa a haláltáborban sem hagyta el, újságot szerkesztett Alpenjager tábor címmel. Az ötvenes években zenei és képzőművészeti előadásokat tartott, énekkarokat szervezett, de számos politikai támadás érte, ezért sem zeneszerzőként, sem íróként nem tudott érvényesülni. Szórakozóhelyeken zongorázott, hogy eltartsa családját és közben írt és komponált, ebből már született egy kiadvány Te szőke gyermek - Egy kocsmazongorista emlékei címmel.
A másfél órás est alatt nemcsak egy életművet ismerhettünk meg, hanem szinte döbbenten hallgattuk a zenéket, amik simán beillettek az ötvenes évek slágereinek, mégsem hallottuk soha egyiket sem. Ránk a legnagyobb hatást a fent említett Johnny című ballada tette, aminek - akárcsak a többi felcsendült Láng dalnak - Mester Sándor a zenei producere, és végre hozzájuthattunk az erről készült felvételhez is, így most önök is meghallgathatják. Higgyék el, érdemes...
