A Katona József Színház A nyaralás című előadása azért jó, mert bármelyikünk vakációja lehetne ilyen. Már nem feltétlenül az a része, amikor senki se tudja reggelre, hogy kivel bújt ágyba, hanem csak általában: piálások, kártyázások, hisztik, és hogy a végén mindig elfogy a sör. A Mohácsi fivérek, János és István betették a lábukat a Katonába, újrafordították (mit újrafordították, újraírták) színészeikkel Goldoni Nyaralását, majd meg is rendezték, és csaptak egy nagy bulit Don Gasparo (Vajdai Vilmos) és Donna Lavinia (Fullajtár Andrea) vidéki birtokán. A darab, mármint az eredeti ugyanis ott játszódik.
A házaspárok minden nyáron összegyűlnek itt, van aki viszi a szeretőjét, van aki ott akarja megtalálni azt, akivel jó, és nem az ő eredeti párja. A háziasszony költő kedvesét várja, míg férje bakfis parasztlányokat kerget, a többieknek meg nagyjából mindegy, ki akad horogra. Aztán mikor seggére vernek a sörnek, mindenki hazamehet végre, elválhat, új életet kezdhet, vagy csinálhat, amit akar. A párok nem egyformák, de közel egyformán utálják egymást, fogalmuk sincs, hogy idén is miért pont ide jöttek nyáron, de jövőre is eljönnek. Vagy nem.
Mohácsi János rendezése és ötlete, hogy semmi ne maradjon az eredeti darabból, pontosan azt eredményezi, amit várhatunk: egy társaság (a társulat) által helyzetgyakorlatokból felállított történetet, amiben a színészek nagyon jól érezhetik magukat úgy, hogy bár erős a vonzás, mégsem hajlanak el a gagyi közhelyek felé. Örömjáték ez az egyszerű, szőke nőt könnyed őszinteséggel hozó Rezes Juditnak (Donna Giuseppina) ugyanúgy, mint a férjét alakító, egyszeri macsóságban úszkáló Elek Ferencnek (Don Eustachio).
Az első felvonásban fellelhető totálisan zűrzavaros részletek a második részre helyükre kerülnek, az is világossá válik, hogy miért fúj egymásra Donna Florida (Ónodi Eszter) és Don Mauro (Rajkai Zoltán), bár azt sose fogjuk már megtudni, valójában mit szól kettejük szexuálisan túlfűtött kapcsolatához a férj, Don Riminaldo (Takátsy Péter). Az biztos, hogy a legjobban Kocsis Gergely (Don "A Kurva Anyádat, Riminaldo!" Ciccio) van otthon a szerepében, már azon is csak nevetni lehet, ahogy áll a színpadon és a buliból sem ő jön ki a legrosszabbul, legalábbis nem úgy fogja fel. A költő Don Pauloccio (Fekete Ernő) bohó, de Fullajtár Andrea korántsem őrül bele a hiányába, hiába tesz úgy, míg a szerető szándékai értelmezhetetlenek: őt a bulin kívül semmi más nem vonzza ehhez a birtokhoz, és még azt se hagyják, hogy adja itt a Trigorint.
A parasztlányokat megformáló Jordán Adél és Pálos Hanna üdítően egészítik ki egymást, Libera és Menichina tényleg mindenben partnerek, legyen szó egyszerűségről, szexről vagy piálásról. Itt jegyezném meg, hogy bár el lehetett volna komolyabb mélységekig vinni a darabot, ez valamiért mégsem történik meg, és ebben komoly szerepe lehet a ház urát alakító Vajdai Vilmosnak.
Vajdai tényleg remek rendező és nyilvánvaló, hogy vannak szerepek a világirodalomban, amiket éppen neki írtak, hát Don Gasparoé nem ilyen. Értem én a rendezői elképzelést, amiben a nihil, a vendégei elől a maga világába menekülő, parasztlányfaló vadász a való világtól teljesen elrugaszkodott figura, és Vajdai ebbe néha kétségtelenül beletalál, de találatai sokkal ritkábbak, mint teljesen hamis megszólalásai. Lehet, hogy csak rossz napja volt, de inkább nyomná le párszor a viccét és többé nem jönne színpadra, akkor mindenki sokkal jobban járna.
Aztán az is lehet, hogy csak azért olyan ordítóan feltűnő, mert a Katonáról van szó, ahol ritkán tapasztalható ennyire hamis hang. Éppen ezért is felfoghatatlan, mit keres még Vajdai mellett a Zerbinot játszó Tasnádi Bence a színpadon, aki valamiért szintén nem találja el, hogyan kéne inast játszani úgy, hogy a szerencsétlen néző ne a karfába kapaszkodjon közben. Vajdai - bár érezni rajta a bizonytalanságot - ennek ellenére a többiekkel együtt élvezi a játékot, és ez nyilván nagyban köszönhető annak, hogy a Katona színészei ebben a darabban is bebizonyíthatják, hogy zenélni is nagyon ügyesen tudnak. Már persze a zenekaron kívül, akik amúgy az egész előadás alatt szinte szüntelen játszanak, tehát még egy Katonás minikoncertet is kapunk a jegy áráért. Sőt kettőt is, ami azért pont kettővel több, mint amire az amúgy is hosszúra nyúló darabnak szüksége lenne.
