“Hova ír maga?... Basszus, nem szeretem az internetet. Nem számít, ha nem lehet kommentelni a cikkeket, akkor maguk fognak rosszat írni. Az internetnek van egy hajlama arra, hogy bulvárízűen rosszakat írjon, ami nem baj, csak én nem szeretem. Nem szerzek hírt se az internetről, mert a hír maguknál azt jelenti, hogy valami borzalmasat írnak az emberről” – kezdte Kern András Díványnak adott interjúját.
Így történhetett, hogy a Stílfűrész számára viszonylag gyorsan világossá vált: a színész sztorijait könyvbe foglalni valóban nem kis feladat lehetett Bárdos András részéről. Merthogy a docens-újságíró könyvet írt a színész/humorista/rendező/szövegíróról, és ami még fontosabb, az ő életének legfontosabb történéseiről.
Kern javaslatára “Ezt nem lehet leírni” lett a kötet címe végül, mert ezt sokszor mondta sztorizgatás közben. “Belefolytam a könyv munkálataiba, ami leginkább abból állt, hogy sokat javítgattuk egymást, hol ő engem, hol én őt. Együtt írtuk, mert jobb, ha valaki kérdezget. Egyedül nem tudtam volna ilyen önéletrajzszerű könyvet írni, sokkal szemérmesebb vagyok annál” – vallotta be a színész a Vígszínházban tartott sajtótájékoztató után, mikor arról faggattuk, hogyan bírta ki, hogy ne ő írja ezt a könyvet.
Az Ezt nem lehet leírni korrajz is egyben, szereplői híres színészek, rendezők, sokan közülük már nem élnek, talán ezért is érezte Kern, miután megnézte a sajtótájékoztatón bemutatott, róla készült videót, hogy olyan, mintha ő maga is elhunyt volna. “A könyv nem szomorkás, csak ezt a videót elnézve támadt ez az érzésem. Nyilván rossz szembesülni azzal, mennyi mindenki elment már” – mondta el, de amikor azt firtattuk, nem túl korai-e még kvázi memoárt írni, akkor közölte, hogy önéletrajzi könyvet szinte bármikor kiadhat az ember, nem kell megvárni, amíg minden megtörténik vele, ami megtörténhet az életben.
A könyv elkészülte alatt nem volt jó passzban, de most már nagyjából helyreálltak a dolgok körülötte, gőzerővel dolgozik, bár filmet nem forgat. “Amit a filmezésről gondolok iszonyatosan önző. A régi időket nem lehet visszahozni, hiszen például Bujtor sincs már. Számomra a filmezés az 1996-os Sztracsatella idején volt a legideálisabb, hiszen azt én csináltam. Nem mániám, hogy minden feladatot én lássak el, de izgalmas volt írni, rendezni és a főszerepet is eljátszani. Szeretnék még filmet csinálni, de most kevés rá a sansz. Megszüntették az MMKA-t, mert korruptnak találták, leállították a készülő filmeket, jött a Filmalap. Most Vajnáékhoz kell pályázni, ők válaszolnak, és az átállás után be fog indulni a filmgyártás, majd. Mert most épp nincs semmi.”
Kérdezzük, miért nem ő szinkronizálja már Woody Allen-t, de ő sem tudja, és mivel neki nem faladata ilyesmire magától jelentkezni. Jelenleg örül koncertjeinek, és bízik könyve sikerében. Utóbbinak szinte borítékolt, igaz felmerült bennünk a kérdés, vajon szükséges volt-e a politikát belekeverni egy ilyen jellegű életrajzi műbe, hiszen hallottuk, hogy a véleményét ebben se rejti véka alá. “Nem, nem tartom szükségesnek, csak a Bárdos nagyon kérdezte, mert őt érdekelte, és azt gondolta, hogy akkor az olvasókat is érdekelni fogja. De nem kötelező semmi, a könyv se volt az, csak azt találtuk ki, hogy legyen. Így lett, és került bele politika is.”
