Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Kárászy Szalonban jártunk, ahol idén is megrendezték nem mindennapi farsangi mulatságukat. A Kárászy Szalon egy polgári lakás szalonná alakítva, ahová nagyjából 40 ember fér be. A szalon két és fél éve működik, és olyan egyedülálló programokat kínál, melyekről sokan álmodni sem mertek. Az idei farsang témája a Moulin Rouge volt.
A meghívóban az állt, hogy a premier vernissage tematikája a Henri de Toulouse-Lautrec által megálmodott világ, az igazi francia Moulin Rouge, az est fővédnöke pedig természetesen maga Lautrec. Este fél 8-kor kezdődött a mulatság, ami több szempontból is bizarr volt, a Kárászy Szalon ajtaján belépve egy párhuzamos világ kapui nyíltak ki előttünk.
A szalonoké a jövő?
Aki ott volt, talán tudja, miről beszélek, talán nem. Elmondom, miért is volt annyira helyzet-, Budapest-, és úgy eleve XXI. századi Magyarország-idegen a rendezvény. Az még nem is volt olyan különös, hogy minden meghívott be volt öltözve a tematikához híven feketébe és vörösbe. A férfiak elegáns öltönyben, a nők tüllben és selyemben múlatták az időt, de itt álljunk is meg! A Kárászy Szalon befogadóképessége igen szűkös, nagyjából 40 emberre szabottak a polgári lakás adta paraméterek. A jelen lévő 40 embert ne úgy képzeljük el, mint egy szakadt diszkó (netán a budapesti Moulin Rouge) törzsközönségét! A legjobb értelemben véve, igazi finom hölgyek, és igazi finom urak voltak jelen. az átlagéletkor 45 év körül lehetett. Mintha valami újhullámos szabadkőműves buliba csöppentünk volna.
Nem egy vendég arcát Pap Judit iparművész által készített álarc fedte, de azt nem tudta eltakarni előlünk, hogy egy olyan társaságba csöppentünk, ahol szinte mindenki ismer mindenkit, mindenki elegáns, kultúrember. Azért lepődtem meg ezen, mert a szórakozást – sajnos vagy sem – nem így szokás manapság elképzelni. Sokkal inkább „a rúgjunk be minél előbb valami füstös kocsmában” vagy „a playstation party a haverokkal és egy pakk fűvel” dívik, ami nem feltétlenül a legkifinomultabb eltöltése a szabadidőnek. Ha szabad tovább haladnom a kifinomult kultúrtársaság vonalán, akkor azt is érdemes megemlíteni, hogy a 40 feletti korosztály szórakozási szokásairól pedig nagyjából csak a következőket tudjuk: vagy otthon a tévé előtt szidják a kommentátort, műsorvezetőt, meteorológust, vagy pedig- jobb esetben- beiktatnak egy színielőadást, netán egy koncertet egy-egy hétvégére. Erre, itt vagyunk 2012-ben, és joggal gondoljuk, hogy a szalonok ideje már leáldozóban van, holott az igény meglenne rájuk. Akkora volt a tömeg szombat este a Kárászy Szalon farsangi mulatságán, hogy nem csak ülő-, de állóhelyet is alig találtunk magunknak.
Falloszok a falon
Amint sikerült átverekednünk magunkat a tömegen, és beléptünk a szalon nagytermébe, igyekeztünk szemügyre venni a különleges kiállítást a falakon. A premier vernissage nem véletlenül volt feltüntetve a meghívón, aznap este először láthatta a közönség Somogyvári Rudolf színművész és Vogel Eric díszlet- és jelmeztervező, grafikus, festőművész erotikus képzőművészeti alkotásait. Míg a falon a buja képek borzolták a kedélyeket, addig az asztalon libamáj, kaviár, lazac, homár, különleges csokoládék és sajtok, pezsgő és koktélok csillapították az érzékeket. Igaz, egy korty abszintot sem ittunk, de az erotikus képek, a bizarr maszkok, a meglepő összetételű tömeg, és úgy maga a szalon atmoszférája legalább annyira megbabonázott minket, mint ahogy Lautrec-et a a párizsi Moulin Rouge kánkánt járó táncosnői.
A prűdnek cseppet sem mondható közönség azonban nem csak az erotikus grafikákban és egymás maszkjaiban gyönyörködhetett, az est ünnepélyes megnyitója után egy zenés, táncos előadásban is. A műsor főszereplői Csengeri Ottilia, az Operettszínház művésze, Tahi Tóth László a Vígszínház színművésze, Farkas Gábor Gábriel énekes, musicalszínész, festő, valamint az estély háziasszonya, Kárászy Szilvia zongoraművész voltak. Hallhattunk részleteket a Cabaret című musicalből, egy Seres Rezső dalt, jazzt, a műsorszámok között a porondmester, Farkas Gábor Gábriel egy percig sem pihent. Ezt követően még táncoltak nekünk kánkánt, majd éjféltől Moulin Rouge Striptease-t is láthatott a nagyérdemű. Kilépve a szalon kapuin, kicsit azért sajnáltuk, hogy nem lehettünk aktívabb részesei az estélynek, de megfigyelőként arra is rájöttünk, hogy azért nem árt átgondolnunk a szórakozási szokásainkat.
