Garam Judit, a Mono Fashion tulajdonosa, és Bodnár Barbara business manager célja egy olyan gyűjtőhely kialakítása volt, ami befogad a kezdőktől a profikig mindenkit, aki a hazai divatszakmában kompetens. A tulaj épp úgy tervez ide, mint a kezdők. Nem kell, hogy diplomája legyen valakinek arról, amit csinál: elég, ha kreatív és minőségi, amit behoz.
Mikor és hogyan került az érdeklődésed középpontjába a divat?
Garam Judit: A divat iránti szerelmem természetesen már kisgyerekkorom óta tart. Komolyabban, szakmaként 20 évesen kezdtem el foglalkozni vele. Először angol, francia, és olasz cégeknél dolgoztam. Itt rengeteg pozitív élmény ért, hiszen nagyon nyitottak voltak a munkámra. Külön szerencsének tartom, hogy nagy volt az összhang a saját stílusom és az ott képviselt stílus között. Hagyták, hogy megmutassam a kreativitásom az üzletdesign és a fazonok megálmodása terén is.
Mi a Mono Fashion története?
G. J. :Annak idején egy olasz házaspár cégénél, a Patrizia Pepénél is tevékenykedtem. A törzshelyük Firenze mellett van, de mai napig jelen vannak a magyar divatpiacon is. Ezzel a munkával párhuzamosan kezdtem el egy saját márka kiépítésén ügyködni Magyarországon. A Patrizia Pepe pedig nagyon fogékony volt az ötleteimre, így egyaránt volt partner és remek tanácsadó is az új utak kijárásához. Az első saját márkám a Miju volt, amelynek a helyén nyílt meg később a Mono, de a Mammutban is működtettünk egy üzletet. Akkoriban ez egy jól menő vállalkozásnak számított. Egy idő után mégis úgy éreztem, hogy túl sok kompromisszumot kell kötnöm a márka keretei között az anyagi érdekek mentén. A hajdani vásárlók igényeinek kielégítése ellenkezett az eredeti elképzeléseimmel. Négy éve határoztuk el - a szintén divatszakmában járatos - gyerekkori barátainkkal, hogy összefogjuk egy helyen a fiatal magyar tehetségeket. Egy gyűjtőhelyet hoztunk létre, ami befogad a kezdőktől a profikig mindenkit, aki kompetens.
Hogyan karoljátok fel a fiatal magyar tehetségeket? Milyen szempontok alapján álltok szóba egy kezdő tervezővel?
Bodnár Barbara: Az arculatunk egyik fő jellemvonása, hogy nagyon nyitottak vagyunk mindenre és mindenkire. Bárki behozhatja a kollekcióját, és bárkivel szívesen dolgozunk, ha minőség és egyediség szintjén is illeszkedik a képbe. Alapkövetelmény, hogy több méretben hozzon a jelentkező egy kollekciót, és csatoljon hozzá egy fotósorozatot is. Egy saját programunkon belül minden hónapban választunk egy vendégtervezőt, akinek a darabjai a harmadik kirakatunkban kapnak egy megtisztelő helyet az adott időszakra. Legtöbbjüknek igen nagy sikere van a vásárlóink körében. Az aktuális vendégtervezőnk Galla Zoltán Péter tervezéseire is hatalmas a kereslet. Ha kicsit kisebbe gondolkozunk, akkor pedig az ékszereinkről és készítőikről érdemes beszélni. Itt többeket fogadtunk, miután egyénileg megkerestek minket, és ők hosszú távon maradtak is. Ilyen például Balázs Lilla, aki londoni divatiskolában tanul, és elhozta hozzánk egyedi bőrékszereit. A vevők pedig keresik, és folyamatosan szükség van utánpótlásra, annak ellenére, hogy nem egy komoly infrastruktúrával rendelkező márkáról van szó.
A képzettség vagy a kreativitás a fontosabb? Lelkes laikusokban is láttok lehetőséget?
G. J. :Nálunk mindegyikre volt példa, hiszen komoly tervezők is megfordultak nálunk, és olyanok is, akik egyelőre hobbi szinten nyomnak pólókat. A hangsúly nem feltétlen a képzettségen van, sokkal inkább a minőség és a kreativitás összejátszása a szempont. Ez alapfeltétele annak, hogy kereskedelembe hozhassunk egy terméket.
Hogyan jellemeznéd a Mono által képviselt stílust?
G. J.: Kezdetben az egyszerűbb, casual vonalat céloztuk meg. Farmerokat és pólókat dobtunk főképp piacra. Később kiderült, hogy az alacsony árszabás, amit ez az irány megkövetel, nekünk gondokat okoz. A kis darabszám és a szűk hazai piac ugyanis nem tesz lehetővé alacsony árakkal egy olyan bevételt, amellyel nyereségesek maradhatunk. Még így is sokkal kisebb profittal tudunk dolgozni, mint a konkurens cégek. Természetesen arra is figyelnünk kell, hogy versenyképes árakkal álljunk elő. Ha elvonatkoztatunk az anyagiaktól, akkor az üzenetünk pár hívószóval jellemezhető: a letisztultság, a minőség és a finom elegancia.
Hogyan változott az üzlet arculata a fennállásotok óta?
B. B. : Sokat változott az arculat, hiszen folyamatosan csatlakoztak új tervezők hozzánk. Az elejétől fogva együtt dolgozunk az Artistával és Ahn Tuannal. Igaz, ő már csak a táskáit árusítja nálunk, de ők ketten a törzstervezőink. Hozzájuk képest az újak munkáin leginkább a technológia változása és a képzések minőségnövekedése hagy nyomot. Az új generáció nem fél újítani.
Mennyire tartjátok fontosnak a brandépítést?
B. B. : Létfontosságúnak tartjuk a márka megfelelő kommunikálását. Erről napjainkban semmiképp nem szabad megfeledkezni. Azt szeretnénk, hogy az emberek arról ismerjék a Monot, hogy itt bontakozhatnak ki a jelen és a jövő magyar alkotói a divat szakmában.
G. J. :Ezt a szemléletet pedig nívós divatmagazinok lapjain is próbáljuk hirdetni. A Room magazinban például minden hónapban megjelenünk.
Szerintetek a vevőkhöz idomul a kollekciótok vagy a vevők veszik át a „Mono stílust”?
B. B. :Egy kölcsönhatással írható le ez az egyébként kényes kérdéskör. Folyamatosan értekezünk mind a vevőinkkel, érdeklődőkkel, mind a tervezőkkel, és így próbáljuk megteremteni az egyensúlyt.
Mit gondoltok a magyarok ízléséről? Befogadják az újdonságot, avagy követik azt az irányt, amerre a Mono halad?
G. J. :A célközönségünket főleg a nők képezik. A magyar nők többsége pedig szeretne hivalkodóbban öltözködni. Mi viszont a kifinomultabb és visszafogottabb eleganciát pártoljuk, valami apró rafinériával. Ennek ellenére van egy réteg, aki nagyon könnyen azonosul a stílusunkkal. Ezt a réteget persze az árfekvés is meghatározza. Van, aki ezt már nem engedheti meg magának. A nagyon jómódú réteg közben státuszszimbólumot keres, viszont mi még nem számítunk annak.
Milyen a magyar designerek megítélése külföldön?
G. J. : A külföldi piac nyitott a magyarokra is. Nem vagyunk megkülönböztetettek sem negatív, sem pozitív irányban. Igaz, nem dolgozik sok magyar designer más országokban, de akik igen, azoknak tárva vannak a kapuk.
Együttműködtök külföldi tervezőkkel is, vagy egyeduralkodó nálatok a hazai termék?
G. J. :Alapvetően a hazai tehetségekre koncentrálunk, de ha megkeresnek minket külföldről, és érdemesnek találjuk a hozott munkákat, akkor nem zárkózunk el. A külföldi vendégtervezőkkel néha csalhatunk egy kis különlegességet is a megszokott kínálatunkba. Most például osztrák ruhadarabok is megtalálhatóak a polcainkon.
Mik a terveitek a közeljövőre? Előrukkoltok mostanában valami újabb formabontó ötlettel?
G. J. :Ami a közeljövőt és a realitást illeti, december 2-án lesz a Váci 1-ben egy remek divatbemutatónk a téli és a tavaszi kollekciónkból. Ha nagyobb álmokról beszélünk, szeretnénk külföldön is terjeszkedni. Nyitott szemmel járunk és keressük a lehetőségeket. Nem is tűnik nagyon elrugaszkodott ötletnek, hiszen a kereslet sokkal nagyobb lenne, mint itthon, és a visszajelzések is nagyon pozitívak. A bécsi divathéten képviseltettük magunkat, és vevők voltak ránk, sőt többen meg is kerestek minket utána.
