Híradósként azt tanácsolták önnek évekkel ezelőtt, hogy legyen mindig komoly. Elnökségi szóvivőként kapott tanácsot arra, hogy milyen nonverbális kommunikáció illik ehhez a feladathoz?
Megbíztak a híradós tapasztalatomban, inkább a protokoll előírásaival kellett megismerkednem. Egyébként a „legyek komoly” elven egy idő után lazítottam, és igyekeztem például a híradóban is minél többet mosolyogni. Most is próbálok mindig természetes lenni, alkalmazkodni az adott helyzethez és nem sablonokban gondolkozni. Ha például konferálok egy vacsorán, és becsúszik valami nyilvánvaló baki – valaki késve érkezik, felborul a tervezett program vagy épp én ejtek valami hibát - akkor nem teszek úgy, mintha minden rendben lenne, hanem kedvesen, de őszintén közlöm ezt a vendégekkel, majd továbblendítem az eseményeket.
Amikor a szerepemet kitalálták, vagyis hogy egy személyben legyek szóvivő és a nagyobb rendezvények háziasszonya, lényeges elem volt, hogy nem akartunk csak politikai szinten kommunikálni, mert az a legtöbb ember ingerküszöbét nem éri el. Az volt az alapötlet, hogy legyen egy arc, akivel azonosítani lehet az elnökséget. Ha bárhol megjelenek, lakossági rendezvényen, egyetemi fórumon vagy akár egy divattervező showroom-jának a megnyitóján, azt mondhassák: aha, itt ez a rövid hajú, mosolygós hölgy, vagyis biztosan az elnökségről is szó lesz.
Azt remélem, hogy ha sokat és sokszor beszélek a fontos ügyekről, az a hallgatóságból néhány embert tényleg kíváncsivá tesz.
Minden nagy elnökségi rendezvényen magyar divattervezők ruháit viseli. Ahogyan olvastam egy korábbi interjújában, ez részben praktikus ötlet volt, mert nagy ruhatár kell a gyakori események miatt. Milyen szempontok alapján választotta ki a tervezőket, akik itt szóba jöhetnek?
Bakos Piroska
A televíziós újságíró Magyarországon és Németországban is tanult, pályáját az MTV Regionális Szerkesztőségénél kezdte Sopronban. Innen szerződött az MTV Híradójához riporternek, később műsorvezetőnek. 2009-ben a németországi választások előtt meghívott szakértőként részt vett a ZDF vitaműsoraiban. Jelenleg Magyarország 2011-es EU elnökségi időszakának az itthoni szóvivői feladatait látja el, illetve az elnökségi rendezvények háziasszonya. Remek énekhangja van, ezt több műsorban is bemutatta már.
Már híradós koromban megismertem néhány magyar tervezőt, például, amikor fotózásokhoz kerestem ruhát. Az esküvőm előtt, tavaly tavasszal pedig a menyecskeruhám miatt böngésztem sok tervező oldalát.
Most két dologra figyelek különösen: a ruháimnak egyrészt meg kell felelniük az alkalomnak és a protokoll előírásainak, a gálavacsorákon például elegáns, visszafogott koktélruhákat hordok, a sajtótájékoztatókon zakót inggel vagy mondjuk egy szép blúzt. Másrészt viszont szeretem, ha minden ruhámon van valami rafinéria, valami apróság, ami oldja az öltözék komolyságát. Eszerint választom a tervezőket is. Ez nekik is jó, hiszen népszerűsítem őket, én pedig egyedi darabokat hordhatok.
Most is van rajtam egyébként néhány designer darab: a szoknyát Pazicski Miklós, a zakót Anda Emília tervezte. Mindkettőt nagyon szeretem, meg is vettem őket. A Fashion Awards Hungary díjkiosztó gálán én adhattam át Benus Daninak az Év Fiatal Divattervezője díjat. Jó érzés volt ott állni vele a színpadon, természetesen az egyik kedvenc tervezőm csodaszép ruhájában. Ez is azt mutatja, hogy sokan felfigyeltek a kezdeményezésemre, szóval ez olyan, mint egy öngerjesztő folyamat.
Sok tervezőnek nem az a fő problémája, hogy a munkája nem kap elég nyilvánosságot, hanem hogy a nyilvánosság még nem feltétlenül jelenti, hogy a forgalmuk is növekszik.
A tervezőktől azt hallom, hogy sok esetben azért kerülik el a bemutatótermeiket, mert úgy érzik, az nem ugyanaz, mintha bemennének egy butikba, ahol ha nem tetszik meg nekik semmi, akkor kijönnek. Úgy gondolják, hogy ha már ott vannak, akkor mindenképp vásárolniuk kell, mert extrán foglalkoznak velük, és ez nálunk szokatlan magatartás. Épp ezért sok tervező a közösségi médiát használja, hogy a fiatalokat elérje.
Többnyire egy meghatározott körből válogatja a ruháit, nemrég az Ourfashion blog olvasói döntöttek arról, hogy egy Konsánszky Dóra ruhát viseljen . Ha már az elnökség egyik kiemelt ügye az átfogó roma stratégia, nem gondolt például arra, hogy egyes alkalmakra Romani Design ruhát válasszon?
Ahogy mondtam az imént, mindig figyelnem kell a protokoll előírásaira, nem vehetek fel például túl rövid szoknyát, nem lehet fedetlen a vállam, nem viselhetek óriási fülbevalót. Az említett blogon is szoktak erre figyelni, volt, hogy a kommentelők írták egy-egy darabról, hogy túl sportos vagy túl extravagáns.
Hétvégén lazábban öltözködik?
Az elmúlt fél évben a magánéletem összekapcsolódott a közéleti funkciómmal. Egyébként sem megyek ki az utcára szuperminiben vagy tréningnadrágban, mert a közértben is az elnökséget képviselem. Ez persze nem jelenti azt, hogy mondjuk a Normafára teljes sminkben indulok el, de a jólöltözöttségre mindig figyelek.
Volt valamikor punk korszaka?
Nem. De a nővérem egyik barátja, a Moby Dick dobosa volt, így amikor 14-15 éves voltam, elég sok metalt és rockot hallgattam. Sőt, tulajdonképpen mindmáig sok ilyesmit hallgatok...
Elnökség és magyarság
“Az elnökségi rendezvényeken a magyar kultúra komoly hangsúlyt kap. Az EU miniszterei Gödöllőre dolgozni jönnek és általában csak egy-másfél napot töltenek itt. Nincs idejük arra, hogy megmutassuk nekik a budapesti nevezetességeket, ilyenkor egy lehetőségünk marad, az előző napi vacsorán adunk ízelítőt nekik a magyar kultúrából. A vacsorákat fél órás kulturális programmal indítjuk, ebben a magyar kultúra legjavát próbáljuk felvonultatni, a néptánctól a komolyzenén át a jazzig széles a paletta”- mondta Bakos Piroska.
Az ételek mindig magyar alapanyagokból készülnek, és a magyaros ízvilágot jelenítik meg, a modern konyhának és az európai trendeknek is megfeleltetve.
„Belsőségeket nem kínálhatunk, és nem akarhatunk mindenáron kolbászt vagy hurkát felszolgálni, hiába magyaros, mert Európa bizonyos részein ezeket nem eszik meg. A séfek a gasztronómiai tanácsadónkkal minden vacsora előtt próbafőzést tartanak. Fontos, hogy a fogásokat készítik az egyes borokhoz és nem fordítva. Az elnökségi borokat egyébként szigorú kritériumok alapján válogatták ki, az elnökségi sommelier vezetésével. A desszerthez pedig általában pálinkát kínálunk, ennek különösen nagy sikere van.
„Az elnökségi ajándékok összeállításakor is az volt a célunk, hogy a hagyományaink mellett a magyar innovációt is megmutassuk. A vendégeinknek például magyar találmányokkal teli dobozt adunk ajándékba, ebben van dinamós elemlámpa, golyóstoll, C-vitaminos cukorka, Rubik-kocka, hímes pendrive, vagyis olyan találmányok, amelyekről külföldön sokszor nem is tudják, hogy magyarok találták fel.”
Az elnökségi rendezvényeken mindent hangsúlyoznak, ami magyar. Önnek melyik a kedvenc magyar étele és kedvenc borvidéke?
Amikor hazamegyek a szüleimhez Fertődre, édesanyám mindig előre megkérdezi, mit szeretnék enni. Legtöbbször rakott krumplit kérek, azt ő készíti a legjobban a világon. Ha disznóvágásból kapnak hurkát, annak is örülök, szóval korántsem csak natúr csirkemellet eszem zöld körettel. Ami a borokat illeti, mivel Sopron környéki vagyok, a szívem hazahúz. Gál Helga elnökségi sommelier jóvoltából sok jó magyar bort megismertem, de Luka Enikő és Franz Weninger továbbra is a kedvenceim.
Mi az, amit szeret magáról közvetíteni a Facebookon, a rajongói oldalán?
Az az oldal nem feltétlenül az én személyemről szól. Az elnökség életéből igyekszem érdekességeket, kulisszatitkokat bemutatni, úgy, ahogy én megéltem őket. Az elnökségi fotósunktól sokszor kérek képeket vagy én készítek néhány fotót a telefonommal, aztán rövid kommentárokat írok hozzájuk.
Én ezeket jó értelemben vett bulvárnak nevezem. Egyik kedvencem az a fénykép, amelyen Jean-Claude Trichet-vel, az Európai Központi Bank elnökével épp Sissiről szóló kiadványokat nézegetünk. Jó volt látni, hogy a pénzvilág urait nem csak a pénz érdekli, hanem sok minden más is. A Twitterem inkább a szakmai közönségnek szól, ott az elnökségi eseményeinkre és a legfrissebb hírekre hívom fel a figyelmet.
Milyen műfaj a jó értelemben vett bulvár?
Érdekességek, kulisszatitkok, emberi történetek, amelyekbe igyekszem ismeretterjesztő tartalmat is belecsempészni. Például ha felteszek egy képet – mondjuk legutóbb arról a marcipántortáról, amelyet a fejlesztéspolitika 25. évfordulójára vágtak fel a miniszterek -, a kép mellé általában egy cikket is belinkelek a tanácskozás témáiról az eu2011.hu elnökségi honlapról. Ha az oldalam látogatói közül néhányan ezt is elolvassák, már nyertünk. Van néhány szívügyem is, amelyekről szintén fel szoktam tenni anyagokat, ilyen például a szemetelés, annál is inkább, mert rendszeresen szólok, ha látom, hogy valaki elszórja a szemetet.
Mindig van rá energiája, hogy rászóljon a szemetelő emberekre?
Nagyon sokszor. Ez egy apró dolog, de apró dolgokból építjük fel a környezetünket, a világunkat. Amikor azt látom, hogy valaki kidobja azt autóból a szemetet és hátul ül két gyerek, akkor volt már olyan, hogy a piros lámpánál lehúztam az ablakot és átszóltam, hogy ne haragudjon, de ezt tanulják öntől a gyermekei! Persze sokan mondhatják, hogy semmi közöm hozzá, de engem az ilyesmi felháborít, és úgy érzem, az én felelősségem is, hogy szóljak érte. Lehet, hogy előző életemben polgárjogi harcos voltam (nevet).
Amúgy kifejezetten optimista beállítottságú ember vagyok és azt vallom, hogy nagyon sok dolog rajtunk, a hozzáállásunkon múlik. Nem várhatjuk el, hogy az állam vagy az önkormányzat oldjon meg mindent, az életünket nagyban mi alakítjuk.
Úgy tudom, hogy a nők érdekérvényesítését is segíteni szeretné. Hogyan? Ez csak a nőkön múlik?
Sosem éreztem, hogy azért, mert nő vagyok, valamiben kevesebbet tudtam elérni, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy például a híradós szakmában ma már eleve sok nő dolgozik. Abban hiszek, hogy az embert az alapján kell megítélni, amit letesz az asztalra. Nem feltétlenül értek egyet bizonyos skandináv országok gyakorlatával, ahol százalékos arányban meghatározzák, hogy hány nőnek kell vezető pozíciót betöltenie. Ha valamiben egy férfi jobb, akkor csinálja a férfi, ha pedig a nő, akkor legyen a nőé a pozíció. Szerintem az a fontos, hogy a kritériumrendszer legyen világos és abba ne kerüljenek be diszkriminatív elemek. Ezeket a kritériumokat viszont javarészt a férfiak határozzák meg, tehát azt kell elérni, hogy ebbe nők is bele tudjanak szólni.
A női érdekérvényesítéshez biztos, hogy bátornak kell lenni. A könyöklés nem az én műfajom, de mindig úgy gondoltam, hogy ki kell állnom azért, amit fontosnak tartok.
Hogyan gyűjtsön egy nő bátorságot, ha mondjuk a környezetétől nem kap elég megerősítést?
Erre nem könnyű válaszolni. Talán a legfontosabb, hogy el kell hinni, hogy képes vagy rá. Nekem is el kellett hinnem, hogy jól meg tudom majd oldani a szóvivői feladatokat. Óriási volt a nyomás és a felelősség.
Tavaly ősszel elkezdtem tanulni, tanulni, tanulni, értekezletekre járni, hogy jobban megismerjem az EU működését és az elnökségi ügyeket. Mintegy 300 ügyről van szó, akkora tudásmennyiségről, amit gyakorlatilag képtelenség befogadni. Maximalista vagyok, ezért időbe telt elfogadnom, hogy elég, ha csak a fontosabb ügyeket ismerem részleteiben is, egyébként pedig azt kell tudnom, kihez forduljak az egyes kérdésekben. Az a feladatom, hogy világosan, közérthetően beszéljek akár a legbonyolultabb ügyekről, hogy azok mondjanak valamit egy akadémikusnak és egy kisfaluban élő néninek is.
Ha valahol olvasunk önről, az állandó jelzői közt szerepel a céltudatosság. Ha ezt látom, mindig eszembe jut a kérdés, hogy mi a cél?
Nagyon feladatorientáltan működöm, ha vállaltam valamit, azt elvégzem tűzön-vízen át. Szerencsére eddig olyan dolgokat csináltam, amelyeket szerettem, élveztem és amelyekben hittem. Most még nem keresem, mi lesz a következő feladat, remélem, hogy meg fog találni.
Eszerint még nincs következő feladat.
Vannak már megkereséseim, de a fejemben még csak a mostani megbízatásom létezik. Azt hiszem, ezzel a munkával egy nagyon nagy hegyet fogok megmászni, eddigi pályafutásomnak ez az abszolút csúcsa. Minden idegszálammal erre koncentrálok június végéig, majd az azt követő egy hónapos értékelési fázis végéig. Az utána levő szakasz már egy más történet. A családalapítás persze szerepel a majdani lehetőségek között.
Tart attól, hogy kisgyerekes anyaként a munkájából visszavonuljon egy időre?
Ha most 30 lennék, biztosan tartanék tőle. Akkor még nagyon el akartam érni dolgokat, nagyon szerettem volna valami nagy dolgot letenni az asztalra. A műsorvezetés az MTV Híradójában és a szóvivői feladatom az a két projekt, amire nagyon büszke vagyok. Nyilván nem véletlen, hogy így alakult az életem és csak tavaly mentem férjhez. Ha egyszer jön a baba, biztosan annyi időt töltök majd vele, amennyit csak lehet. Aztán idővel úgyis nagyobbacska lesz, nekem pedig úgyis biztosan jön majd egy új feladat, ami felvillanyoz.
Fotó: Kováts Dániel
