Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Olyan ruhákra van igény, amelyek nem szigorúan behatárolható stílust képviselnek, hanem sokkal lazábbak – mondja Kiss Tibor, a Je Suis Belle tervezője, aki a válság hatására megjelent csináld magad mozgalmak rajongója. A tervező elmondta, szereti figyelni, hogy a fiatalok mit esznek, hol szórakoznak, mert ezekből le tudja szűrni, milyen ruhákra van szükségük. Interjú.
Ez a sajtónap a tavaszi-nyári kollekciótok szűkkörű bemutatója. Legalább egy évvel előre kell gondolkodni ahhoz, hogy időre elkészüljön. Ti hogyan gondolkodtok előre?
Az, hogy a munkánk előbbre mutat egy évvel, jövőbe látó szemléletet feltételez, de valójában nincs annyira így. Mi mindig abból indulunk ki, hogy az emberek hogyan gondolkoznak, hogyan érzik magukat, ezekből szűrűnk le magunk számára tanulságokat.
Hogyan lehet az emberek gondolkodását megismerni?
Tisztában kell lennünk néhány dologgal: például hogy mi zajlik a világban, mi érdekli az embereket, mit esznek, hova járnak szórakozni, vagy milyen életstílusok alakulnak ki, mik azok az új tendenciák, amelyek befolyásolják az ízlésüket, a választásaikat. Például a válság magával hozta azt a szemléletet, hogy az emberek a tradíciókat kezdték el követni. A divatiparban egy másik szemléletet is behozott a válság: mégpedig a csináld magad tendenciát.
A nagy magazinok, mint mondjuk a brit Vogue a Do it Yourself részlegében felhívta az olvasók figyelmét arra, hogy ők is tudnak olyan eszközökkel élni, amelyekkel alakíthatják a ruhatárukat.
Je Suis Belle
A Je Suis Belle márkát 2005 elején alapította Dévényi Dalma és Kiss Tibor, akik a MOME-n végeztek öltözéktervező szakon. Már az egyetemi éveik alatt is dolgoztak együtt, eredetileg úgy gondolták, egyedül kezdik el a pályát, de a közös munka meggyőzte őket arról, hogy tervezőpárosként jobb. 2007-ben elnyerték a Fashion Awards-on az "Év fiatal tervezője" díjat, tavaly pedig egyetlen magyarként kaptak meghívást a berlini Mercedes-Benz Fashion Week-re. Nemcsak ruhákat terveznek, hanem jelmezeket is, például a Vodafon 2010-es, karácsonyi kampányában dolgoztak, illetve egy nyitás előtt álló étterem formaruháit tervezték. A márkájukhoz tartozó stáb jelenleg tíz szakemberből áll.
A csináld magad tendenciára hogyan reagáltatok?
Mi is ezt próbáljuk belecsempészni az üzeneteinkbe, mármint hogy nem feltétlenül kell mindent megvásárolni, néhány ötlettel bárki létre tud hozni jó dolgokat, vagy létezőkhöz hozzá tud tenni.
Ez olyan, mintha üzletellenes szemlélet lenne: készítsd te a ruháidat, nem kell többet vásárolnod.
Valójában ez abszolút üzleti szemlélet. Ha egyszerűsíted az emberek gondolkodását, azzal segítséget adsz neki. Ez ösztönzi őket arra, hogy az ötletek megvalósításához megvegyék az eszközöket, például az újságot, utánajárjanak, hogyan tudnák a ruháikat ők is alakítani. Ilyen kezdeményezések nagyon sok mindent elindítanak az emberekben, végső soron pedig a tudatos vásárlás felé tereli őket.
Öltözködj 0 forintból!
2010-ben elhangzott, hogy a jövőben divat lesz minél kevesebbet költeni ruhákra: a Trend Union szerint a farmer mellett a munkásruha lesz a slágerviselet. Li Edelkoort a trendelőrejelző csoport holland vezetője a jövő divattrendjeit kutatva kijelentette, ismét a tartós anyagokból készült ruhák lesznek a divatosak, a klasszikus szabású farmerok mellett a tartós, kötött holmik is. A ruhacsere hazai hívei szerint egyre inkább visszajön az a szokás, hogy átalakítjuk a régi ruháinkat.
Az előbb utaltál rá, hogy a munkátok részének tekintitek azt is, hogy figyeljétek, mit esznek és hova járnak szórakozni a számotokra fontos emberek. Hogyan függ össze az étkezés azzal, hogy mit viselnek?
Megfigyelhető az étkezési kultúrában az elmúlt két-három évben, hogy ez a réteg, amelyikre koncentrálunk - akik a vásárlóink, vagy azok lehetnek - egyre jobban odafigyelnek a táplálkozásukra. Olyan élelmiszereket vásárolnak, amelyek szezonálisak, helyi, szűk körben termettek. Szeretik a bioélelmiszereket, ugyanakkor nem olyanok, akik elvakultan betartanának valamilyen diétát.
Olyan tendencia alakult ki, mintha farmokhoz kapcsolódna az élelmiszerbeszerzés Már nem hatalmas ipari rendszerek végeláthatatlan folyamatának az eredményei az élelmiszerek.
Mindez a szemlélet az öltözködésben úgy jelenik meg, hogy egyre inkább a könnyed ruhák kellenek, amelyek képviselik ugyan a városi jelleget, de kapcsolódnak a vidékhez. Ezek a ruhák nem igazán egy szigorúan behatárolható stílust képviselnek, hanem sokkal lazábbak.
Ami az anyaghasználatot illeti, nagyon szeretünk olyan anyagokhoz nyúlni, amelyek könnyen moshatók, vasalhatók, nem kell velük nagyon törődni. Ezekben nem feszengsz, nem érzed, hogy vigyáznod kell rá, mert ez egy designerdarab, hanem használatban szereted.
A kollekcióitokban gyakran előkerülnek mesei motívumok, a télit, amelyet a Marie Claire Fashion Days-en mutattatok be például jós boszorkányok ihlették. Így van ez a tavaszival is?
Most nem ilyen inspirációnk volt, hanem olyan nőtípust tartottunk szem előtt, aki utazgat a világban és magával hozza azt a sok mindent, amit talál ott. Olyan nő, aki nem fél használni azokat az elemeket, amelyek mondjuk egy orosz viseletből származnak, vagy akár egy marokkóiból, de lehet, hogy magyarból.
A tervezőtársad, Dévényi Dalma éppen Indonéziában van. Mire számítasz, milyen, kint szerzett ruhákkal jön majd haza?
Ha Dalma elutazik, mindig hoz haza valami mintásat. Indonézia muszlim ország, úgyhogy arra számítok, valami lebernyeget hoz.
Neked mi volt a legkedvesebb, utazás alatt szerzett ruhád, vagy tárgyad?
Inkább élmények a meghatározók. Amikor először voltam Észak-Afrikában, Karthagóban, 12-13 éves voltam. Ebédeltünk, és eszméletlenül tetszettek a kaják, ahogyan ki voltak téve, a kis teásbögrék, amelyekben úszott a fenyőmag.
A másik ilyen emlékezetes élményem tavaly volt Tajvanon. Mivel tanítottam, nem volt sok szabadidőm, de az utolsó hét végén elmentünk egy buddhista templomba. A nagyságát illetően olyasmi volt, mint itt, a Bazilika, de nagyon furcsa épület volt, lapos mindenhol, és nagy kiterjedésű, ugyanakkor szűk. A füstölők miatt homály volt, és nagyon erős illat bent, és negyven fok. Az emberek dobálták a szerencseköveiket, a szerzetesek mormolták az ohm mantrát közben mindenhonnan jött a zene a hangszórókból. Ez volt az élmény, ami nagyon töményen hozta számomra Ázsiát. Felfoghatatlan.
Eszerint a tárgyak nem olyan fontosak neked?
Nem gyűjtök semmit, évente kidobom a cuccaim nagy részét. Ruhákat is. Tavaly, amikor költöztem, a cuccaim kétharmadát kidobtam. Most megint költözni fogok, és szerintem megint selejtezek. Nem fáj megválni régi dolgoktól.
Tajvanon workshopot rendeztetek, amelynek a témája a férfiingekből szabott női ruhák . Milyen benyomásod alakult ki a tajvani fiatalokról?
Azt tapasztaltam, hogy nagyon ki vannak élezve Európára, mindent másolnak, ami erről a kontinensről jön. Amit lehetett tőlük tanulni, az az, hogy iszonyatosan akarnak képben lenni, nagyon durván lelkesek, mindenre odafigyelnek. Nagyon tetszett az ambíciójuk.
Megfigyeltem azt is, hogy a kinézetüket is európaira próbálják alakítani. A szemüket hangsúlyozzák, hogy nagyobb legyen. Szerintem a legnagyobb műszempillaipar Ázsiában van.
Kint nagyon sok bolt és ruhagyár van. Tajvan az egyik olyan ország, ahol a legolcsóbban lehet vásárolni a régióban, emiatt a hongkongiak is sokat járnak oda. Amit elképzelsz, hogy aznap fel akarsz venni, bármilyen extrém is legyen az, ott meg tudod venni. Amilyen trend éppen bejön, máris megjelenik ott is és meg lehet szerezni, csak épp egy forintért.
Biztosan hasznos volt megfigyelni ezt, mert Hongkongban adtok el a kollekcióitokból.
Éppen, amikor kint voltam, akkor tárgyaltam pár üzlettel Hongkongban. Nagyon jó lenne megvalósítani, hogy hosszabb időre ki tudjunk menni, hogy megfigyeljük, ott hogyan működik a piac, és kitaláljuk a megfelelő módot, hogyan forgalmazzunk. Jelenleg tök jó nekünk kint, de azt hiszem, ha jobban ismernénk a helyzetet, jobb is tudna lenni.
Tavaly nyáron még arról beszéltél, hogy Japánban gondolkoztatok. Azóta változott ez?
Japán sokkal nehezebb ország, és Magyarországról nem könnyű kitapasztalni, hogyan működnek ott a dolgok. Nagyon sok olyan információt kaptunk, ami jobban erősítette bennünk, hogy a hongkongi és shanghai piacon tudnánk olyan erősen elindulni, hogy az magával vonzza az európai piacot, illetve az ázsiai piac többi részét.
Az ázsiai eladások ösztönöznék az európai forgalmat? Hogyan működik ez a folyamat?
Az európai viszonteladók és a sajtó nagyon szeretik, ha egy márka erős designban és anyagi téren is. Ahhoz, hogy erősek legyünk anyagi téren, ahhoz kell egy olyan bázis, ami nemcsak Európában van.
Itthon ismertek vagytok és általában a fiatal, magyar divattervezőket szokták szeretni. Több a rajongó, mint ahányan ténylegesen hordják a hazai designruhákat. Mit gondolsz erről?
Szerintem még közelebb lehetne hozni az embereket a designer darabokhoz. Például azt hangsúlyozva, hogy ezek viselhető, könnyen használható dolgok. Fontos lenne, hogy a potenciális vásárlók ne úgy gondoljanak a magyar tervezők ruháira, mint valami luxusra, hanem mint megvásárolható termékekre.
Sokan hiszik, hogy az áraink a csillagos eget verik. Nem olyan olcsó tényleg, mint a H&M, de például a Zarával már egy kategóriában vagyunk, egy picit magasabbak az áraink. Sokan meglepődnek, amikor feljönnek ide, a showroomba, hogy nem 150 ezer forintért adunk egy nadrágot, hanem 30-ért.
Európaszerte van egy olyan nyomás a divattervezőkön, hogy készítsenek kifejezetten olcsó kollekciókat is. Ti ezt fontosnak tartjátok?
Minden szezonban szoktunk egy kapszulakollekciót csinálni, aminek az a lényege, hogy nagyon olcsó. Ilyenkor azokra a vevőkre gondolunk, akik még diákok, és élvezik, hogy olcsón meg tudnak venni desingerruhákat. Ha majd lediplomáznak, és lesz állásuk, és pénzük, akkor már tudják, hogy milyen lehetőségeik vannak elkölteni. Nekem nagyon tetszik, hogy ők körülöttünk vannak. A velünk egykorúaknál is érzem, hogy egyre nyitottabbak.
Az, ha a pályatársainknál vásárolnak, engem nem zavar, az a lényeg, hogy ismerjék fel, hogy van alternatíva a H&M és a Zara mellett is.
