Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Hello Kitty, Moncsicsi, Tamagocsi, Pokémon, Ultraman és Astro Boy: csak néhány azok közül a japán figurák közül, amelyek az utóbbi évtizedekben meghódították a világot. A legismertebb manga- és animekarakterek most kiállításon mutatkoznak be, ahol bepillanthatunk a japán emberek figurákkal átitatott mindennapjaiba is.
A manga és anime műfaját mostanra már szinte senkinek sem kell bemutatni: a japán képregények és rajzfilmek – illetve a mintájukra készült alkotások – az utóbbi időben hihetetlen népszerűségnek örvendenek.
Sikerük egyik titka, hogy az általános nyugati gyakorlattal szemben szinte már a kezdetektől számítottak az idősebb korosztályok figyelmére is, karakterek köré szőtt izgalmas történeteik nem csak a gyerekek, hanem a felnőttek igényeit is szem előtt tartották. A szórakoztatóipar egyik legerősebb és a konkurenciát maga mögé utasító ágává nőtték ki magukat.
Eligazodni a fanatikusok tudnak
A manga- és animekarakterek rengetegében sokszor csak a legfanatikusabbak tudnak eligazodni, viszont ez senkit sem akadályoz meg abban, hogy pusztán érdeklődőként is rácsodálkozhasson erre az egészen sajátos világra.
A Japán Alapítvány jóvoltából nemrég a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban, Japán, a karakterek birodalma címmel nyílt nagyobb kiállítás a témában: dicséretes módon nem csak a rajongókra számít, a karakterekre a japán társadalom mindennapjainak szempontjából is koncentrál. Egészen furcsa, valahol mégis magától értetődő a látvány, ahogy a legkisebbektől a középiskolásokon és komoly(nak látszó) üzletembereken keresztül a nagypapáig mindenki ezer szállal kötődik ezekhez a jellegzetes figurákhoz.
A karakterek a japán mindennapok részei
A kiállítás a manga- és anime-szubkultúrát nem önmagában, hanem a japán élet mindennapi részeként mutatja be. Többek közt pillanatképeket láthatunk például a japán emberek életéből, akik számára elengedhetetlen és természetes kellékek az említett karakterek, de a japán történelem egyes momentumai is megjelennek.
Míg az egyik fotón egy öltönyös menedzser vágyakozva vizslat egy mangababát a kirakatüvegen keresztül, a másikon egy vigyorgó nagypapa szürcsölgeti kávéját az unokáktól kapott animefigurás bögréből.
A legnagyobb rajongók a háziasszonyok
Az egészben mégis az a szép, hogy náluk ez nem holmi hóbort: a mangaolvasás egészen mindennapos tevékenység, a legnagyobb karakterőrültek pedig nem mások, mint a háziasszonyok. Legyen szó egy Hello Kitty-s mamuszról vagy egy másik szeretnivaló karaktert formázó mosogatószivacsról, a japán feleség kelléktárából egyik sem hiányozhat.
Mint kiderült, nem is annyira meglepő módon a középiskolás lányok népes tábora is él-hal a karakteres csecsebecsékért: a kiállítás rendezői ennek érzékletes szemléltetésére egy komplett lányszobát berendeztek.
A takaros kis enteriőr melletti felirat azonban nem győzi hangsúlyozni: a Hello Kitty-s tárgyakkal – papucs, éjjeliszekrény, takaró, melegítő, rádió, táska, tolltartó... – csordultig pakolt díszlet korántsem egy fanatikus szobáját imitálja: a bizarr látvány bizony egy átlagos tinédzser mindennapjaira jellemző. Nem kevésbé viccesek azok a figurák, amelyeket a fiatalok díszként aggatnak a mobiljukra, ezek ugyanis sokszor jóval nagyobbak magánál a telefonnál is, sőt: egyszerre olykor 3-4-et is hurcolnak magukkal.
A mangafigurák nem csak példaképek, hanem szerelmek is
A Japán történetéhez ezer szállal kötődő karakterkultúra tulajdonképpen együtt nőtt fel a '60-'70-es évek nemzedékével, ennek köszönhetően a japánok egyenesen úgy tekintenek ezekre a figurákra, mint a barátaikra, személyes ismerősként kezelt hőseikre, akik nem csak példaképekként működnek, de sokszor a szerelmeikként is funkcionálnak. „Ők tanítanak meg minket élni és barátkozni, és általuk alakul ki a gyűjtögetésre és a harcra való hajlamunk is” – olvashatjuk a kiállításon.
A tárlat a mindennapi gyakorlat bemutatása mellett az '50-es évektől kezdve napjainkig végigzongorázik a legfontosabb manga- és animekaraktereken, ami egészen kézzelfoghatóvá teszi az elmúlt évtizedek során lezajlott figura-evolúciót. Az évtizedenkénti bontásból megtudhatjuk, hogy az '50-'60-as évek legnépszerűbb figurái például az először '52-ben színre lépett Astro Boy és a képernyőn a hatvanas években feltűnt Ultraman. Az utóbbi hős történeteinek néhány képkockáját magunk is figyelemmel kísérhetjük a kiállítótérben: a jelmezben, kisméretű makettek között parádézó színészek játéka ma már inkább megmosolyogtató, de éppen ebben rejlik ennek a kis időutazásnak a kétségtelen bája.
Ultraman egyébként óriási bábu formájában is képviselteti magát a kiállításon, ahogy a Hello Kitty kiscicája is hatalmas méreteket ölt.
Amire a kevésbé fanatikusok is emlékeznek: Moncsicsi és Tamagocsi
Egészen meglepő, hogy a Hello Kitty és a Moncsicsi is a hetvenes évek szülötte. A majomszerű figura a mai napig nagyon népszerű hazánkban is – emlékezetünkben még élénken él az akkor (a '80-as években) még kislány Ullmann Mónika Moncsicsi című örökzöld slágere. Egyébként a karakterek a hetvenes években gyűrűztek csak be igazán a felnőttek világába.
A nyolcvanas évek nagy változásai közé tartozott, hogy a tévésorozatok és a mangák mellé a Nintendo otthoni videójáték-programokat dobott piacra, így teljeskörűvé válhatott az élvezet. Ezen időszak legnagyobb sikereként a Mobile Suit Gundam című sorozatot tartják számon, amely „a komplex emberi forma és a fejlett robotkonstrukció miatt a japán karakterkultúra csúcsának is tekinthető”.
Tamagocsi a kedvenc háziállat
A '90-es évek egyik nagy slágere a Tamagocsi volt, amelyből világszerte közel 40 millió fogyott. Az otaku-kultúra ekkor virágzott fel igazán: ezt a kifejezést az első média-agymosott generációra, a szinte csak négy fal között, a számítógépes játékok, képregények és sorozatok bűvkörében élő fiatalokra használják.
A kiállításról természetesen nem hiányozhat a Pokémon sem, de az ismertebb karakterek mellett a nálunk talán kevésbé ismert figurákkal is megismerkedhetünk. A február 14-ig, ingyenesen látogatható tárlat előnye, hogy nem csak az anime- és mangarajongóknak lehet élmény: kevésbé érintett, külső szemlélőként is belefeledkezhetünk a látottakba.
