Minden idők egyik legnépszerűbb játéka és legismertebb nője nem kevesebb, mint 50 éve követi rendületlenül a legújabb trendeket. Sokszor divattervezők álmodtak kollekciókat a Barbie-nak, néha pedig áttételesen a férfiak is hatással voltak a külsejére: a Beatles-tagok gombafrizurájára hajazó tupírviselet határozottan erre utal. Az elmúlt ötven év divatja és nőideáljainak alakulása nyomon követhető a Barbie-modelleken, ezekből szemléztünk.
„Barbie for president” – olvashatjuk az elnökjelöltnek öltöztetett Barbie baba kitűzőjén, és Schwarzenegger után már nem is annyira lepődnénk meg azon, ha egyszer csak a platinaszőke plasztikbombázónak is beütne a szerencse.
Mindez egyelőre persze csak egy a tömérdek Barbie-köntös közül, amelyekből a Millenáris Fogadóban december 19-ig látható hatalmas, Barbie&LEGO 50 éve című kiállításon legalább annyi van, mint égen a csillag.
Barbie-t mindenki ismeri
Valószínűleg igencsak kevés olyan nőnemű lény létezik, aki élete során valahol, valamilyen formában legalább egy rövid időre ne került volna a Barbie bűvkörébe (feltehetően sok ilyen férfi is lapul itt-ott, de a hivatalos verzió szerint a babázás mégiscsak a lányok kiváltsága). Ha meghalljuk a nevét, rögtön beugrik a hosszú szőke hajzuhatag, a bárgyú, mégis kedves mosoly és a kék szemek, amelyek egy változatlan, mindenki számára ismerős arckifejezéssel ajándékozták meg a játéktörténelmet.
Minden idők egyik legnépszerűbb játéka 1959 márciusában lépett színre a New York-i játékvásáron, ahol „szülőanyja”, a Mattel társalapítója, Ruth Handler mutatta be az egyébként a saját lányáról elnevezett Barbie-t. A prototípus 28 centi magas, szőke lófarkas szépség volt, természetesen a kornak megfelelően trendi, fekete-fehér csíkos fürdőruhában, arany(nak látszó) karika-fülbevalóval, vérvörös ajakkal és csábosan oldalra sandító – „szfinxszerű” – tekintettel.
Vonzó, titokzatos, karcsú és trendi
Ebben a kombinációban már remekül tükröződött az '50-es évek nőideáljának minden vonása, aki egyszerre volt vonzó és titokzatos, karcsú és trendi. Nem véletlen, hogy a Barbie az ezt követő évtizedekben tulajdonképpen a divat lakmuszpapírja és hírvivője is lett egyben: minden körülmények között az aktuális trendeket követte. Eleinte a hangsúly is inkább a ruhákon volt, a babák helyett az általuk viselt ruhaköltemények viselték a megkülönböztetésre szolgáló neveket.
Ilyen volt például a Római vakáció fantázianévre hallgató, „az Olaszországban vakációzók divatjának megfelelő” együttes (jó tudni, hogy ilyen is van), amely természetesen Audrey Hepburn legendás filmjére utal. Sokszor divattervezők álmodtak kollekciókat a Barbie-knak, így már nem is annyira a valóság, hanem maga a játék inspirálta a divatot. Persze elkerülhetetlen volt, hogy a Barbie – a tökéletes és makulátlan ízlésvilág megtestesítőjeként – az olyan, divat terén hangadónak számító hírességeket is kövesse, mint például a '60-as években Jackie Kennedy, vagy éppen Grace Kelly.
Sőt: áttételesen a férfiak is hatással voltak a külsejére, hiszen a Beatles-tagok gombafrizurájára hajazó tupírviselet határozottan erre utal. Ekkor egyébként szinte az összes lehetséges hajszínt is „kipróbálta”, ami kissé meg is lepett minket a köztudatba végérvényesen beivódott szőkéhez viszonyítva.
A Baywatch biztos, hogy Barbie-utánérzés
És ha már férfiak, természetesen nem hagyhatjuk szó nélkül Barbie hű társát, örök szerelmét és egyetlen pasiját: Kent. A való élethez fűződő szálak itt is erősek, hiszen Ruth Handler a fiát és James Deant is belegyúrta az izmos, barnahajú karakterbe. Nem is olyan meglepő, hogy az 1961-ben megjelent első példány (a Barbie-hoz hasonlóan) fürdésre alkalmas öltözékben – piros úszónadrágban, parafatalpú szandálban, strandtörölközővel – lépett színre.
A Millenáris hatalmas kiállításának terében sétálva egyre inkább az az érzésünk támadt, hogy bizony nem csak a Barbie-figurák táplálkoztak a sztárokból és a különböző tévésorozatok karaktereiből, hanem fordítva is: a '60-as-'70-es évek fordulóján kijött Malibu-sorozat darabjai például még színeikben is erősen emlékeztetnek a későbbi Baywatch szereplőire. (Zárójelben: egészen meglepő, hogy az első színesbőrű baba is ekkor, egy ilyen szempontból korántsem konszolidált időszakban jelenik meg. Micsoda reakcióidő!)
Az élő emberek miniatűr „Barbie-másai” helyenként egészen briliánsan sikerültek: ilyenek a '90-es évek sikersorozatának, a Beverly Hills 90210-nek a szereplőit mintázó babák, de az Olsen-ikrek is meglepően élethűre sikeredtek.
„Come on Barbie, let's go party!”
A konkrétan felismerhető karakterek mellett viszont nincs is annál szemet gyönyörködtetőbb, mint amikor az ember a játékbabák öltözködésében éri tetten az egyes évtizedek legjellegzetesebb vonásait. A '60-as években a decens tenisz-szettek és a visszafogott kartonruhák mosolyogtatnak meg, a '70-es évek szekciójában pedig – a hangulat fokozása és a párhuzam érzékeltetése érdekében – egy képernyőn ABBA-klipek futnak, a babák pedig csilli-villi göncökben, pöttyös ruhácskákban és virágos hippiszerelésekben hirdetik az igét.
A nyolcvanas évek babaverziója még ennél is durvább – bár egyébként is tudjuk, hogy ez a rikító sminkek és a lehetetlenül tarka, ízléstelen színkombinációk ideje. Forrónaci, görkori, farmer és kalap: utóbbiakban könnyen ráismerhetünk a Dallas – és a nálunk kevésbé ismert Dinasztia – szereplőire. Ekkoriban már előszeretettel hoznak létre olyan „Barbie-formációkat” is, mint a '85-ben kijött „rockbanda”, amelyben Barbie barátaival – Dee Dee-vel, Derekkel, Divával és Danával (ugye érezzük az alliterációt) – csap a húrok közé.
Barbie hű csatlósai
Nem tudom, ki hogy van vele, de Barbie-vonatkozásban számomra egyedül a Barbie név ragadt meg, az őt körülvevő, meglepően kiterjedt „családfa” (amit vicces módon prezentálnak is a kiállításon) egy tagja sem igazán ismerős. Pedig van itt jó pár név, például a nyolcvanas években felbukkanó Tracy és Todd, a „trópusi stílusú” Miko, a sötétbőrű Steven, vagy a barnahajú, spanyol Teresa. A készítők szemmel láthatóan igyekeztek rendkívül multikulturálisak lenni, nem kihagyni a potenciális célközönség egy szeletét sem.
Ahogy az talán az eddigiekből is kiviláglik, egyszerűen képtelenség lenne a teljesség igényével beszámolni a kiállításon látható hihetetlen mennyiségű babáról. Az viszont biztos, hogy kevés olyan játék létezik, amely ilyen pontossággal – és ilyen töretlen sikerrel – kísért volna végig kerek fél évszázadot, követve annak minden rezzenését.
A LEGO mindenkié
LEGO statisztika
- Ha 40 000 000 000 LEGO kockából tornyot építenél, a torony elérné a Holdat
- Körülbelül hét LEGO-játékot adnak el minden másodpercben a világon
- A világ összes gyereke ötmilliárd órát tölt évente azzal, hogy LEGO-kockákkal játszik
- Hat darab nyolcélű, azonos színű kocka kirakásának 915 103 765 kombinációs
lehetősége van
- A Föld lakosaira átlagban 52 LEGO-kocka jut
Ilyen „sokatlátott” találmány a LEGO is, amelynek neve a '30-as évekből származik: az elnevezés a dán „leg godt!” (játssz jól!) szavainak első két kezdőbetűjéből állt össze. Feltalálója, Ole Kirk Christiansen egy olyan játék megszületésénél bábáskodott, amely a szerkezeti érzék- és a kreativitásfejlesztés mellett az építés és a szerepjáték örömét is kínálta. A kockák felcserélhetőségének köszönhetően rendkívüli változatosságot rejt magában, példával érzékeltetve: hat darab azonos színű, nyolcélű LEGO-kockát közel 915 millió féle képpen lehet kombinálni.
A kettős kiállítás a Barbie-val szemben jóval kisebb teret enged a LEGO-nak, de ezen a szeleten is jól végigkövethető a játékkockák evolúciója. Meg hát mégiscsak a hölgyeké az elsőbbség.
