Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ennek a cikknek előzménye is van, ha a teljes képre vagy kiváncsi, semmiképp se hagyd ki ezt: A filléres elegancia érintése. Ha a legtutibb túróhelyek érdekelnek, azokat is összegyűjtöttük, megtalálod itt: Vérprofi turkáló csaj műhelytitkai – térképpel és itt: Vérprofi lány turkál - műhelytitkok 2.
Alapkérdés: honnan származnak ezek a holmik? Erre egyetlen magyar turkálós cég vezetője se szeret válaszolni, sőt, kikéri magának. Ő tudja, miért… Bizonyára nem ok nélkül.
Néhány példa: Londonban a lakások elé ingyen kirakott pakkokból, amelyeket különböző jótékonysági, egyházi szervezetek összegyűjtenek. De gyakran találni a cuccok között olyan ágykabátokat, pizsamákat, hálóingeket, amelyekbe bele van még varrva-ragasztva a tulajdonos neve – otthonokban, elfekvőkben, nyugdíjas otthonokban elhunyt emberek gardróbjának részei voltak ezek. Aztán kitisztítva, a rongyosokat kidobálva elhozzák Magyarországra, és itt ismét szelektálják.
Jellemző, hogy a turkálók tulajdonosai férfiak, az eladók pedig mindig nők, akik állandóan panaszkodnak a főnökökre, a vevőknek is. Ez is tipikusan magyar dolog. Jóllehet, ezek a panaszok sokszor jogosak: nincs ebédszünet, nem található az üzletben wc, rossz a fűtés. Kereskedők helyett biztonsági őrök, felvigyázó és mérőnők dolgoznak a magyar second hand-ekben, ez már több mint hungaricum, ez enyhén szólva szégyellnivaló...
Napszemüvegben a színháznál
Turkálót oda érdemes telepíteni – mondják a hozzáértők –, ahol működik valamilyen nagyobb vállalat, sok női alkalmazottal, közel a busz vagy villamosmegálló, vagy átmenő a forgalom. Netán van a közelben színház! A talán két legnépszerűbb second hand bolt Pesten színházak közelében található, ahol a színésznők (persze szigorúan hatalmas napszemüvegben, így persze még feltűnőbbek) nyitás előtt (és néha utána is) vásárolnak.
Ahol sok az áru és hatalmas az üzlet, ott érdemes színek, méret szerint és persze női, férfi, gyerekruhák szerint szelektálni, vállfázni az árut. Jó ötlet a felsők árnyalatok szerinti osztályozása.
Érdekes színfolt a palettán, hogy az egyik ilyen boltban porcelánt, könyvet, DVD-t, videókazettát és háztartási gépeket is árusítottak évekig, persze teljesen szabálytalanul.
Akadnak olyan üzletek, ahol kiválóak a háztartási textíliák, sok a sálnak és lakásdekorációs anyagnak is kiváló szári és pasmina, szépek a kelmék, másutt meg a gyerekruhák, farsangi jelmezek kaphatók nagyobb választékban.
A gombért is megéri
Az egységáras leértékelések is népszerűek. A Margit-hídhoz közel az egyik bolt felső szintjén 200-500 forintért lehet kapni olyan ruhákat, amelyek akkor is megérik az árukat, ha csak a gombot vágja le róluk valaki vagy a zipzárért teszi a kosarába. A stylistoknak és a jelmeztervezőknek is kincsesbánya egy-egy ilyen lelőhely.
A turkálók tehát nem feltétlenül az alacsony jövedelműek számára szólnak. A vevők között számos a jó szemű, a divathoz értő, aki sokáig boldog, ha ráakad egy Karl Lagerfeld kabátkára vagy egy egyébként borsos árú Marks and Spencer bélelt hosszú fekete estélyi szoknyára, és mindezt kilóra.
A vevők nagy része gyakran betér a regular üzletekbe is, de vagy unalmasnak találja a kínálatot, vagy uniformizáltnak, vagy nem kap a méretére holmit, míg a holland vagy német konfekció gondol azokra is, akik nem S-es vagy M-es méreteket hordanak.
Szűkkörű címek
Léteznek aztán különlegesen kedvelt lelőhelyek, amelyek címe szűk körben terjed és csak a legjobb barátnőknek mondhatók el. Számomra is létezik egy ilyen kedvelt szórakozás, amikor a barátnőmmel felkerekedünk szombat délelőtt, belépünk egy pártirodába (!), adunk magunknak egy-másfél órát (utána egy habos-jeges kávéval), de addig jól el is beszélgetünk, és közben találunk magunknak vagy a családnak néhány tényleg hordható, márkás darabot.
Mint Magyarországon minden, itt is fontos a jó kapcsolat: jártam már olyan turkálóba, ahová vissza lehetett vinni a holmit, azaz cseréltünk – ez persze nem terem hasznot –, és ahol alkudni lehetett, ha volt egy nagyobb, rizikósabb folt a ruhán.
Szekrénybarát bazár
Külön műfaj az új kedvencem – amely környezet- és szekrénybarát. Ez az a bazár, ahová el szoktam vinni (sajnos, csak ritkán tartanak ilyen délutánokat) egy-egy nagy szatyor megunt, kinőtt, de jó állapotú cuccot és ugyanannyit vihetek haza, a többi résztvevő ruhái közül. Elképesztően jópofa dolgokat lehet találni, a bizsutól a kalapig, és pénzt sem kell adni érte.
Praktikus tanácsok, ötletek:
• Mindig legyen nálunk nedves kéztörlő, fertőtlenítőkendő, mert tele vannak külhoni baktériummal ezek a ruhák, akkor is, ha ki vannak tisztíttatva
• Részesítsük előnyben azokat a boltokat, ahol kezet lehet mosni (és van wc – ez igen ritka)
• A ruhákat mindig külön is méressük le, egyenként érdemes eldönteni, megéri-e a vétel
• Azokat az üzleteket kerüljük el, ahol nem figyelnek ránk és undokok. Ennyivel tartozunk magunknak
Ha ez bejött, nézz rá erre is:
A bájos, elálló fülű lány keresettebb lehet, mint a tökéletes Barbie utánzat – Sütő Enikő egykori sztármodell a viszontagságokról, az útravalóról, és arról, hogy az amerikai piacon ma már a tizenkét éves lány a felnőtt nő. | Kövesd Naomi Campbellt!
Beth Ditto, az érzékire mázolt ajkú, a koncertjein nem mindennapi bájait meztelenre vetkőztető énekesnő néhány napja saját ruhakollekcióval büszkélkedhet az Evansnél. | Nagy dög vagyok, és nagyon élvezem
Illusztráció: GuBa
SurrealPicnicGroup
