A szépségért meg kell szenvedni, szól a sokat ismételgetett mondás, melynek biztosan van némi alapja, ha végiggondoljuk, mit tanultunk a történelemórákon az elmúlt korok szépségtrendjeiről. Tetvekkel teli parókák, mérgekkel ritkított haj a magas homlok érdekében, ólommal fehérített arcbőr. De valóban ennyi szenvedéssel járt évszázadokkal ezelőtt az asszonyoknak elérni a tökéletes külsőt?
A 21. század asszonyai számára éppen olyan fontos a megfelelő megjelenés, mint a korábbi idők nőinek, s ehhez a szépségipar igazán változatos lehetőségeket kínál. Már tudunk bőrtípusunknak, évszaknak sőt, esetleges allergiáinknak megfelelő kencéket választani az áhított külső eléréséhez. Az egészséges és változatos, beltartalmi értékekkel bíró alapanyagokat is tartalmazó krémeket összehasonlítva a korábbi évszázadok tudatunkban élő szépségtermékeivel talán még örülünk is, hogy jó korba születtünk.
Macskaürülék a hajra, arzén az arcra?
A történelemórákon megismert késő középkori és kora újkori praktikák szörnyen hangzanak a 20–21. századi ismeretek fényében, s ha nincs egy elszánt és kellően motivált kutatócsapat, valószínűleg a mai napig azt hinnénk, hogy ennyiből állt a napi rutin a reneszánsz hölgyeinél. Ez azonban nem igaz.
Egy új kutatás szerint abban az időszakban a nők sokkal kifinomultabb szépségápolási termékeket használtak, mint azt korábban gondolták. Jill Burke, az Edinburghi Egyetem művészettörténész-professzora Wilson Poon fizikus segítségével olyan 15. és a 17. század közötti kencék receptjeit rekonstruálta, melyeket eddig érintetlen kéziratokban fedeztek fel.
Több száz éves arcra-, hajra- és testrevalók születtek újjá
Harmincféle szépségápolási terméket alkottak újra a források és a tudomány segítségével, többek között fényvédő krémet, arcszérumot, szőrtelenítő pasztát, illetve bőrradírt. Nemcsak a növények terápiás tulajdonságait igyekeztek kihasználni, hanem azokat a technikákat is újraalkották, melyek az akkori európai háztartásokban elérhetőek voltak. Az Edinburghi Egyetem professzora saját bevallása szerint teljesen elképedt a kész termékek hatékonyságától.
„Minden, amit a reneszánsz sminkről gondoltunk, azt, hogy mind mérgező volt, nem igaz. A receptek sokkal magasabb szintű tudással és készségekkel rendelkeznek, mint azt korábban sejtettük. Egy arckrém, amelyen most dolgozunk, faggyút tartalmaz, amelyet bárányzsírból készítettünk, emellett tele van E-vitaminnal és antioxidánsokkal” – nyilatkozta. „Azt tapasztaljuk, hogy az általuk használt anyagok többsége nem tartalmaz olyan összetevőket, amelyekről ma már tudjuk, hogy mérgező, és a legtöbbjük valóban működik.”
A feljegyzésekben és kódexekben talált receptek eleddig meglehetősen hányattatott körülmények között várták, hogy valaki végre hozzájuk nyúljon. A laikusok számára ismeretlen és érthetetlen megfogalmazású használati útmutatókat a szakemberek szerint nem volt egyszerű követni, ugyanis olyan evidenciaként neveznek meg hozzávalókat, mely a korszak beható ismerete nélkül értelmezhetetlen. A történészek nagy részének ezek a női praktikák nem is tűntek túlságosan tudományosnak. Hiszen ki akarna egy kis mosott zsírt némi tojásfehérjével és fagumival kevergetni jó pár órán keresztül? A látszólag értelmetlen leírásokhoz kellett valaki, aki kellő fantáziát lát benne. Jill Burke pedig látott.
Giovanni Marinello reneszánsz hajkondicionálója
Amire szükségünk lesz:
- Egy marék friss vagy egy teáskanál kanál szárított mályvavirág.
- Egy gally fűzfavessző összes levele.
- Egy teáskanál útifűmaghéj.
Mossuk meg a mályvát, az útifüvet és a fűzfát, ha friss, daraboljuk fel, majd egy serpenyőben, öntsük fel 3 dl vízzel, és forraljuk 10-15 percig. A végeredmény egy gumiszerű anyag lesz, melyet lehűtve és rózsavízzel vagy a számunkra kedves illatú illóolajjal kellemesebbé tehetünk. Érdemes hűtőben tárolni, a művészettörténész ehhez befőttesüveget javasol. Hajmosást követően dörzsöljük a kencét a hajunkba, kimosni nem szükséges belőle.
Kutatásait kezdetben egy 16. századi olasz könyv, Giovanni Marinello The Ornaments of Ladies című művének köszönhetően indította el. Csak ez a kötet több mint 1400 receptet tartalmaz minden testrészre változatos funkciójú krémeket ajánlva, de emellett még számtalan kiadvány vár arra, hogy valaki újraalkossa a benne szereplő recepteket.
Rózsaolaj, méhviasz, bárányfaggyú
A receptek között szerepel a rózsaolajjal és reszelt méhviasszal készült ajakbalzsam, szemkörnyékápoló krém mézből és tojásból, valamit zsemlemorzsából készült hámlasztó, szantálfából készült pirosító is. Persze ma már boszorkányosnak tűnő összetevőket is bőven találunk a felhasznált alapanyagok között. Gőtét, galambot, denevért és békákat is gyakran kevertek ezekbe a szerekbe, de az egyik kozmetikumhoz például 25-30 éves vörös hajú férfi vére is szükségeltetik.
A receptek Burke Hogyan legyünk reneszánsz nők című könyvében is megtalálhatók, némi utánajárással be is lehet szerezni, ha valakinek kedve támad egy rövid időre reneszánsz nővé válni.
Kleopátra intimgyantája és arzénos ostya: az ókor legfájdalmasabb szépítkezési szokásaiA kozmetikumok használata és a szépítkezés nem új keletű. A szépség elnyerése érdekében az ókorban még a higanytól és az ólomtól sem riadtak vissza.
Tovább olvasom
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
