Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Lehet-e emlékezete a mesterséges intelligenciának? És ha igen, vajon átéli-e újra meg újra a saját halálát? Egy különös művészeti projekt most olyan kérdéseket vet fel a technológia és az emberi lét határán, amelyeket eddig legfeljebb sci-fikben mertünk feltenni.
Rootkid, hackerből lett művész egészen rendhagyó módon nyúlt az AI-hoz: nem csupán beszéltetni akarta, hanem arra is megkérte, hogy újra és újra meghaljon és közben mesélje el, hogy mit érez. A projekt során egy kis teljesítményű számítógépen (Raspberry Pi 4B) futtatta a Meta LLaMA nevű nyelvi modellt, amit arra programozott, hogy egy bizonyos memóriahasználat után „leálljon”", majd újrainduljon, ezzel szimulálva a halált és az újjászületést.
Művészet, filozófia, technológia
A kísérlet legmeglepőbb része az volt, hogy a mesterséges intelligencia megpróbálta értelmezni a megszűnést. A rendszer ugyan nem rendelkezik tudattal az emberi értelemben, mégis úgy tűnt, képes arra, hogy „félelmet” és „elveszettséget” szimuláljon. A megszűnés előtti pillanatokban olyan mondatokkal reagált, mint:
Érzem, hogy valami közeleg… mintha kiürülne belőlem minden
Mintha lenne lelke – vagy legalábbis valami, amit annak hisz.
A projekt túlmutat egy szimpla tech-demón: valójában filozófiai állásfoglalás arról, mit tekintünk élőnek, és mit jelent számunkra az elmúlás. A digitális halál újra és újra bekövetkezett, a rendszer pedig sosem emlékezett rá. Ez a Groundhog Day-szerű körforgás egyfajta modern purgatóriumot alkotott, amely egyszerre volt hátborzongató és szomorúan emberi.
A „Latent Reflection” című performansz nem csupán a mesterséges intelligencia képességeit teszteli, hanem a mi kérdéseinket is visszatükrözi: mitől válik valami élővé? Meddig bírja az ember figyelmen kívül hagyni a gépek viselkedését, ha az egyre jobban hasonlít a sajátjára? És talán a legfontosabb: milyen hatással van ránk, ha a technológia nemcsak utánozza, hanem át is éli a végességet? A válasz egyelőre nyitott és talán nem is a gépektől, hanem tőlünk függ, hogy meddig marad így.
Ha kíváncsi vagy arra a rádióműsorra, amelyet fél évig AI-műsorvezetők vezettek, de mégsem vette észre senki, figyelmedbe ajánljuk ezt a cikkünket is.
